Posts in category együttélés

Gyűlöletpolitikák, amire a kirekesztés épül

Gyűlöletpolitikák, amire a kirekesztés épül

Gyűlöletpolitikák, amire a kirekesztés épül

A Civil Rádió a méltó beszédről szóló Méltóságkereső című kezdeményezésének bemutatása
www.civiltavasz.hu

Vendég: Setét Jenő, beszélgetésvezető: Péterfi Ferenc

Nyári Egyetem, 2017. 07. 28.

A mai közbeszédre jellemző a populista diktátorok, köztük a Hitler által követett kommunikációs stílus, aminek fő jellemzője: kevés üzenet sulykolva és ellenségkép rögzítése: „Ők mások, mint mi, majd mi megvédünk benneteket!” A Civil Rádióban téma volt a gyűlöletbeszéd, a Civil tavasz oldalon belül részletezik a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tapasztalatokat. A közösségi rádió mottója Solt Otília könyvének (Méltóságot mindenkinek!) nyomán a Méltóságkereső volt. Harminc közéleti ember osztotta meg a feltett kérdésekkel kapcsolatos gondolatait: „Mi az oka a gyűlöletbeszédnek?”, „Mit hogyan lehet ellene tenni?”. Összegezve az általános okok: kisebbségi érzés, bűnbakképzés, felsőbbrendűségi tudat, leegyszerűsítés, általánosítás és megosztó magatartás. Az írások, szerzőkkel együtt megtalálhatók a fent említett internetes oldalon.

Mit tehet a Civil Rádió? Magunkkal kell kezdeni, tegyünk a gyűlöletbeszéd ellen:

- nyilvános beszélgetések,

- belső rádiós mentalitás erősítése,

- nyelvészek bevonása,

- kávéházi fórumok a témában.

 Mozaikok kerültek a felszínre, a nagy igazságot ezekből próbálják összerakni. A kitűzött cél a méltó beszéd. A hallgatóságtól kér a civil rádió javaslatokat e cél megközelítéséhez.

Mindig jelen volt a gyűlöletbeszéd a magyar közbeszédben, de 1990 előtt a hatalom fékezte, 2006-ig illetlenség, bűn volt a gyűlöletbeszéd, az alkalmazói diszkriminálódtak a közéletben.

2006 után a normák felrúgása, a hatalom megragadása volt egyes politikusok célja, ehhez bevetté tették a gyűlöletbeszédet. Kialakult a szélsőjobbos rendfenntartás, ítélkezés. Ennek mai példája Ásotthalmon a „civil” rendfenntartók tevékenysége a menekültek üldözésében.

2006 után gátszakadás volt. A közéletben egyre többször megjelent a cigányozás, zsidózás, muszlimozás. A gyűlöletpolitika bevett eszköze a gyűlöletbeszéd.

A cigányok normaszegők – általánosítás –, bűnözők – leszállították a büntethetőség korhatárát –, szociális segélyből élők – leépítették a szociálpolitikát, ma szegénypolitika van –, és szegregáció van az iskolákban. Tudatos politikai magatartás volt a gyűlöletbeszéd legalizálása, a szélsőjobbról a centrumba engedése.

Boross Péter volt belügyminiszter: „A skinheadek cigányellenessége ifjúkori csínytevés”. Horn Gyula: „A cigányok rekesszék ki maguk közül a bűnözőket!” (Horn mondata is általánosító gyűlöletbeszéd.) Orbán Viktor (2009): „A cigányság körében nőtt a bűnözés.” Erre nincs adat, ez csak politikai beszéd, ami rövidtávon választási haszonnal járt a FIDESZ számára.

A politika játszik a magyar szavazókkal, az emberek vesztesnek érzik önmagukat. A gyűlöletbeszéd bűnbakot állít, ezzel kívül helyezi a problémát, a veszteség okát az embereken.

A személyes beszélgetés oldja az előítéletességet, a sztereotípiákat, ennek kellene széles platformot találni. Magyarországon a szolidaritás hiányzik az emberekből, az óvodai csúfolódással, zaklatással, már gyermekkorban beépül a kirekesztés a fejekbe. Az érzékenyítés tudatos nevelési feladat a felnőtteknek. A személyesség, a közvetlen kapcsolat, a találkozás koptatja az ellenérzést az „idegenekkel” szemben. A politika tudatosan távoli, személyesen nem ismert „ellenséget” állít célkeresztbe. Az iskolákban kialakul az elkülönülés, ami személyiségtorzító hatású. Sok helyi közösségben felszámolódtak a közös terek, a munkahelyek, szabadidős alkalmak, lakóterületek.

A gyűlöletbeszéd célja a statusquo fenntartása, a hatalom megőrzése. A gyűlöletbeszéd mindezek mellett elfedi a hatalom gazságait.

Cselekvő módok kell küzdeni a gyűlöletbeszéd ellen, meg kell szólalni ellene, az interneten sem érdemes hallgatni. A véleményvezérek felelőssége rendkívül nagy. A civil szervezetek nyissanak a lazán érdeklődők felé – tömegeket kell megszólítani! Tudatos mintaadó magatartásra van szükség, mint Hollywoodban a 60-as években: fekete színészek a jó szerepében. Magyarországon pl. a Barátok köztben kellene pozitív cigány, muszlim stb. szereplő.

