Közmunkások a jövőért mozgalom műhelybeszélgetése

XI. Nyári Egyetem a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért

2014. július 25. 10.50 – 12.30

Közmunkás Mozgalom a Jövőért

Vojtonovszki Bálint: Arra kaptam felkérést, hogy bemutassam a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport működését, hogy ismertessem az elmúlt 2 év eseményeit.

Szombathy Károly: Szombathy Károly vagyok, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport önkéntes aktivistája. Volt közmunkás, tehát van tapasztalatom a közmunka lényegéről.

V. Bálint: Dióhéjban elmondom, hogy mi a története a Közmunkás Mozgalom a Jövőértnek. Feladatom az volt, hogy segítsem és támogassam az alakulóban lévő csoportot. 2012 márciusában kezdtem el dolgozni a Magyar Szegénységellenes Mozgalomban. Ugyanabban az évben március és szeptember között megközelítőleg 150-200 közfoglalkoztatottal beszéltem, akár az utcán, akár intézményben dolgoztak. Szeptembertől már heti rendszerességgel szerveztünk találkozókat, melyekre kezdetben 1-3 közmunkás jött el. A cél az volt, hogy találjunk olyan közmunkásokat, akik képesek és hajlandóak önkéntesen érdekvédelmi munkát végezni. Hamar kiderült azonban, hogy a célcsoport vagy érdektelen vagy alkalmatlan az aktivizmus vállalására. A legtöbb estben azonban a vállalás következményeitől féltek, vagy nem alkalmasak az ilyen típusú feladatra.

A tagok mindegyike rendelkezik közfoglalkoztatotti tapasztalattal, így mindannyian közvetlenül érintettek. Főleg olyanokat kerestünk meg, akik 2011 után vállaltak munkát, mert akkor történtek a szigorítások, a jelenlegi problémák akkor jelentkeztek. Fontos a csoport tevékenységében, hogy olyan emberek vegyenek benne részt, akik közvetlenül érintettek a közfoglalkoztatásban. Heti találkozókat tartunk, melyeken törekszünk a lehető legdemokratikusabb lebonyolításra. Mert hiába küzd a legdemokratikusabb elvekért egy csoport, ha önmaga már a kezdetektől nem törekszik arra, hogy demokratikusan működjön, akkor az nem fog megvalósulni. Itt alakítjuk meg a munkacsoportokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy politikai munkát végezünk és természetesen politikai állásfoglalásunk is van, de szigorúan pártfüggetlenek akarunk maradni. Ez nem jelenti azt, hogy tagjaink ne szimpatizálnának egyes pártokkal. Valamint munkánk miatt természetesen politikusokkal is kapcsolatban állunk. Tehát ez egy nagyon nehéz politikai terep, amire a közmunkás aktivistákkal vállalkoztunk.

Sz. Károly: A közmunkáról általában. Akár 200 ezer embert is érinthet, de ez csak választások előtt, választások után, ez akár a felére is lecsökkenhet. Nem folyamatos, csupán időszakos munka- és kereseti lehetőséget biztosít. Budapesten jelenleg 3900 főt foglalkoztatnak. Többnyire fizikai munkát, utcaseprést végeznek, rendes munkaviszonyban dolgozó embereknek bérének 70%-át kapják. Ugyanazért a munkáért, kevesebb fizetést. Szerződéssel gond van, szigorú kizárási feltételek vannak. Ha valakit kirúgnak, akár 3 évre is elveszíthet minden segélyjogosultságot. Kötelezik őket, hogy akármit megcsináljon, ha megtagadják, elbocsájtás, amivel az előbb említettek lépnek életbe. Veszélyes munkavégzéshez nem kapnak munkavédelmi eszközöket, pl. kötelezik arra, hogy a szemétbe turkáljanak kesztyű nélkül, fertőzésveszély. Utca közepén kell autóforgalomban seperni. Megalázó bánásmód. A vezetők a visszaélnek a hatalmukkal, nem biztosítanak munkaruhát, vécét, kézmosást. És nem segíti az elhelyezkedést, sőt így nem tud állást keresni, nem tud elmenni egy bemutatkozó interjúra. Élő példa erre a képzés, a téli napocskarajzolgatás, hogy megalázó módon kötelezték az embereket, akár több diplomával is egy olyan képzésre, ami nem alkalmas semmire.

