XI. Nyári Egyetem a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
2014. július 25. 10.50 – 12.30
Műhely 1: Családi és társadalmi szocializáció, egymás mellett élő generációk
Műhelyvezető: Kovács Edit, felkért hozzászólók: Vercseg Ilona, Balogh Mihály
Vercseg Ilona: Mihály meséld el röviden, hogy is volt ez a Civil Kollégiummal!
Balogh Mihály: 1973-mal kezdem, amikor Varga Tamással megismerkedtem. Tanácselnök voltam Kunszentmiklóson, amikor ők az Egyetemisták a Közművelődésért program keretében összepofozták a helyi művelődési házat. Kérdezte, van-e elhagyott iskola a környéken.
V. Ilona: Balogh Mihály itt a legfontosabb helyi érték. Felolvasnék 2-3 idézetet. Gondolkodjunk el… van, aki ezt nemzetkarakterológiának hívja
Kulturális imprintingek
„Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
Önnönmagadra, eredetedre
Tekints alá itt!”
József Attila: Elégia
Bruck Gábor kommunikációs szakember – Friderikusz 2014. február 4.
Friderikusz: Mit tud Orbán, mit tud a Fidesz, hogy ennyire sikeres abban, hogy a feketét fehérre fesse?
Bruck: A harc fókuszában egy kulturális harc van. A kötcsei beszéd címe, hogy megőrizni a létezés magyar minőségét, azt jelenti, hogy azt gondolja Orbán, hogy a létezésünknek van egy olyan magyar sajátossága, ami minden más nemzettől megkülönböztet minket, és ezt meg kell őrizni. Belépni a demokráciába azt jelentené, hogy talán ettől a magyar minőségtől eltávolodni. Ahányszor ő megnyom egy kulcsszót, a jobboldali szavazó azt érzi, hogy ez egy olyan megvédendő kulturális kód Magyarországon, ami fölülír minden problémát – a trafikügyet, a maffiaállamot, azt, hogy államosították a nyugdíjakat, bármilyen problémát. Amikor arról van szó, hogy megvédeni ezt a magyar minőséget, az mindent űberol. Minden alkalommal, amikor igazi botrány tör ki, Orbán elkezdi: megvédeni a magyarok nyugdíját, megvédeni az EU-val, Brüsszellel, a bankokkal szemben a magyarok érdekét, a rezsicsökkentés. Ez a lényeg. Van tehát egy olyan kulturális kód, amit ő ért, amibe bele mer menni, amire mindig hivatkozik
Friderikusz: és nem csak ő, hanem a közeg -.
Bruck: elhangzik az a mondat például, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Valljuk be, hogy ez egy orrba vágó mondat. A jobboldal azt érezte, hogy most megadta a kulcsot, hogy miért győzünk mi. A baloldal azt érezte, hogy akkora sebet kapott, hogy most magyarázkodhat fél évig. Mert van ez a kulturális kód. Az egész harc arról szól, hogy túl tudunk-e jutni ezen a magyar narratíván, ezen a magyar nemtudommin, vagy megőrizzük.
…
Friderikusz: Miért van tehát hatalmon Orbán?
Bruck: Mert a magyarok még mindig inkább Orbánt választják, mint a demokráciát.
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A PÁRDUC
Részletek a Chevalley és don Fabrizio c. fejezetből (253-272.o.)
Budapest, 1975. Európa Könyvkiadó. 392 oldal. Ford. Füsi József
„ (A piemontei) Chewalley még jóformán le sem ült a karosszékbe, máris előterjesztette küldetése célját: – Miután Szicília az anyaországhoz szerencsésen hozzácsatoltatott, helyesebben szólva, Szicíliának a szárd királysággal való szerencsés egyesülése végbement, a torinói kormánynak az a szándéka, hogy néhány előkelő és kiváló szicíliainak a királyság szenátorai közé való kinevezését előkészítse és szorgalmazza… amint ez természetes és kézenfekvő… azonnal hercegséged nevére gondoltak… (254. o.) … Amennyiben a benne (ti. a szenátusban) felajánlott helyet el méltóztatik fogadni, Szicíliát a választott képviselőkkel egyenlő jogokkal és ranggal képviselheti, s hallatja szavát ennek a gyönyörű földnek, amely most megjelenik a modern világ panorámájában oly sok sebével, melyeket gyógyítani, és oly sok igazságos vágyával, melyeket meghallgatni kell … (257.o.)
