Társadalmi vállalkozások

 Július 26, csütörtök 15.00-17.00

A műhelybeszélgetést lejegyezte: Kovács Annamária és Kurucz Fruzsina

Szerkesztette: Farkas Gabriella

A műhelybeszélgetést vezette: Pataki György

Résztvevők: Ladányi Erika (Kompánia Alapítvány), Szekeres Erzsébet (Összefogás Rehabilitációs Kht.)

és a hozzászólók

Szekeres Erzsébet: 30 éve kezdtem el szervezni ezt az intézményt. Az indíttatás az volt, hogy súlyos fogyatékossággal született meg a kisfiam, akinek nem találtunk megfelelő intézményi ellátást. 26 éve kezdtem a munkát, több intézményt alapítottunk, pl. nonprofit kft-t, képzőközpontot, az Egyenlő Esélyekért Alapítványt, ami egy nappali ellátó és bentlakásos intézmény. 702 személyt foglalkoztatunk, közülük 614 fogyatékossággal élő. Ugyan nagy szervezet vagyunk, de a személyesség, az anyai attitűd megmaradt. Foglalkozunk az állami gondozásból kikerült fiatalokkal is.

Ladányi Erika: A mi szervezetünk fő profilja három tevékenységből tevődik össze: egészségfejlesztés, prevenció, amely elsősorban iskolai színtéren valósul meg, de nem iskolai színtéren is működik (gyerekjóléti intézményekben, gyerekotthonokban), valamint agressziókezelő programok mind a fiatalok, mind a pedagógusok számára. A prevencióval átlagosan 2500 gyereket sikerül elérni. Csepelen működik szenvedélybetegek számára alacsony küszöbű ellátásunk, melyet többségében roma fiatalok vesznek igénybe.
Kortárssegítő képzéseinkre elsősorban ifjúságsegítők és szociális munkások jelentkeznek.
Illetve működik még egy program, a LÉTRA, melynek keretében pszichológiai és pedagógiai szolgáltatásokat nyújtunk a gyerekeknek, illetve szülőcsoportok is szerveződnek.

Thiesz Angéla: Nálunk Istenkútról indult a helyi gazdasági fejlesztés. Az elsődleges cél, hogy a különböző fogyatékossággal élők kreatív és alkotó munkát végezzenek / végezhessenek. Illetve nagyon fontos szempont volt a városi létben élni, létezni. A legfontosabb a közös alkotás élménye, illetve kéznél lévő anyagokból előállítani kreatív termékeket. Elengedhetetlen a közösségben rejlő alkotó energia ereje.

Pataki György: Mi ebben a témában a vállalkozói rész? Hogyan viszonyultok ehhez a kifejezéshez?

Szekeres Erzsébet: Nem tudtam 3 évvel ez előttig, amikor egy díjat kaptam elismerésként, hogy társadalmi vállalkozóként működöm. Magyarországon ez egy elhanyagolt dolog, máshol viszont kormányszinten értékelt.

Pataki György: Mitől vállalkozás ez?

Szekeres Erzsébet: Van egy vállalkozói része, ami cégként működik, nagy éves forgalommal. Attól társadalmi, hogy valami extrát vállalsz be, amit más nem tesz meg.

Ladányi Erika: Nemcsak profitja van, hanem társadalmi profitja is, ami nagyon fontos. Tavaly pályáztunk társadalmi vállalkozás fejlesztésére azzal a céllal, hogy a szervezet minél önfenntartóbbá váljon. Megtanultunk üzleti tervet készíteni, amelyet prezentálni is kellett az elbírálás előtt. Nagyon hasznos volt, mert sokkal tudatosabbá tette a szervezetet, 5 évre előre meg van tervezve minden.

Thiesz Angéla: Nem érzem magam jó vállalkozónak. Már az is elég lenne, ha piacra jutás nélkül tudnánk működni, illetve fejlesztő tereket tudnánk kialakítani. A termékekből nem lett luxuscikk.

Halmai Zsuzsa: Hogyan alakult ki ennek a módszertana? Segített –e valaki, ha igen, ki segített, hogy profi módon meg legyen szervezve?