Konkrét ügy: a Dialóg Egyesület Miskolc-Avason járdát szeretne építeni a közösség bevonásával. Amikor az ott élők aktivizálása érdekében végigjárták a lakókat és aláírásokat gyűjtöttek, akkor ellenállásba ütköztek, „Melyik párt küldött benneteket?”.

A sokféle civil szervezet egymással is felvehetné, a nyilvánosság számára is látható módon, a kapcsolatot.

Lezáratlan történelmi emlékek vannak hazánkban, pl. az egyházak szerepét sem beszéltük ki az 1930-as, 40-es évek gyűlöletpolitikájában.

A találkozási pontok szerepe nagyon fontos, a párbeszédek oldják a gyűlöletbeszédet.

Lejegyezte: Pap János

Nők és gyermekek családon belüli helyzete (erőszakspirál, bűnbakképzés)

Nők és gyermekek családon belüli helyzete (erőszakspirál, bűnbakképzés)

Dátum: Nyári Egyetem 2017. 07. 27. csütörtök

Helyszín: Nagysátor

Előadó: Kánya Kinga

Műhely címe: Nők és gyermekek családon belüli helyzete (erőszakspirál, bűnbakképzés)

Résztvevők:

*Kánya Kinga (előadó) – (női) esélyegyenlőséggel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, tréningeken – projekteken – szervezeteken keresztül

*motivációk: a résztvevők közül többen rokoni és baráti kapcsolataikban, vagy első kézből vannak tapasztalataik a téma kapcsán; míg mások jelenlegi munkájuk (hajléktalanok, közmunkások, cigánytelepen élők) kapcsán találkoznak ennek nyílt vagy rejtett formájával. Cél: a téma jobb megismerése, szakmai lehetőségek egy ilyen helyzet kezelésére.

Felmerült témák:

*felelősség:

  • amikor felismerünk egy bántalmazotti helyzetet, akkor átértékelődik a szakmai felelősségünk, hiszen egy ilyen szituációban nem lehet mindkét felet megérteni
  • a felelős megnevezése felszabadító élményt jelent a bántalmazott fél számára, akit addig saját személyiségének hibái tettek „alkalmassá” a bántalmazásra
  • csak akkor szabad beavatkoznunk, ha segítséget kérnek tőlünk? àsok esetben a bántalmazott nincs tudatában a bántalmazói helyzetnek, így ennek felismer(tet)ése és kimondása az első lépése a helyzetből való kilépésnek DE! fel kell tudnunk mérni saját határainkat, amin belül képesek vagyunk megteremteni és fenntartani az áldozat biztonságérzetét

*felismerése, kezelése:

  • a családon belüli minták lekövethetőek más társas, munkahelyi szituációkban is
  • a közvetlen környezet érzékenyítése az egyik alapvető eszköz ilyen helyzetekben àsőt, előfordul olyan is, hogy az adott csoport által közösen megfogalmazott normák kontrollálják a bántalmazó magatartást (pl. ha mindkét fél tagja ugyanannak a csoportnak)

*mi történik a bántalmazóval:

  • a folyamat első fázisa az áldozatra koncentrál (azonnali krízis megszüntetése), míg a második fázisban fordul a bántalmazó felé, amelyben a cél, hogy reflexióra késztesse tettei kapcsán (amire egyébként a hatalom birtokosai kevés esetben vannak rákényszerítve)
  • bizonyos esetekben megtörténik az is, hogy a bántalmazott a helyzetből való kilépés után megerősödve és öntudatossá válva visszatér a korábbi kapcsolatba DE! már a közösen megfogalmazott szabályok szerint folytatják (bár a bántalmazottnak van ’B’ terve az esetleges újabb kilépés esetére)
  • az esetleges újrakezdés lehetősége előtt fontos feltárni a tényleges motivációt, amely a feleket belevitte a kapcsolatba, mert egyáltalán nem „automatikus” az, hogy az egymás iránt érzett szerelem jelenti majd a közös alapot a továbblépéshez

Mit viszünk haza?

*speciális tudást igényel az ilyen jellegű helyzet szakszerű kezelése, amiben mindannyiunknak további tanulásra van szüksége

*a tudatosság kulcsfontosságú a prevenció tekintetében, ezért is olyan dühítő, hogy a klasszikus oktatás keretében nem jelenik meg ez a téma à Kinga saját tizenéves gyerekei miatt (is) ősztől tervez indítani egy saját csoportot (jelentkezés egyéni kapcsolatfelvétel keretében)

Ajánlott olvasnivalók:

*NANE: Miért marad? és a Rendszerbe zárva c. kiadványa

*Kinga korábbi írása (pontos címre nem emlékszem) a „biztonságban végigmehetünk-e az utcán” (a „füttyögés”, mint társadalmilag legitimált jelenség káros hatásairól – utalva Puzsér néhány napja megjelent szövegére, amelyben amellett érvvel, hogy a munkásoknak joga van beszólni a szép nőknek)

Lejegyezte: Boda Kitti