Salina herceg:
„Öregek vagyunk, Chevalley, nagyon öregek. Legalább huszonöt évszázad óta hordjuk a vállunkon a különféle eredetű kultúrák terhét, amely mind kívülről jött, egyik sem sarjad belőlünk, egyiket sem teremtettük magunk … (259.o.). … A szándék helyes, Chevalley, de elkésett … legnagyobbrészt a mi hibánkból. Ön az imént egy fiatal Szicíliáról beszélt nekem, amely most megjelenik a modern világ csodáinak panorámájában, én inkább olyannak látom, mint egy százéves öregasszonyt, akit kocsin hurcolnak körbe a londoni világkiállításon, de nem ért meg semmit, s fütyül mindenre, a sheffieldi acélöntödékre éppúgy, mint a manchesteri fonodákra, és csak arra vágyik, hogy megőrizze féléber állapotát párnái és az ágy alá tett éjjeliedény között … Az álom, kedves Chevalley, az álom, ezt akarják a szicíliaiak, s mindenkit meggyűlölnek, aki fel akarja ébreszteni őket, még ha a legszebb ajándékokat hozzák is nekik, és magunk közt legyen mondva, erős kétségeim vannak a tekintetben, hogy az új királyág túlságosan sok ajándékot tartogatna nekünk a batyujában. Minden szicíliai élet-(260.o.)megnyilvánulás át van itatva az álommal, még a leghevesebbek is: érzékiségünk valójában a feledés vágya, lövöldözéseink és késeléseink: halálvágy; a kéjes mozdulatlanság és a halálvágy: ez a mi lustaságunkat jelzi … Ebből következik, hogy aki közülünk legalább félig éber, rögtön elhatalmasodik rajtunk, ebből, hogy híresek vagyunk százados elmaradásunkról a művészi és intellektuális megnyilvánulásokban, az újdonságok csak akkor ragadna el bennünket, amikor másutt már letűnőben vannak, s már nem képesek vitális áramlatokat létrehozni, és ebből származik a mítoszok mai keletkezésének hihetetlen jelensége is, ezek a mítoszok tiszteletet érdemelnének, ha valóban régiek volnának, de nem mások, csak baljós törekvések arra, hogy visszamerüljünk a múltba, mely csak azért vonz bennünket, mert már halott. (261.o.)
… azt mondtam, a szicíliaiak, holott hozzá kellett volna tennem Szicíliát magát mint környezetet, éghajlatot, tájat. Ezek azok az erők, amelyek együtt s talán minden idegen uralomnál és szokatlan vérkeveredésnél jobban alakították a lelkét … (262.o.) …Én egy szerencsétlen nemzedékhez tartozom, mely a régi és az új idők mezsgyéjén egyik lábával abban, a másikkal ebben áll, s mind a kettőben rosszul érzi magát. A tetejébe, ahogy lehetetlen volt észre nem vennie, híján vagyok minden illúziónak, s mi hasznomat venné a szenátus, egy tapasztalatlan törvényhozónak, akiből hiányzik a képesség, hogy önnönmagát ámítsa, holott ez elengedhetetlen követelmény annál, aki másokat vezetni akar? Nekünk, a mi nemzedé-(264.o.)künknek, meg kell húzódnunk egy sarokban, és onnét nézni, hogyan hánynak bukfencet és cigánykereket a fiatalok e díszes ravatal körül. Maguknak most éppenséggel fiatalokra van szükségük, mozgékony fiatalokra, akik eszükkel inkább a hogyan, mint a miért felé fordulnak, és akik eléggé ügyesek ahhoz, hogy álcázzák, akarom mondani összehangolják pontos egyéni érdeküket a közös társadalmi eszményekkel. (265. o.) …
….