A csoportban végzett tevékenységekről: Igyekeztünk képzéseket biztosítani a közmunkásoknak, saját berkeinkben is, illetve részt vettünk nyilvános akciókban. Saját tagokat próbáltunk toborozni.

V. Bálint: Közmunkás aktivistáink jelezték, hogy nem jó a heti találkozó és a helyszín, mert féltek, hogy munkahelyükről kirúgják őket érdekvédelmi tevékenység miatt és akkor úgy járnak, ahogy azt előbb Karcsi elmondta. Fontos azt megjegyezni, hogy Magyarországon több tízezer ember van most teljesen ellátatlanul, a szociális rendszerből kizárva, ilyen és ehhez hasonló okok miatt. Ezért egy hétvégén piknikeket szerveztünk ahol kialakult egy keménymag és elkezdtük kiépíteni a stratégiánkat. Kialakult, hogy már eleget gondolkoztunk, most már csináljunk valamit! Mindenképpen demonstrálni akartak, így 2013. február 6.-án maroknyian, láthatósági mellényben a Belügyminisztérium elé vonultunk. Azóta egyébként kapcsolatban állunk a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Igazgatóságával. Levélváltásaink során először leírták, hogy a közfoglalkoztatásra azért van szükség, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni, majd egy későbbi levelükben azt is, hogy azért van szükség rá, mert nincs elég piaci munkahely. Nem ismerték fel a két válasz közötti ellentmondást. Ez volt az első demonstrációnk. Egy demonstráció önmagában nem ér semmit, de annyit elértünk, hogy azóta válaszolnak az e-mailjeinkre.

Sz. Károly: A következő politikai akciónk: a választások előtt megkérdeztük a pártoktól kérdőívek kiküldésével, hogy mit tennének a közmunka programmal. Nagyon kevés válasz érkezett. A DK például a választási kampányra hivatkozva azt kérte tőlünk, hogy ne zavarjuk őket. A 16 megkérdezett pártból csak ők, valamint a Jobbik, az LMP és a Cigánypárt válaszolt.

V. Bálint: Ami a legfontosabb volt az akcióinkban az a tanulás. Igyekszünk felvilágosítani a közmunkásokat a politikai viszonyokról. Közösen értelmezzük a programokat, hogy felkészülten tudjanak dönteni a választásokon. Menet közben számomra fontos volt, hogy a Jobbikkal szimpatizáló közmunkások felismerték, hogy ha a Jobbik kerülne hatalomra, az nekik rossz lenne. Ez azért fontos, mert ettől a civil szervezetek félni szoktak, hogy segítsenek az embereknek a politikai tisztánlátását fejleszteni. Nem úgy, hogy megmondjuk nekik, hogy kire szavazzanak és nem úgy, hogy kimossuk az agyukat, hanem csak olvassuk el közösen a programot és véleményezzük. Ez fontos volt.

Sz. Károly: Megpróbáltunk koalíciót építeni a pártokkal.

V. Bálint: Igen, az LMP volt a legnyitottabb, Széll Bernadett többször is találkozott velünk. Valamint képviselő jelöltjükkel is volt kapcsolatunk. Továbbá az MSZP közmunkás szakszervezetével egyeztetünk, illetve szakértőkkel, jogvédő szervezetekkel találkozunk és a Város Mindenkié csoporttal is szerveztünk már közös akciót (piknik).

A Város Mindenkié munkacsoporttal piknik – videó http://www.youtube.com/watch?v=hOpPPzslXWU#t=17

V. Bálint: Tavaly nyáron volt egy akciónk, amellyel a közmunkás képzések hiányára szerettük volna felhívni a figyelmet. Erre az önkormányzati válasz a megalázó „napocskás” képzés volt. Egy konkrét politikai válasz a követelésünkre. De akkoriban egész Budapesten nem volt ilyen képzés.

