Július 26. 17.00-19.00
Az emlékeztetőt lejegyzetelte: Balogh Flóra, Benedek Gabriella, Kovács Annamária
Szerkesztette: Farkas Gabriella
A műhelybeszélgetést vezette: Herpainé Márkus Ágnes
Résztvevők: Almássy Tamás (közgazdász), Dicső László (polgármester), Halmai Zsuzsa (közösségfejlesztő), Jász Krisztina (szociológus), Keszthelyi Zsuzsa (közösségi kert szervező)
és a hozzászólók
Márkus Ágnes: Nincs a zsebünkben a bölcsek köve – kiegészítéseket és a tapasztalatok megosztását várjuk mindenkitől, aki most itt résztvevőként az asztal körül ül. Kérem a panel résztvevőit, hogy mutatkozzanak be.
Halmai Zsuzsa: Kultúraközvetítőnek gondolom magam, népművelő vagyok, pedagógus, és környezetvédelemmel is foglalkozom. Dolgoztam intézményvezetőként, alpolgármesterként, most 11 településen dolgozom szakmai vezetőként, van tapasztalatom a kistelepüléseken folyó munkákról. A bizalmat újra kell építeni ahhoz, hogy újra tudjunk dolgozni a településeken.
Dicső László: ‘90 óta vagyok Alsómocsolád polgármestere. Sok innovációt valósítottunk meg ezen a 370 lakosú településen.
Jász Krisztina: szociológus vagyok, fő kutatási területem a változásmenedzsment és a területfejlesztés. A PTE szekszárdi karán oktatok.
Keszthelyi Zsuzsa: A Védegylet munkatársa vagyok, vannak a szociális gazdaságban szerzett tapasztalataim. Jelenleg közösségi kerteket szervezek a VIII. kerületben.
Márkus Ágnes: Van-e olyan téma és kérdés, amire választ kerestek ezen a beszélgetésen? Mi az, amiről beszélnétek?
Almássy Tamás: Két dolgot ajánlok: a Csiperke Kör, valamint a vecsési közösségi permakultúrás kert.
Márkus Ágnes: mik azok a területek a települési önellátásban, amelyek ma beindíthatók? Mik azok az ügyek, ahol az önellátás kapcsán azonnal lehet lépni? Pl. mi a helyzet egy nagyvárosi kerületben? Mi az a település(méret), ahol egyáltalán relevánsan feltehető az önellátás kérdése? Önrendelkezés kérdése a részvételi folyamatokban? Kérdés: mik a tapasztalatok az önellátás elkezdésében? Azt hiszem, a mai működésmódoknak sokan érezzük a korlátait.
Keszthelyi Zsuzsa: Nálunk rögtön az induláskor két kert is létrejött. Az egyik a Kortárs Építészeti Központ által, akik megkeresték a beruházót, és meggyőzték, hogy a leállt ingatlanépítések, telkek helyén legyen ez a kert. A Grundkert 35 parcellás, a KÉK-é 80.
A város arra alkalmas, hogy zöldségeket, bogyós gyümölcsöket termeljenek meg. Fejlesztési terület lehet még a csirkefarm, a műemlék helyek felújítása után. És hát vannak ugye feltételek, például termőföld (ezt mi hozattuk), víz, stb. Mi kutat fúrtunk a kerületben.
Ezek a kertek alapvetően háromféle módon működhetnek: 1. önkormányzati kezdeményezésre, 2. kvázi felülről jövő szerveződésként, ahogy pl. a KÉK csinálja – Nyugat-Európából megszerzett know-how, ernyőszervezet, 3. alulról jövően, amihez a helyi lakosok kapcsolódhatnak.
Fontos stabil közösséget létrehozni már az elején, részt venni vitákban, hogy mit és hogyan termesszünk. Nálunk a nagy- (osztatlan), ill. kis- (osztott) parcellás közül a kisparcellás megoldást választották. Folyik nálunk egyfajta fonó jellegű közös ténykedés, ill. tudásmegosztás.
Halmai Zsuzsa: Egy szempontot szeretnék felerősíteni: gyakran tervezek közösségekkel: stratégiát kell alkotni, célt kell kitűzni, jövőt kell tervezni. Mik a célok? Van egy helyi, szekszárdi kezdeményezésünk, így dolgozunk: látni kell a célokat, hogy ki tűzi ki azokat, mit és mekkorát vállalok az elérés érdekében? Az elmúlt két nap során már többször ide lyukadtunk ki: ha nem együtt tervezünk, kudarcba fulladhat a terv. Probléma, hogy egyszerre és gyorsan akarjuk a tudásunkat és eszközeinket használni, a célokat elérni. Nem minden működik mindenhol, minden esetben. A feltételek szabják meg, hol, mi működik. Bizonyos adottságok befolyásolják az elérhető célokat. Nagyon fontos, hogy milyen hagyományok vannak helyben, vissza lehet nyúlni a tapasztalatokhoz, ha ezeket újragondoljuk.