Chevalley:
- Herceg, de hát valóban komolyan elhárítja magától annak minden lehetőségét, hogy megkíséreljen könnyíteni és javítani annak a népnek anyagi szegénységén és vak erkölcsi nyomorán, mely az ön népe is? Az éghajlatot le lehet győzni, a rossz kormányok emlékét el lehet törölni, a szicíliaiak meg akarnak majd javulni, de ha a becsületes emberek visszahúzódnak, az út szabad marad az aggály és távlat nélkül való emberek… előtt, és akkor újra úgy lesz minden, mint régen, századokon át volt.
…
Salina herceg:
… magának mindenben igaza van, csak abban az egyben tévedett, amikor azt mondta: „A szicíliaiak meg akarnak majd javulni.” (267.ol)
…
A szicíliaiak sosem akarnak megjavulni, azon egyszerű oknál fogva, mert tökéletesnek vélik magukat, hiúságuk erősebb a nyomoruknál; minden idegen beavatkozás, akár eredete miatt, akár ha szicíliaiak részéről történik, szellemi függetlenségből, felborítja az elért tökélyről való ábrándozásukat, és azzal a kockázattal jár, hogy megzavarja gyönyörteljes várakozásukat a semmire, legalább tíz különféle fajú nép taposta meg őket, és ezért hiszik, hogy valójában birodalmi múltjuk van, mely pompázatos temetésre jogosítja őket. Komolyan gondolja, kedves Chevalley, hogy maga az első, (268.o.) aki reméli, hogy Szicíliát becsatornázhatja az egyetemes történelem áramába? Ki tudja, hány muzulmán imám, Ruggero király hány lovagja, a svábok hány írástudója, hány Anjou báró, Katolikus Ferdinánd hány reformátor képviselője agyában fogant meg már ugyanez a szép őrültség? És ki tudja ma már, hogy kik voltak, mik voltak? Ki emlékszik rájuk? Szicília aludni akart, mindezen ébresztő szózatok ellenére, és miért is kellett volna meghallgatnia őket, ha gazdag, ha bölcs, ha civilizált, ha becsületes, ha mindenkitől csodált és irigyelt, vagy, egy szóval kimondva: tökéletes? …
- most minálunk is mondogatják … hogy a dolgok romlott állapotában, itt és máshol is, a feudalizmus a bűnös, vagyis én, hogy így mondjam. Lehet. De feudalizmus volt máshol is, mindenütt, idegen invá-(269.o.)ziók szintén. Nem hiszem, hogy az ön ősei, Chevalley, vagy az angol squires (lovagi rend) vagy a francia urak különbül kormányoztak volna a Salináknál. Az eredmény mégis különböző. A különbség okának a felsőbbrendűség ama érzetében kell lennie, amely minden szicíliai szemében ott villog, és amelyet magunk büszkeségnek nevezünk, holott a valóságban: vakság. Nagyon sajnálom, de politikai síkon, hogy így mondjam, egy ujjamat se nyújthatom. Megharapnák. … (270. o.)
Kovács Edit: Akkor most mindenki beszéljen, Misi meg tudja, hogy mikor jön.
Láng Attila: Öngyarmatosítás. Bulgária soha nem volt gyarmatosítva, de a nép megteremtette magának. Kétpólusú folyamat: értelmiség nyugatra jár, megtanulják a „helyes” viselkedés és ezt a hozzáállást hazaviszik. Ugyanez a reformkorban itthon. Ellenreakciót váltott ki: kitalálni egy saját eredetmítoszt, ami arról szól, hogy mi már az ősidőkben is a legjobbak voltunk. Mindkettőnek az a gyökere, hogy egy másik kultúrához egy teljesen igenlő, magát alárendelő viszony, a másik meg az ellenpólus. Az hiányzik mindkét oldalról, hogy a meglévő külső erőket organikusan befogadni, építkezni belőle úgy, hogy integránsan váljon, sajáttá. Nem feltétlenül a kultúra szintjén, mert az nem jelent semmit.