Szomorú tény, hogy 2014-ben egész Budapestre, ahol nagyon sok tízezer álláskereső ember van, van, mindössze 401 támogatott képzési hely van. Dajkától, hivatásos gépjárművezetőig mindenestül. Ez azt jelenti, hogy nincs rendszerszintű kiutak a közmunkából, még Budapesten sem, ami ugye az ország legfejlettebb régiója.

Sz. Károly: Volt egy sikeres akciónk. Folyamatosan biztatjuk a közmunkásokat, hogy mondják el panaszaikat és megpróbáljuk orvosolni. Így mondták el, hogy a 8. kerületben foglalkoztatási gondok vannak, megkerestük a foglalkoztatás vezetőjét, aki hajlandó volt leülni a panaszosokkal. Erről online közvetítettünk a facebook oldalunkról. Elmondható, hogy jól állt a dolgokhoz, és érdemi eredményt lehetett elérni.

V. Bálint: Adminisztratív hiba történt. A szerződésben szereplő 5.-e helyett rendszeresen 10.-e után kapták meg a fizetésüket az emberek, emiatt tömegesen veszítették el albérleteiket, valamint rúgták ki őket a fizetős hajléktalanszállókról. Sikerült nyomást gyakorolnunk a Budapest Esély Nonprofit Kft. vezetésére – ők is látták ezt a problémát, de nem volt érdekük, hogy orvosolják – és sikerült elérnünk, hogy a fizetéseket időben kiküldjék. A jó kapcsolat megmaradt a 8. kerületi közfoglalkoztatóval, amíg el nem vették tőle a 8. kerületi közfoglalkoztatást. Így most kezdhetjük elölről a kapcsolatépítést egy volt rendőrezredessel. Úgyhogy minden reményem… Lehetett e mindent érteni vagy van e kérdésetek a csoportunkkal kapcsolatban?

Knyihár Éva (Bubu): Nekem van. Jól tudom– a kulturális közfoglalkoztatottak szabadsága kapcsán döbbentem rá –, hogy más munkajogi szabályok vonatkozna a közfoglalkoztatásra? Van munkaszerződésük, s mégis más? Ettől le vagyok döbbenve. Nem azonos elbírálás alá esnek ezek az emberek?

Hozzászóló: Nem tudom megmondani a törvényszámot, nekem volt két kulturális közfoglalkoztatottam és tudom, hogy van egy plusz törvény ezekre a közprogramosokra.

V. Bálint: Ebben a törvényben van kimondva, hogy a közfoglalkoztatottakra a munkaügyi törvény 2/3-a nem vonatkozik. Például más a szabadságolás rendszere.

Sz. Károly: A fizetés kevesebb, a szabadság kevesebb, a betegállomány kevesebb, tehát mindenféle hátrányos megkülönböztetés, s nem a végzettségüknek megfelelő munkakört kapják és nem a végzettségüknek megfelelő munkabért.

V. Bálint: Ők havonta két szabadnappal rendelkeznek. Ez fontos. Olyan, mintha minden közfoglalkoztatott 18 éves, gyermektelen munkavállaló lenne, közben általában nem 18 évesek és nagyon sokan nem gyermektelenek, ez 2011 óta.

Sz. Károly: A közmunkások kétharmada legalább szakmával vagy érettségivel rendelkezik, és mégis segédmunkásként foglalkoztatják őket.

V. Bálint: Budapesten magasabb végzettségűek átlagban a közfoglalkoztatottak, mint országosan.

Hozzászóló: Kulturális közfoglalkoztatottnál pedig minimum volt az érettségi.

V. Bálint: Az nagyon fontos, hogy a Fidesz nem hülye. A közfoglalkoztatottak sem egy massza, ott is az „Oszd meg és uralkodj!” elv érvényesül. A kulturális közfoglalkoztatottak, mivel végzettséghez kötött a foglalkoztatásuk, ezért magasabb bért kapnak és ezért nekik relatíve több a vesztenivalójuk. Ezért sokkal nehezebben toborozhatóak például egy ilyen aktivistacsoportba. De vannak ilyen tagjaink is.