Jász Krisztina: Én onnan közelítenék, hogy mitől lesz egy vezető érdekelt egy ilyen fejlesztésben, ill. milyen az a vezető, aki alkalmas erre? Olyan, aki szembe tud menni a mainstreammel, akinek humánerő-forrás fejlesztése is fontos, aki spirituális embert is lát, nemcsak a munkaerőt, egyéb szükségletekre is reagál. Látni kell, hogy ezek finom megoldások, lassú építkezések, és nagyon fontos a partnerség minden szinten. Az embereket fel kell készíteni az, helyi szükségleteket pedig pontosan be kell azonosítani.
Dicső László: Én ezt csinálom 22 éve. Fontos, hogy minden partnerségben történjen. Mi megkérdezzük az embereket, leülünk velük beszélgetni. Faluhelyen pusztulóban vannak a kiskertek. Amikor a TSZ tönkrement, mindenki igényt tartott a kiskertre. Mára csak a nyugdíjasoknak van. Vagy: 15 évig malacot osztottunk, ma előfordul, hogy inkább nem kérnek, mert a takarmányt nem tudjuk hozzáadni. Állami támogatás nélkül kellene ezt megteremtetni.
A Start munka program a modern rabszolgaság egy formája: a dolgozó nem tesz bele saját gondolatot, csak teszi, amit mondanak neki. Ebben is változásra lenne szükség: hogy tegyék bele a szívüket, gondolkodásukat, mintha otthon dolgoznának. Nagyon mélyről kell elkezdeni építkezni, és ez egy nagyon hosszú folyamat. Hogyan tudják generációk óta munkanélküli emberek megállni a helyüket? Hogy lehet az ő igényeiket felkelteni, hogy majd arra támaszkodhassunk? Most egyelőre az az igény, hogy a kocsma egész nap nyitva legyen, és legyen pénz, amiből inni lehet. De persze az sincsen.
Halmai Zsuzsa: Először is szándék kell és belülről jövő kezdeményezés. Ha kívülről viszed be, találsz-e csatlakozókat? Ha az emberek nem veszik át a célkitűzést, kezdeményezést, akkor nem fog menni. A TÁMOP-5.1.3 kiírásában az volt a koncepció, hogy komplex, szakmaközi együttműködések alakuljanak, és a helyi emberek is csatlakozzanak. Kiüresedett a falu, korábban ezt az iskolához, helyi értelmiség elpárolgásához kötötték, most ehhez képest azt mondanám, hogy a helyi kezdeményezés számít. Amíg az van, addig nincs baj.
Almássy Tamás: Ilikát kérdezem, hogy leszakadó településen, közösségben van-e belülről jövő kezdeményezés?
Vercseg Ilona: Vannak jó ötletek, csak nem beszélnek az emberek egymással. Kérdés, hogy van-e visszafordíthatatlan állapot.
Halmai Zsuzsa: Nagyon ritka, hogy ilyen helyzetben hívják az embert, egy kiüresedő településre.
Almássy Tamás: A legtöbb közösség még életképes, nagyon sok helyen megvan a lehetőség az emberekben, ha van rá mód, elő is kell csalogatni. Jó lehet erre, például, a csirkenevelő program: városi emberek befizetnek ötezer forintot, s ezért kapnak 4 db konyhakész csirkét. Valahol, valaki felneveli a csirkét a vásárolt takarmányból. Az alapgondolat szerint összehozzuk a távoli fogyasztót a vidéki termelővel, aki adott esetben esetleg munkanélküli. Ez egy komoly lehetőség, amivel mind a két fél jól jár.
Márkus Ágnes: Eddig minden példánk az élelmiszer-önrendelkezésről szólt. Más terület nincs? Mit jelent az önellátás, önrendelkezés? Az egyéni/családi szintű értelmezés mellett közösségi szintű értelmezésnek is helye van. Releváns a települési, ill. térségi szintű önellátás, de akár az országos szinten értelmezett önrendelkezés is
Magócs Kriszta: Én most fél évig külföldön ezzel a példával foglalkoztam. Írországban van olyan szupermarket, ahol a helyi termelő áruja mellett ott van a fényképe, elérhetősége. Gyökere, kultúrája van ennek. Az önkéntes-foglalkoztatás, vagy a természetbeni önrészek elszámolása is hihetetlenül egyszerű adminisztrációt jelent, a pályázóknak sok esetben nem kell bejegyzett egyesületnek lenniük. A
LEADER program persze kőkeményen gazdasági felfogás szerint működik, de van benne szociális érzékenység is, a gazdálkodókat kell helyzetbe hozni.