V. Ilona: A kultúra igenis jelent valamit. Egy cselekvési rendszer, amit éltetünk és továbbadunk.
Péterfi Ferenc: A mester szakon, amit indítunk, beszéltünk arról, hogy a segítő szerep oktatásának mi lenne az alapja. A közösségfejlesztő feladata, hogy felszínre hozza és dinamizálja a meglévő belső forrásokat és továbbítsa a külvilág energiáit lehetőséget teremtve ezek összekapcsolására.
Benedek Gabi: Az ugye egy újabb fejlemény hogy nem kultúráról beszélünk, hanem kultúrákról. Az is egy érdekes munka hogy fejlesztőként ezekhez a kultúrákhoz valamilyen konstruktívabb viszonyt alakítsunk ki. Én is ismerem azt az élményt, hogy elveszítjük a saját kultúrával való kapcsolatot, de közben, ha nem tudunk kifelé figyelni, akkor az lezárja ezt a rendszert. Le kell adni a határokból ahhoz, hogy egy másik szinten tudjon az egyén vagy a közösség kapcsolódni, ami valami más. Az is kérdés, hogy ez a mostani rendszer hogyan jöhetett létre Magyarországon, hogy az emberek ezzel a komplexitással szemben keresnek egy biztonságos narratívát, az hogy egy kultúra adott, ami a miénk.
Varga Máté: Szicília az ugye egy sziget, de Magyarország is az. A citizen networkon keresztül itt Közép-Európában a tagok valamilyen nyelven megértik egymást.
Mészáros Zsuzsa: Beavatkozás–nem beavatkozás probléma. Amikor látod kívülről, hogy mi történik, de nem avatkozom be, mert kényelmetlen, rosszul hat vissza rám.
V. Ilona: De a herceg nem azért nem avatkozik be, mert baja lehet belőle, hanem esélytelennek tartja.
M. Zsuzsa: De kérdés, hogy felment-e a beavatkozás alól az, hogy esélytelennek látod?
L. Attila: Az is kérdés hogy hogyan érted a beavatkozást. Ha az a helyzet, hogy önmagukat felvilágosultnak tartó értelmiségiek úgy állnak hozzá, hogy a hülye nép nem tudja, mi kell neki, én meg igen. És mint az elefánt a porcelánboltban, végigdöngetünk az országon, és nem működik. A másik az lehet, ez a fejlesztés típusú működés, hogy egy ötlet vagy modell lényegét megtartva az adott helyzetre alkalmazzuk. Pl. a részvételi demokráciának nincs nagyon hagyománya Magyarországon, de pl. ’56 kapcsán felidézhetjük a tanácsok létrejöttét és működését.
Hozzászóló2: Probléma, versus forrásalapú fejlesztés. Azt nézni, hogy mi adott, a hiányosságok feltérképezése helyett. Ha a problémákkal kezdünk el foglalkozni, akkor egy külső választ adunk rá.
Ha viszont az erőforrásokat nézünk, akkor az teret adhat arra, hogy a meglévőket erősítsük, akkor ez organikus tud lenni.
Giczey Péter: Több kultúráról van szó. Szicília vagy Bulgária esetében a nemesség egy részének kultúrájáról beszélünk. Mit tudunk a jobbágyok, a főnemesek, kultúrájáról, más gondolkodásmódokról? Kérdés: milyen kultúrákat tudunk itthon beazonosítani? Népi–urbánus vita, értelmiségi–nem értelmiségi vita. Beavatkozás mikéntje: fáklyák legyünk, akik kivezetik a népet a sötétségből?
K. Edit: Visszavenném a szót, a kérdés az, hogy itt helyben milyen példát látunk? A beszélgetés azon a szinten mozgott, hogy hogyan kommunikálunk, ha nyitottak tudunk lenni. Ezzel megérkeznénk a Kiskunság környékére.