Nyers Szilvia (Pécsről): Milyen képzéseket szerveztetek?

Sz. Károly: Részt vettünk különböző tanfolyamokon, a Civil Kollégium közösségszervező tanfolyamán, voltak nemzetközi képzések, amiken részt vettünk és indultak saját képzéseink angol és német nyelvtanulás, számító-gépkezelői képzés, amik segítenék a későbbi elhelyezkedési lehetőségeket.

V. Bálint: Ezek nem akkreditált képzések voltak. Számos önkéntest sikerült erre a hálózaton keresztül találni. A számítógépes képzés sokat segít a munkavállalásban, valamint az aktivizmus nagy része az interneten zajlik. Van külön médiaképzés is, hogy jobban sikerüljenek a sajtótájékoztatók.

Velenczei Ági: Végeztetek ugye felméréseket, mennyire találtatok eltérő dolgokat? Mértétek-e a továbbiakban, hogy hol mit kellene lépni? Tehát a nagypolitikán túl a helyi dolgokban.

V. Bálint: A Magyar Szegénységellenes Hálózat végzett egy nem reprezentatív kérdőíves kutatást végeztünk 550 interjút készítettünk országszerte. Főleg Baranya, Tolna, Észak- és Kelet-Magyarországon, de Budapesten is készültek kérdőívek. Mely kérdőívezésből és 47 interjúból állt. Legfőbb problémákként a munkaeszközök hiányát emelték ki, valamint, hogy a romákkal több visszaélés történik. Megoszlott volt, hogy véleményük szerint értelmes, vagy értelmetlen munkát végeznek. Ebből látszik, hogy óriási a helyi vezetők felelőssége ebben. Budapesten egyre javul a tendencia. Több helyen van már védőruha, védőital, öltöző. Van eltérés a közfoglalkoztatók között.

Tracey Wheatley: Nekem nem világos a cél.  Próbáljátok reformálni a közmunkát? Vagy a közmunka elképzelés ellen vagytok? Tudom, hogy nagyon ellentmondásos ez az egész, azért kérdezem. A másik, hogy egy dilemmát osztanék meg veletek: nagyon sok önkormányzattal beszéltem, és ők beszámolnak arról, hogy a közmunkaprogram egy olyan siker, amiért jó munkaerőt tudtak felvenni. El tudtak olyan dolgokat indítani, amire e nélkül nem lett volna lehetőségük. Tehát jó példák is vannak, hogy a szociális föld (START), a helyi mezőgazdasági termékek a helyi étkeztetésbe kerülnek, és a faluban harcolnak a lehetőségért. Nem tudok mit válaszolni, mert úgy érzem, hogy ez a közmunkaprogram nem igazságos. Azt a választ kapom, hogy harcolnak a faluban az emberek azért, hogy bekerülhessenek a programba. Van nektek erről jó víziótok, javaslatotok hogyan lehetne jobban csinálni, mit válaszolhatnék ilyenkor?

Hozzászóló: Nekem is az a kérdésem, hogy van e erről felmérés, hogy a társadalmi hasznosulása ezeknek a programoknak milyen?

V. Bálint: Budapesten teljesen más. Állandóan változik a csoport véleménye, hiszen folyamatosan szakértőkkel konzultálunk. Mostani álláspontunk szerint a közmunka rendszer lehetne jó, de egyelőre csak nagyon kevés embernek az. Jó szociális segítség lehetne például függőknek. Saját véleményem szerint azonban be kéne szántani az egészet. A közmunka sokszínű, vannak hasznos programok is, de egy eszközzel akarja megoldani az egész ország foglalkoztatási problémáját és nem veszi figyelembe a területek közötti eltéréseket.

Sz. Károly: Vidéken jó megoldás a szociális szövetkezet, ahol helyi erőforrással és helyi pénzből próbálják megoldani a saját problémájukat.

V. Bálint: Közgazdász szempontból ezt is szkeptikusan kell szemlélni, mert nem biztos, hogy egy ilyen megoldás kivezet a közmunkából.