Thiesz Angéla: Törekvés van a segítség keresésére. Egy terméket népszerűvé tenni rengeteg pénzbe kerül, és ez kockázattal jár. Ezért nem vagyok jó vállalkozó.

Szekeres Erzsébet: Mi a különbség a vállalkozás és a társadalmi vállalkozás között? A cél más, nem olyan tiszta a cél a vállalkozásnál. Míg náluk nálunk az egyetlen misszió, hogy a sérült emberek foglalkoztatottá váljanak, emberhez méltóan élhessenek. Én keramikusként és anyukaként vágtam bele a kezdetekben. Fordulópont volt, amikor feljelentettek az Apeh-nál, rájöttem, hogy profikat kell bevonni, profin kell csinálni. Ha más mód nincs, mert nincs rá pénz, akkor baráti segítséggel.

Ladányi Erika: Nálunk nincs sokféle szakember a szervezetnél, hárman dolgozunk főállásban. A pályázat során a képzéseken tanultunk sokat. Fontosnak tartom, hogy az üzleti és pénzügyi vonalakat erősíteni kell.

Barna Erika: A NESsT pályázatot mi is megnyertük, de mi kiszálltunk. Először is azért, mert már a piackutatás fázisban rájöttünk, hogy elvérzik majd a projekt, nem jó az időzítés. Másrészt a szervezetben is voltak működési problémák. A mentori munka lenne fontos, ez a segítség a tartós működéshez kell. Az is segítene, ha CSR-ként nem pénzt, hanem szaktudást, mentorálást nyújtanának. De ez nem egy bevárós dolog, elébe kell menni a dolgoknak, változásmenedzsmentre van szükség. És ezt be kellene építeni a szociális munkás képzésbe is.

Almássy Tamás: Kellenek profik a vállalkozáshoz, ez oké. De a mostani gazdasági élet olyan szakmákat termel ki, amik nem jelentenek hasznos tudást. Meg kell gondolni, hogy mire költünk.

Szekeres Erzsébet: Az első mentori lépés, hogy válassz jól kollégákat.

Márkus Ágnes: Lehet-e különbség abban, hogy mit akartok piacra dobni? Mi az, amit szolgáltattok, és bevételt hoz? Mi az, amivel piacra lehet lépni, és mivel nem?

Thiesz Angéla: A mi szolgáltatásaink nem elemi szükségleteket elégítenek ki, hanem a kreativitás értéke a fontos. Az a produktum, hogy az embereknek van munkahelye, van hol lakni stb.

Ladányi Erika: Nekünk olyan szolgáltatásaink vannak, amelyek elsősorban a gyerekekre irányulnak, és elemi szükségleteket elégítenek ki.

Szekeres Erzsébet: Mi átlagos szövetkezetként alakultunk, ez volt az első privát modell 1986 után. Kellett valamit csinálni, amivel termelés és eladás jöhet létre. Mindent meg tudnak csinálni a fogyatékos emberek is, csak jól meg kell tervezni. A végeredménynél fontos, hogy 100%-ban piacképes termék legyen. A feladatoknak is sokfélének, változatosnak kell lenniük. Állami támogatás is kell hozzá.

Márkus Ágnes: Olyan szolgáltatás kell, ami mindenkit megérint. Lehet-e ma piacra lépni sok járulékos dologgal bíró termékkel? A piac a plusz munkát nem fizeti meg. A termék csak az alapvető szükségletekre reagáljon, vagy lehet piacteremtő is?

Ladányi Erika: Először alaposan felmértük a piacot, hogy milyen szolgáltatásokra lenne elsősorban igény és szükség, illetve mennyit fizetnének érte az emberek. Meg kell találni azt a piaci szegmenset, ahol igény van a szolgáltatásokra.

Szekeres Erzsébet: Muszáj előteremteni a pénzt.

Hunyadi Zsuzsa: Van állami támogatás? Mennyire államfüggő ez a tevékenység?