B. Mihály: Az én válaszom az, hogy közösséget nem bomlasztok, de nem is fejlesztek. No, mondjuk rádióztam a kunszentmiklósi rádióban. Ezzel a hanggal. Volt egy hölgy, aki betelefonált és azt mondta, hogy ebbe a hangba bele lehet szeretni. Hát nem. Most kitaláltam valamit. Hogy hogy lett ebből a könyvsorozatból könyvsorozat. Kunszentmiklós helytörténete izgatott mindig. 25 éve küszködtem azzal, hogy Petőfi és Kunszentmiklós kapcsolata. Mert meg kellett írni ezt a fejezetet és akkor egyszer elvitt a mentő és gondoltam, hogy meg kell ezt a könyvet csinálni még időben. Megkerestem tízegynéhány barátomat, akiknek nem jelentett gondot a zsebükbe nyúlni. És 600 ezer forint felett már tudtam, hogy ezt a könyvet meg lehet csinálni. A polgármestert latinra tanítottam. És akkor ezt a pénzt leadtam az önkormányzatnak. És létesült egy helyismereti kiadói alap, ami az én szakmai döntéseim alapján működik. Aki vett egy könyvet az a négyszeresét fizette és ebből beindult az üzlet, neki meg reklám. Csináltunk egy képregényt is Petőfi és Kunszentmiklós kapcsolatáról. Zolnai Imréné Tánczos Mária, Mancika néni naplója. Rengeteg naplót írt, ugyanarról a történetről 3-4 verziót lehetett megtalálni. Kiadtuk ezt a könyvet, nagyon szép sikere volt. Egy szakdolgozatot is találtunk Kunbábonyról, Mikolesz Erzsébet: Kunbábony néprajzi és szociológiai ismertetése. Ennek az Erzsikének én szakfelügyelője voltam az egészségügyi szakközépben, rásózták a könyvtár rendberakását, és ott én voltam a szakfelügyelője. Megszerkesztettem, írtam egy bevezetőt és mindkét könyvben van egy szótár is. Mindkét könyvben van egy magyar–magyar szótár. Muszáj volt ezt a szótárat elkészítenem, mert ma egy adatközlő él, az Erzsike anyukája.
K. Edit: Az ugye még nem derült ki, hogy interjúk vannak a könyvben helyi emberekkel.
B. Mihály: Mindjárt kiderül. Belevágok a közepébe, megtámadom itt a Zsókát. Tanulókört kéne szervezni rá. Hogy lássuk, hogy mi az, amit meg lehet belőle tanulni. Mi az, amit át tudunk menteni a mai korba. Állítom, hogy ezt a könyvet több helyi földműves parasztember olvasta, mint értelmiségi. Mert Mancika egy ismert ember volt itt. Ez a könyv már visszahozta az árát, 310 ezer forintba került, támogatói bevétellel együtt már 350 ezer forintot hozott vissza.
M. Zsuzsa: Nekem egy fixa ideám volt, hogy ebből a könyvből minden bábonyi családhoz jusson egy. És akkor ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy egy ilyen könyv annak fontos, aki helyi, vagy annak, aki irodalmár, szociológus. Ez összefügg a beavatkozás kérdésével.
Hozzászóló3: Volt olyan visszajelzés Kunbábonyiak leszármazottaitól, hogy ha nem lett volna ez a könyv, akkor nem ültek volna le a nagymamával beszélgetni. Ez mindenképpen fontossá tesz egy ilyen könyvet.
Balogh Flóra: Az én történetem a családdal kezdődik. Apukám anyukája ő nagyon sok történetet mesélt. Sok volt köztük a kemény, háborús történet. És lehet, hogy nem voltam az unokájaként minden pillanatban eléggé érett hozzájuk, de mégis nagyon hálás vagyok, hogy ezeken a történeteken keresztül valahogy magamhoz is közelebb kerültem a családon keresztül. Mert a személyes történeteken, azoknak a fontosságán keresztül megtudhatunk valamit, saját magunkról és a közösségünkről is.
V. Ilona: Fontos, hogy az ember tudja, hogy milyen történetekből jön. Idős korában ez jobban érdekli az embert, amikor már nem élnek azok, akiktől ezt meg tudhatják. Nekünk semmi más dolgunk nincs, mint megtalálni a kincset a porban, azt felemelni, és visszaadni nekik. Visszatanítani a kultúrát.