Az is egy komoly probléma hogy az államigazgatásban rászoktak arra, hogy kirúgják minimálbéreseket, majd visszaveszik őket közfoglalkoztatottaknak. Ez jó a szervezetnek és jó az államnak, mert egyre nő az a tömeg, amire közvetlen hatása van és kiszolgáltatott, de nem jó az embereknek. Ez viszont ott fönt senkit sem érdekel. Mostanában még az is elterjedt, hogy sorszámozzák a közterületen foglalkoztatottakat. Ez nagyon megalázó. Ráadásul a rendszer ostoba, mert általában külön szám van a közterületi dolgozó kukájának, külön száma van neki és egy külön szám van, ahol alá kell írnia a papírokat. De ezt fontos volt felülről bevezetni.

Sz. Károly: Ez egy újabb megalázási mód, hogy mint a focistákat, beszámozzák. Elől hátul.

Blogról rövid film: Bumbi Laci, aktivistáról, aki azóta kisfaluban, vidéken kapott állást.

http://www.youtube.com/watch?v=ontAv9OMTNk

V. Bálint: El kellett költöznie, hogy állást kapjon. Nem targoncázik, nem szerez gyakorlatot. Ez is egy felvetődő kérdés, hogy az átképzéssel szerzett munkakörben mért nem lehet támogatott álláshoz juttatni a közmunkást. Rövid az időnk, így gyorsan elmondjuk, hogy az elmúlt két évben mit tanultunk. Az elmúlt években nemzetközi találkozókra jártunk, képzéseket tartottunk, valamint külföldi vendégeink is voltak. Kunbábonyba is jöttünk már, tagjaink tisztában vannak azzal, hogy mi az a közösségszervezés, így könnyebb velük dolgozni. A képzéseink sokaknak segítenek és a résztvevőkből gyakran aktivisták is lesznek. Mert akik már részt vesznek a képzéseken, keresnek valamit és akarnak cselekedni. A számítógépes képzés segítette az aktivistáinkat is és az emberek elhelyezkedési esélyeit is javította. Sikerült egy blogot csinálnunk, ezt én készítettem és egy facebook oldalunk is van, aminek főleg Karcsi a szerkesztője. A bloggal kapcsolatban a legsikeresebb akciónk az volt, amikor panaszokat gyűjtöttünk. Bejött országszerte egy tucatnyi probléma és az látszódott, hogy országosan a problémák nagyon hasonlóak, tehát alapvetően itt rendszerszintű gondok vannak. Így sikerült kapcsolatba lépni vidéki aktív közmunkásokkal. A következő lépés az lenne, ha sikerülne belőlük létrehozni egy hálózatot. De nagy a távolság attól, hogy valaki megírja e-mailben a problémáját, addig, hogy ő elkezd helyben aktívan dolgozni. Merthogy nagyon sokan félnek tényleg, és nem ok nélkül.

Hozzászóló: Mondtad, hogy a problémák bejöttek. Próbaperekkel próbálkoztatok e már?

V. Bálint: A TASZ és a NEKI(Nemzeti Etnikai Kissebségi Jogvédő Iroda) és a Társaság A Szabadságjogokért jogászai várják azokat a nevüket vállaló közmunkásokat, akik hajlandóak pert indítani. Nekem komoly morális aggályaim vannak ezzel kapcsolatban. A szabadsággal kapcsolatban alkotmánybírósági beadvány van, a fizetéssel kapcsolatban is, 2 éve. Úgyhogy várjuk az Alkotmánybíróság válaszát.

Sali: Működésről meséljetek, hány tag, és hogyan működtök? A demokratikus működés hogyan alakul?

Sz. Károly: Facebook oldal, blogos oldal, ahol tájékoztatást adunk folyamatosan. Nincs állandó létszám, tekintve, hogy jönnek-mennek a közmunkások. Most online 400 kedvelő.

Velenczei Ágnes: Tudjuk e segíteni a munkátokat, az ismertségeteket növelve, ha akik közülünk fent vannak pl. a facebookon, az oldalatok, tevékenységetek megosztásával kapcsolódunk be?