Almássy Tamás: Én védeném az élelmiszert. Nem megkerülhető, ez az alap. A Csiperke kezdeményezésről: ma az emberek kocsival elmennek hetente egyszer a bevásárlóközpontba, egy nagy bevásárlókocsiba bepakolnak mindent. Ennek van egy tranzakciós költsége. Idő- és energia-befektetés. A Csiperke lényege, hogy ugyanezt az idő- és energia-befektetést rászánják, de más minőséget kapnak érte. 10 család összefog, egyeztet, ha lehet, 50 km-es körzeten belül megszervezik a vásárlást, közvetlenül a gazdától. Megvan a munkamegosztás, a különféle szerepvállalások. Kevesebb dologért felel egyvalaki, ugyanannyi idő alatt teljesíti, mintha a heti nagybevásárlást intézni a hipermarketben. Hűségesek, és gondolkodnak is, akkor is a gazdát választják, ha az kényszerűen drágábban ad el, mint a hipermarketes árak. A szétosztáskor pedig összegyűlnek, együtt esznek, ünnepelnek. Ha egy szívességbankkal is megtoldják, akkor jobban érvényesül, hogy mindenki közel ugyanolyan mértékben vegye ki a részét a feladatokból.
Keszthelyi Zsuzsa: A Szatyor is hasonló ehhez, Pesten és Kecskeméten működik. Önkéntes alapú, egy közösen szerkeszthető Excelbe írható be a rendelés. Mára már egyesületté váltak, a szervezési költségek fedezésére van egy évi 5000 Ft-os tagdíj. Itt is van átvételi buli, gazdalátogatások, befőző napok. Ma kb. 100 tagja van.
Almássy Tamás: Kulcsdolog, hogy a fogyasztó akkor találkozik az áruval, amikor átveszi, és akkor már nincs lehetőség cserélni. Ezt meg kell tanulni elfogadni.
Halmai Zsuzsa: A helyi piacok esetében van lehetőségem a személyes kapcsolattartásra, visszajárni, kipróbálni, válogatni. Azt kell kitalálni, hogy annak is megérje kimenni, aki árusít. Erre rendszert kell kidolgozni a településeken.
Almássy Tamás: És nagyon fontos tudatában lenni, hogy attól, hogy közvetlenül vásárolunk a gazdától, nem lesz olcsóbb a termék. Neki is megvannak a maga költségei, és nem a felvásárlók által fizetett nyomott áron fog számolni. Nem olcsóbb, de más minőség.
… Edit: Nálunk, Kecskeméten, éppen ma van az átvételi nap, azért szaladgálok ki-be… A piacozásra valóban nagy igény van, de ha ott a piac, nem fognak az emberek előre rendelni, és azt látni kell, hogy ez egy kockázat a termelőnek. Másfelől persze lehet, hogy többen vásárolnak majd nála. Viszont mindenképpen nehéz ilyen kis volumenű megrendelésre alapozni, plusz ott van a vásárlói megbízhatatlanság is. További probléma, hogy bioterméket nagyon nehéz előállítani, valamint hogy a piacozás nagy leterhelést jelent a termelőnek. Az ÁNTSZ elvárásai sem könnyítik meg a dolgukat. Mindenesetre meg kell találni azt a közösséget, melyet a termelő kiszolgálhat.
Jász Krisztina: Érdemes megemlítenünk a Barca-jelentést, ami az EU-s kohéziós politika megvalósulását vizsgálta. Az eredmény az volt, hogy a kohéziós intézkedések ellenére nőttek a területi különbségek. EU-s szinten tehát ugyanazt látjuk, mint itthon. Vagyis mégiscsak paradigmaváltásra van szükség, most már ténylegesen fókuszba kell helyezni a társadalmi kirekesztődést. Komplex programok kellenek, az emberi oldalra koncentrálva.
Kovács Dezső: Az USA-ban komoly gyakorlata van ennek: városi emberek évi sok száz dollárt előfinanszíroznak a termelőnek azért, hogy a megfelelő időpontokban megkapják az adott termékeket. És tudatosan többet fizetnek, mint a hipermarketben, azért, hogy a gazdálkodó életben maradjon.
Márkus Ágnes: Zsuzsa az előbb felvázol három modellt, hogy a közösségi kert hogyan tud elkezdődni. Szerintem nagyon izgalmas, hogy az egyikhez most egy befektető szolgáltatja a területet.