B. Gabi: Tanulókört indítani egy ilyen könyv kapcsán az a lehető legjobb megoldás. A saját gyerekeim kapcsán gondolkodom azon, hogy mikor kell ezeket a helytörténeti dolgokat beadni. Arra gondoltam, hogy talán nem annyira gyerekkorukban. Pont abban a korban, amiben mi vagyunk, akkor nyer értelmet a gyökerek felfedezése.
B. Mihály: Az fontos, hogy nem arról van itt szó, hogy Balogh Mihály: Kunbábony története. Hanem, hogy egy parasztasszony egész életében írt. Vagy 16 parasztember beszél az életéről. Én szerintem ezt a maiaknak el kellene olvasnia.
V. Ilona: Lehet, hogy nem az hogy olvasókör, mert az olvasás az nem mindenkinek megy készségszinten. Jobb lenne, ha emberek felkészülnének, és előadásokat tartanának. Például lehet, hogy valakit érdekel, hogy mi az, hogy kinn háló gulya.
M. Zsuzsa: Nem érzem azt a fajta lelkesedést az átlag emberben, hogy érdekelné, mi volt a gulyásokkal – nem biztos, hogy ez a jó út. Az a tapasztalatom, hogy amikor hirtelen össze kellett gyűjteni mindenféle régi tárgyakat, képeket itt helyben, az annyiban felelt meg a mai kor szellemének, hogy mindenkinek hirtelen sürgölődnie kellett valamit. Ez egy aktív részvétel, aktívabb, mint elolvasni egy fejezetet egy ilyen könyvből.
Léka Zsófi: Itt még nagyon sokan élnek olyan emberek, akik közvetlenül tapasztalták ezt a fajta életet. Ha csinálunk egy ilyen tanulókört, akkor mi tőlük nagyon sokat tudunk tanulni.
L. Attila: Fontos, hogy a hagyomány aktualizálása nem egy ártatlan gesztus, hanem mindenképpen egy szelekció alapján történik. Nem tudod a hagyományt egyként megőrizni.
B. Mihály: Nem a levegőben lógna ez a beszélgetés, hanem az itteni emberekkel megbeszélnénk, hogy ugyanaz a dolog ma, hogy van, és miért úgy van.
L. Attila: Igen, de ez akkor sem értelmezés nélkül történik.
B. Mihály: Rendben, de az is veszélyes, amit te csinálsz. Az interneten keresel. Ugyanúgy folyamatosan választanod, szelektálnod kell.
Hozzászóló: Az együttélés kultúrája nekem a legfontosabb ezekből a régi történetekből. Amikor egy közösség, amivel azonosulok nem fogad be, mert engem kizárva definiálja magát, az nagyon szíven üt. Ha pl. valaki, aki zsidó származású, de keresztényként él, próbál visszakapcsolódni a hagyományokhoz, a magyarkodó közeg, hogyan zárja ki őt? Az együttélés kultúrájáról sokat lehet tanulni ezekből a történetekből.
B. Gabi: Jó volt az, hogy Attila megszólalt, mert nem ártatlanok azok a történetek, amiket lefekvéskor mesélünk a gyerekeknek. Nem ártatlan dolog, ahogy a hagyományt oktatjuk, mert egyszerre kell bevinni a kisgyerekbe a régieket is és az újakat is, mind a kettőnek esélyt kell adni.
Hozzászóló: Gyüre keresi a gyökereit. A kocsmában beszélgetnek, hogy voltak e ott zsidók, elvitték őket 45-ben? Megtalálták a zsidó temetőt teljesen elhagyatott. Van olyan település, amelyik próbálja a középkori gyökereit felfedezni, de az elmúlt 50 évnek a történetivel egyáltalán nem is foglalkozik.
K. Edit: Igen az időnk ezzel lassan lejárt, persze akinek van kedve még beszélgetni, az maradjon, de közben vár az ebéd.
Lejegyezte: Kallós Viola és Láng Attila
