XI. Nyári Egyetem a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
2014. július 24. 17.10 – 18.40
Melegen ajánljuk – A szociális tűzifától a biobrikettig
Vezeti Sélley Andrea
Sélley Andrea (Sali): Bevezetőjében elmondja, hogy ismét az önrendelkezés témaköréről beszélünk. Most a mélyszegénységben élők energiafüggetlensége a téma. Sok eszköz van, ami közelebb vihet ehhez, most néhány példát szeretnénk bemutatni.
Peták Péter (P. Péter): Jó téma. Először is tisztázzuk a fogalmat! Energiaszegénységről akkor beszélünk, európai definíció szerint, ha a jövedelem 10%-ka, vagy annál több megy el fűtésre. Magyarországon az alacsony jövedelmek és a magas árak miatt ez intenzív problémát jelent. A háztartások bevételeinek sokszor 35–40%-ka erre megy.
Voltak próbálkozások a probléma enyhítésére már korábban is.
2003–2009-ig ilyen volt a gázártámogatás. Ez magában foglalta a távhő-szolgáltatást is. Miközben sok pénzt költöttek erre a programra, nem sikerült elérni azt a kb. 1,4 millió háztartást, akik nem gázzal vagy távhővel fűtenek. Sajnos, a jelenlegi rezsicsökkentés sem alkalmas erre, hiszen a tűzifát például nem sárga csekken fizetik az emberek. Ráadásul a fa és a szén egyre drágább, ami még nehezebb helyzetbe hoz sok, egyébként is nélkülöző családot, jellemzően épp a legszegényebbeket.
Eközben a falopás egyre nagyobb méreteket ölt. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal adatai szerint 3–400 000 m3 fa tűnik el évente. A fatolvajlás büntetése pedig egyre szigorúbb. 5–6 évvel ezelőtt 20 000 forintos értékhatár alatt szabálysértés volt, aminek a büntetési tétele 30 000 Ft/m3 volt. Később ezt bűncselekménnyé minősítették, és 2 hónap szabadságvesztéssel, illetve visszaesőként 3 hónappal volt sújtható. A 2013-as Btk. szerint pedig akár 2 év elzárás is lehet érte a büntetés.
A szociális tűzifával sok a visszaélés. Eleve nem egyszerű az intézése. Csak és kizárólag önkormányzatok pályázhatnak az erre fordítandó pénzre. Ehhez önrészt kell vállalniuk, illetve vállalni kell a szállítás és kiosztás költségeit. A kiosztást helyi szinten szükséges szabályozni a Szociális törvénnyel összhangban. 2011-ben 858 millió forint keret volt meghirdetve rá, és 456 önkormányzat nyújtott be erre pályázatot. 2012-ben a keretet 1 milliárdra emelték, a beérkezett pályázatok száma pedig meghaladta az 1100-at. A forráshiány miatt, volt olyan, hogy a pályázott 100 m3 helyett egy önkormányzat csak 2 m3-ert kapott. 2013-ban ezért duplájára emelték a támogatásra fordítható összeget.
Sali: Abaújban volt olyan példa is, hogy egy önkormányzat azért nem indult, mert nem tudta volna igazságosan szétosztani a támogatást.
Varga Máté (V. Máté): A Bodrognál is tudok ilyen esetről.
Szitai Béla (Sz. Béla): Mi is megpróbáltuk Borsodbótán, de nem sikerült. Elakadt a dolog a polgármesteren. Meghívtuk egy eseményre (az is csak kerülő úton sikerült), ő el is jött, ígéretet tett, hogy megalkotja a helyi jogszabályt. Erre időt kért, de a két hét letelte után sem tett semmit. Újra megkerestük, felajánlottuk a segítségünket, azóta sem történt semmi. A polgármester szerint nincs erre pénze a falunak. Ha kellene, mi a kisebbségi önkormányzat pénzéből is adnánk erre, csak legyen már valami. Egyébként a szomszédos településen, Farkaslyukon működik a program, ez főleg akarat kérdése.
Oláh Roland (O. Roland): Farkaslyukon mennyi tűzifát kaptak?
Sz. Béla: Családonként ½ m3-ert.
O. Roland: ½ m3 nem valódi megoldás. Megéri ez a konfliktust, amit minden bizonnyal okozni fog a kiosztás rendszere?
Sz. Béla: Szerintem nálunk működne. A kiosztás rendszerének kialakítása a fontos. Nálunk megvannak a prioritási sorrendek. Elsőként a nagycsaládosoknak adnánk, utána a kisnyugdíjasoknak, és a további sorrendet is ki lehet alakítani igazságosan. Inkább az a probléma, hogy az önkormányzat vett erdőt. Nem éri meg neki szociális fát adni, mert akkor nem fogjuk megvenni tőle a tűzifát. Az lenne a fontos, hogy fogjanak össze a települések, és akkor képesek lennénk nyomást gyakorolni.