Sz. Károly: Igen ez nagy segítség lenne.

V. Bálint: Közmunkás Mozgalom a Jövőért, erre kell rákeresni a facebookon. Visszatérve Sali kérdésére, azt hiszem ő azt kérdezte, hogy hogyan zajlik egy heti találkozó? Mitől lesz demokratikus egy szervezet működése? A csoport közösen alakította ki a belépés szabályait, a döntéshozatal szabályait. Az én feladatom az volt, hogy felvázoljam a különböző alternatívákat és közösen beszéltük meg az előnyöket, hátrányokat. Konszenzusos döntéshozatal az általános, kivéve, ha egy konkrét személyt jelölünk egy konkrét feladatra, illetve speciális szabályok vonatkoznak a külföldi tanulmányutakra való jelölésre. Igyekszünk addig folytatni a megbeszélést, amíg mindenki elfogadhatónak tartja a végeredményt. Új tag úgy lehet valaki, ha 6 találkozóra eljön, ekkor kap kitűzőt. Rendszeresen tartunk csapatépítő elvonulásokat is. Pont augusztus végére tervezünk egyet.

Sali: Hány munkacsoport működik?

V. Bálint: Nyáron nehezebb őket motiválni, de egyébként 4 munkacsoportunk működik: terep, média, érdekvédelmi és forrás. Jelenleg két munkacsoport működik. A média és az érdekvédelmi nagyon összefügg, ezért azt összevonjuk. És van a forrás munkacsoport, aminek feladata az anyagi függetlenség biztosítása. Volt online kampányunk is ahol körülbelül 10 000 Ft-ot és különböző tárgyakat gyűjtöttünk. Aztán volt egy főzésünk is.

Sz. Károly: Nemtudom mennyire ismeritek ezt a lehetőséget. http://szimpla.hu/hirek/kozoslabos Megpályáztuk és megnyertük a Szimpla Kert akcióját is, ahol egy nap főznünk kellett és a bevétel, az anyagköltséget leszámítva, a miénk lett. Ez egy jól sikerült akció volt, mert főztünk, dolgoztunk egy fél napot és az esemény 5-6 havi működési költségünket fedezte. Ismét pályáztunk és reméljük, hogy nyerünk.

 

V. Bálint: Most megmutatom a piknik videóját.

A Város Mindenkié munkacsoporttal piknik – videó http://www.youtube.com/watch?v=hOpPPzslXWU#t=17

Tanultunk egymástól A Város Mindenkiével, ők megmutatták a szituációs játékukat, amiben az ember egy hajléktalan ember bőrébe bújhat bele egy társasjáték keretében. Mi meg stratégiaépítő játékot mutattunk nekik, amit a jövőben magunk is fel akarunk használni.

Amit még el akartam mondani a csoport működéséről, hogy folyamatos dolgom az, hogy egyre több feladatot adjak át a csoportnak. Így lett Károly a média munkacsoport koordinátora, de többi munkacsoportjainkat is már közmunkások koordinálják, ebben önkéntesek segítik őket. Az érdekvédelmi munkacsoportban a tagokban mostanában tudatosult és mondták ki, hogy az országos ügyekre nem tudunk hatással lenni, de helyi ügyeket meg tudunk oldani. Ha valakinek problémája van önkéntes jogászokkal, nyomásgyakorlással tudjuk segíteni. Hosszú távú célunk most az országos hálózat építése. Tudatosan kezdtük a nemzetközi kapcsolatainkat is kiépíteni. Többször találkoztunk Andor Lászlóval, ami eddig nem volt túl sikeres. Tehát az országos hálózatépítés felé akarunk elmozdulni. Ehhez persze tisztázni kell azokat a kérdéseket is, amiket Tracey vetett fel.

Sz. Károly: Azért is nehéz, mert meg vannak félemlítve az emberek a faluban. Főleg ott, ahol nincs más munkalehetőség a faluban meg az 50 km-es környékén. Ha nem kap közmunkát, akkor annyi neki, nincsen semmilyen bevételi forrása.

Kovács Annamari: Gratulálunk!

Lejegyezte: Sélley Andrea