Szekeres Erzsébet: A termelékenység nem tud olyan nagy lenni. Most éppen nagyon rossz az állami támogatás, nem kötnek még féléves szerződést se. Így nem lehet dolgozni. Sok telephelyünkön a családfenntartókat foglalkoztatjuk, nem helyezhetjük ilyen függő helyzetbe őket. 80%-ra mondják az állami támogatást, de ez valójában csak 55 % körül van, mi 45-50-et termelünk ki. A támogatási arány 300%-os is volt, 1998 körül.

Angéla

Gyuris Tamás: Sok civil szervezetnek ez kitörési pont, ez a fajta működés, sokan gondolkodnak önfinanszírozásban. De ez a dolog magas küszöbű: kell egy olyan szervezeti háttér és működési kultúra kell, ami nem a sajátja. Mik a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy társadalmi vállalkozást indítsunk?

Pataki György: Mik a legfontosabb tényezők?

Thiesz Angéla: Nem levédeni kell a technikát, hanem osztani, terjeszteni. Az ember eldöntheti, hogy társadalmi vállalkozó lesz- e, vagy nem.

Ladányi Erika: Akkor életképes a dolog, ha színvonalas a kínálat.

Szekeres Erzsébet: Ha a cél nem a profit, akkor sok új dolog van benne.

Pataki György: A szakirodalom nem vizsgálja, hogy az állam támogatja-e. Jegyeket keres: van-e misszió, ennek megvalósításához milyen képességeket használ. A vállalkozó katalizátor, aki rendszerszintű változást hoz. Milyen társadalmi hatást érzékeltek a munkátok révén?

Szekeres Erzsébet: Nehéz ezt felmérni, nincs időnk. Mondjuk én most éppen összegző időszakban vagyok. Meg tudtunk mutatni egy olyan típusú ellátást a szakmának, a szülőknek. A szakmában is elindított egyfajta változást. Az is lényeges, ha mások sok apró dologra rájönnek a fogyatékosokkal kapcsolatban. A szakmában is kell nyitás.

Thiesz Angéla: Amit csinálunk egy nagyon érzelmileg telített dolog, ezek után csak pénzért dolgozni jóformán nem is lehet.

Ladányi Erika: A legfontosabb a stigmák csökkentése az SNI-s gyerekeknél.

Hozzászóló: Én abban látom a megoldást, ha a nonprofit és for-profit szektor közeledik egymáshoz. Itt, a nyári egyetemen sincs itt a vállalkozói oldal, nekik is megvannak a saját szempontjaik. A két fél értékeit is közelíteni kell.

Szekeres Erzsébet: Egy álmom, hogy itthon is megvalósuljon az, amit Zürichben láthattam: egy konferencián ott voltak a gazdasági élet legnagyobb vezetői, ők is informálódtak a civil szféráról.

Thiesz Angéla: A pénztermelő és lélektermelő szektor összehozása.

Ladányi Erika: Amit mi csinálunk, az egy példa a for-profit és a nonprofit szektor közeledésére. Ha felkészültek vagyunk az üzleti élettel, dolgokkal kapcsolatban, akkor sokkal könnyebb vállalkozókat felkeresni, megszólítani.

Márkus Ágnes: A Hajtás-Pajtást is meg akartuk hívni. Ők klasszikus piaci vállalkozóként kezdtek, felismerve, hogy a dolgozók kiszolgáltatottsága a cégnek sem jó. Már vannak itthon más hasonló piaci cégek itthon is. De nemcsak a civil oldalról vannak jelen ilyen közelítések. Tiszta piaci cégek is gondolkodhatnak benne. Többnyire csak adományozói szerepet tudunk elképzelni, de már van több mentorszerű megközelítés is. Viszont lakásfelújítás, építés saját embereknek, ilyen azért még nincs itthon.

Pataki György: Mi hajt benneteket, mi a motivációtok?

Thiesz Angéla: Nekem az, hogy így jól érzem magam.

Ladányi Erika: A személyes küldetéstudat elengedhetetlen, illetve nagyon fontos, hogy fenntartható legyen.

Szekeres Erzsébet: Nekem fontos, h minden bentlakót ismerek, tudom, hogy megszoktak egyfajta szabadságfokot, életmódot, intim teret. Ha bedőlünk, meghalnak a változástól, visszalépéstől.

No Comments Yet

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!