V. Máté: Más típusú segélyeket is lehetne adni.
P. Péter: A fatolvajt démonizálják, miközben semmi segélyt nem adnak.
Sz. Béla: Nálunk volt, hogy egy szál fával kaptak el valakit, és megbüntették. Én jogvédő is vagyok, próbáltam segíteni neki ebben a helyzetben, de csak azt értem el, hogy azóta, engem is vegzálnak.
P. Péter: Próbáltatok aláírást is gyűjteni, jól tudom?
Sz. Béla: Igen, de a polgármestert az sem hatja meg.
Mester Attila (M. Attila): Közben meg sok helyen ipari méretekben megy a falopás…
Sali: Van még valakinek hozzászólása a szociális fa témához? Vagy áttérhetünk más dolgokra, más lehetőségekre?
Sz. Béla: Utánanéztünk a biobrikettnek is.
M. Attila: A biobrikett sok helyen jó megoldás lehet. Papírból és mezőgazdasági hulladékból készül. Tulajdonképpen újrahasznosítás, eléggé munkaigényes, tehát közösségformáló ereje is van. Többféle préssel is készíthető, ezeket viszonylag egyszerűen el lehet készíteni. De a biobrikett csak egy lehetőség a sok közül. Toldon például nem volt fa, ott ez teljesen célszerű volt, és működött is. Ahol viszont van fa, ott másban is lehet gondolkodni. A biobrikett fűtőértéke egyébként vetekszik a fáéval. Toldon napi 1000 brikettet készítettek. 1 ember 1 nap alatt elő tud állítani annyi brikettet, amivel aztán 4 napig tud fűteni. Nagy hátránya viszont, hogy a hulladéktörvény nagyon el van tolva. Ami egyszer már hulladék, azt nem veheted ki onnan, ha nincs hulladékkezelői engedélyed. Hulladékpapír tehát nem jöhet szóba, csak mielőtt valaki kidobja. Adományként például el tudunk fogadni papírt.
Sali: Ez a papírbrikett ez elég népszerű, nem?
M. Attila: Igen, de ismétlem, nem kell mindenkinek brikettálnia! Egy erdő közepén például teljesen felesleges. Ott lehet gondolkodni más megoldásokon. Lehet rakétakályhát építeni, ami a fűtés hatékonyságát növeli. Vagy lehet kis ágakat, gallyakat tüzelni, ilyesmi.
O. Roland: Nálunk elég sok az erdő, de az emberek számára mégis problémás a fához jutás. Beszélgettem emberekkel, hogy mennyi fára van szükségük. Mondták, pl., hogy 8–10 m3 szezononként. Kérdeztem, honnan van rá pénzük. Aztán kezdtek mismásolni, hogy, háááát, nem fizetnek ám mindenért. A fának komoly feketepiaca is van. Lehet területtisztításból is olcsóbb fához jutni, de még így is nagyon drága. Gondolkodtam, mit lehetne még kitalálni. Aztán megtaláltam Vas Zoltánt. Ő Siklóson dolgozik hulladék fából, kis ágakból. Gondolkodtam, van-e ennek létjogosultsága. Arra jutottam, hogy a víztársulásnál tisztításból keletkezik rengeteg hulladékfa-nyesedék, amit meg lehetne szerezni valahogy. A víztársulás vezetője teljesen segítőkész volt, azt mondta, egy telefonba kerül, és megmondja előre egy hónapra is, mikor hol fognak dolgozni. Aztán megszűnt a víztársulás 
Az volt még nagy kérdés, hogy van-e erre fogadókészség. Nehéz az embereknek elmondani, hogy ez mennyire jó. Pedig 2–3 havi munkával kis ágak kötözésével elő lehet állítani az egész télre szükséges tüzelőt.
Sali: Ez mindig kérdés nálunk is. Mi a nyesedékbe kapaszkodtunk. Az Észak-erdő nem enged be minket a területére, de sikerült találnunk egy helyi vállalkozót, aki megengedi, hogy összeszedjük a hulladék fát. A szociális munkás segített a szállításban és a munka megszervezésében is.
V. Máté: Mit csinált a szociálismunkás?
Sali: Megszervezte a dolgot a polgármesterrel.