Keszthelyi Zsuzsa: Igen, először ódzkodott, de elmagyaráztuk neki, hogy a kert bármikor elköltöztethető, ezután már nagyon befektető pozitívan fogadta az ötleteket
Termőföldre is adott pénzt, a hírverés kapcsán pedig az önkormányzat is megtalált minket. A KÉKesek kampányt folytattak, és náluk olyan sok jelentkező volt, hogy sorsolták a parcellákat. Mi nem ezt az utat választottuk, nálunk csak több körös beszélgetés, ismerkedés után lehetett parcellához jutni. Nálunk kb. 10% a lemorzsolódás. Ez egy mikrotársadalmi szerveződés, egyfajta együttgondolkodás. A kisebb konfliktusok megoldása pedig tanulási folyamat, aminek nyomán az élet más területein is másképp kezdenek működni ezek az emberek.
Halmai Zsuzsa: Ha van egy közös cél, akkor annak mentén gyakorolhatjuk a belső demokráciát, és ennek a hozományait át tudjuk tenni az életünk más területeire is. Kérdés, hogy hogyan lehet ilyen tudatosságra hátrányos helyzetből induló, nélkülöző embereket rávezetni.
… Attila: Ez az egész nekem inkább úti huncutságnak tűnik. Lehet ebből valami több, vagy marad középosztálybeli hobbi? Hogyan lehetne ebből rendszerváltást csinálni?
Keszthelyi Zsuzsa: A VIII. kerületi új kertekben a jövőben szociálisan rászorulóknak is lehetne adni parcellát, de a csapatnak most is van rászoruló tagja. Érdekes, hogy a kert a közelmúltig kerítés nélkül állt, mégis minimális volt a lopások száma. Szeretnénk, ha roma tagjaink is lennének, talán a jövőben ez is sikerül.
Almássy Tamás: Kb. 15 évvel ezelőtt szívességbank témában jöttek hozzánk Angliából, beszélgettünk, szóba került, hogy ott is a mindenkori középosztály úri huncutsága ez a dolog. A közösségi kertművelés meredeken szembe megy a médiából ömlő képpel, és ez nagyon fontos. Ha valaki személyesen látja ezt a működő dolgot, az nagyon erős bevonó hatással bírhat majd.
Márkus Ágnes: A kicsi közvetlen hatókör mindannyiunk munkájára igaz, de ezeket az apró lépéseket nem szabad lebecsülni.
Halmai Zsuzsa: Én komolyan veszlek benneteket, és tisztellek benneteket. Ha ezzel a tisztelettel és érdeklődéssel fordulunk a mélyszegénységben élők felé, annak lesz értelme. A sokszínűségünket kell képviselnünk továbbra is.
Jász Krisztina: Számomra az a kérdés, hogy szakmailag hogy asszisztálhatunk ahhoz, hogy pl. a sikeresnek mondható szociális földprogram leáll, a szociális szakma lejáratódik, jó és normális körülmények között életképes kezdeményezések elhalnak. A meglévő jól működő rendszerekért kellene kiállni.
Dicső László: Igazi jó példákról beszélgetünk, de nem azokról, amik módosítják a rendszert, amik igazi változásokat hoznak. ‘90 óta ez megy. Beruházások, amiket át lehet adni, építeni, ennek semmi akadálya. Annyi is a hatása, úri huncutság. Mint malmozni és ultizni. Ettől a rendszer nem fog megváltozni. A szegény munkanélküli réteg és a lecsúszott középréteg: ezekkel kell foglalkozni, nem a felszínt kapargatni, s megnyugtatni saját lelkiismeretünket, mert így nem történik semmi.
Mi szembesülünk a valósággal, és felelünk az emberek életéért: mindenki kapjon valamit, hogy legyen mit hazavinni. Ezeknek az embereknek ez az életük.
Most zajlik a szociális földprogramok kiüresítése, óriási forráskivonás. voltak cigány szociális földprogramok is, amik működtek! – megoldva “az érdemes-érdemtelen szegény” kérdését. Ne asszisztáljunk ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek 20 éve bevált programokat és ezzel együtt leseperjék azok célcsoportjait!
Almássy Tamás: Szerintem is nagyon releváns a közösségi kert kérdése, az ultival ellentétben ez köztéren folyik, mások szeme előtt, mindenképpen van tehát társadalmi kihatása.
Vercseg Ilona: Én azt gondolom, hogy minden közösség érték, minden csoportnak joga van önmaga definiálásához, a keretek meghatározásához. Nem lehet mindenből rendszert csinálni. Az oktatást viszont valóban rendszerszinten kell megváltoztatni.
Giczey Péter: Meg kellene szüntetni az önkormányzatokat, mert amíg a négyévente esedékes hatalomra jutás motiválja a döntéshozókat, soha nem fognak hosszú távú fejlesztések indulni. Ezt a fajta hatalmi kontrollt fel kell számolni.
Pataki György: Ha rendszerszintű változást akarunk, akkor vissza kell vennünk a politikát. És ne felejtsük, hogy minden egészséges ökoszisztéma lényege a nagyfokú diverzitás, a kis helyi kezdeményezéseket értékként kell kezelni, nem szabad lemondanunk a változatosságról.