M. Attila: Fontos néha végiggondolni, hogy hol vannak a kompetenciahatárok. Sokszor be kell vonni más embereket is, ha nem érezzük magunkat egy feladatban kompetensnek. Ez nálunk is téma. Bagon például brigádokat szerveznek a brikettálásra. Be van osztva, hogy ki mikor megy. Egyébként a legegyszerűbb brikettáló a sziloplaszt kinyomója 
Mégis azt mondom, hogy a dolgokat össze kell rakni! A szociális tűzifa + brikett + kiságköteg együttesen már elég lehet. Ezekből össze lehet rakni akár a függetlenséget is. Rendszerben kell gondolkodni! Pl.: Mennyi fa kell? Mennyi kellene, ha szigetelnénk? Nem csak a fa mennyisége a kérdéses. Pécsett például csináltunk egy tömegkályhát, annak sokkal jobb a hatásfoka, mert nem megy ki belőle a meleg a kéményen. Ez is egy tényezője a fűtésnek. Annak, hogy meleg legyen.
Sz. Béla: Költözzünk inkább Hawaiira!
P. Péter: Szociális tűzifából maximum 5 m3-ert lehet osztani családonként, ezért, persze, fontos a hatékonyság is. De ott az is gáz, hogy csak az önkormányzat pályázhat, a jogkörök nagyon szét vannak aprózva.
Sain Mátyás: A hagyományainkban sok minden van, amihez vissza lehetne nyúlni. Ott van például a sparhelt. Vagy a búbos kemence, amit kukoricaszárral is meg lehet rakni.
Sali: Azt akarod mondani, hogy nem kell már feltalálni a spanyolviaszt?
S. Mátyás: Igen. Erről beszélek. Természettudományos csatornákon is látni néha jó példákat Afrikából, ahol alig van fa.
M. Attila: Igen. Van például a rakétakályha. A tűznek a természetét kell megérteni, hogy könnyen munkára tudjuk fogni. Van a hő, a füst, és a hamu. Tudunk vele játszani, hogy melyikből mennyi legyen. Ehhez nem kell high-tech eszközökkel dolgozni. A megfelelő technológia a lényeg, ez lehet low-tech is.
S. Mátyás: Mi is csináltunk egy egyszerű rakétát bográcsozáshoz, mert kevés volt a fa, és a tábortűzhöz meg sok kellett. Így sokkal kevesebb is elég.
Közbeszóló: Mi kaptunk 60 bála szalmát, majd azzal próbálunk kísérletezni. Brikettálni.
S. Mátyás: Törökkoppányban van ilyen példa, nézz majd utána!
M. Attila: Nem egyszerű dolog ez, mert a szalma üreges, nehéz brikettálni, mert visszarúgja magát, vagy nagyon porrá kell törni. De azért próbáld ki!
Almási Tamás (A. Tamás): Nem akartok inkább szigetelni vele?
Kimentünk, Roland bemutatta a gallykötegelőt.
O. Roland: Az, az alapelv, hogy a venyige hamar elég, kilobban, így kimegy a hő. Ha kötegeléssel összehúzzuk, lassabban fog égni, és sokáig fűt. Én 2 év tapasztalatából mondhatom, hogy közel egyenlő a fűtőértéke a fáéval.
A kötözésben én drótpárti vagyok, de lehet kenderkötéllel, vagy mással is. A drót azért jobb, mert kötözés után, ha száradnak a gallyak, még összébb lehet húzni a köteget, és akkor még tovább ég. Emellett a drótot ki lehet venni a hamu közül és újra felhasználható.
A vesszőket méretre kell vágni aszerint, hogy mekkora kályhába szeretném betenni. Segíthettek tördelni, mert csak 1 metszőolló van. Azért hoztam ennyi cuccot, hogy aki akar, az éj leple alatt még csinálhat kötegeket. Ezen fogjuk sütni holnap a kemencés lángost. Összerakjuk a köteget a keretbe, összedrótozzuk kézzel, fogóval meghúzzuk, és kész is.
Mégsem lesz holnap kenyérlángos, mert nedves a rőzse. De azért jó lett, ugye? Meg lehet emelni, mennyire súlyos. Olvastam egy házaspárról, ők 6–700 ilyen köteggel kifűtenek egy telet két cserépkályhában.
Sali: Van itt egy rakéta, erről is beszélhetünk kicsit, ha szeretnétek.
M. Attila: Ez egy rakétatűzhely. Az a lényege, hogy jól körbe legyen szigetelve, így irányítani tudjuk a hőleadást. Ezt mi helyben talált anyagokból készítettük. Cserépből és agyagból. De lehet, és az talán a legegyszerűbb, hogy egy vödör, a közepébe egy kályhacső, és a kettő közé a szigetelés, ami lehet perlit, vagy fahamu.
Almási Tamás és Mester Attila még szakmai vitát folytattak egy darabig a szigetelésről, tömegről, irányításról, de a hallgatóság már szétszéledt…
Azért lett kenyérlángos is másnap.
Leírta: Kling Ferenc