Ezzel a felhívással útjára indított munkáról szóló műhely, közös gondolkodás zajlott a Nyári Egyetemen immár 3. alkalommal. Giczey Péter az indulásról és az elmúlt két év eseményéről elmondta, hogy első alkalommal arról beszéltünk, mit akarunk tenni, tavaly az elkezdett gondolkodásról elkészült, és megjelentetett könyv bemutatójára került sor itt, és most arról kell beszélünk, hol tartunk, meddig jutottunk és hogyan akarjuk folytatni.

Kis történeti visszatekintéssel elmondta, hogy 1994-ben, Debrecenben a Csapókerti Közösségi Ház igazgatójaként akarta a házat settlement típusú működésre állítani, ami a szomszédsági kapcsolatok jó működését a szociális, kulturális és közösségi igények kielégítését egyaránt képes kiszolgálni. A múlthoz tartozik, hogy felidézte Balipap Ferenc és Hallgató Éva a közösségfejlesztők honlapján fellelt 1989-es felhívását, amit tartalmában, gondolataiban nagyban megegyezik a két éve útjára indított  felhívással. Ezért a gondolat már 20 éves bár szárba szökkenésnek még nem mondaná a jelen helyzetét.

Giczey Péter: 2005-ben eljöttem a Házból, de magát a gondolatot nem engedtem el. Így került sor rá, hogy a debreceni ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület, a pécsi Istenkúti Közösségért Egyesület és a budapesti Nap Klub Alapítvány közös felhívást megfogalmazva kezdett csapatot gyűjteni a gondolat köré 2007–2008 során. Majd felmerült a gondolat, hogy főiskolákat és egyetemeket hogyan lehet bekapcsolni a settlement hagyományoknak megfelelően a munkába. A megkeresett intézmények érdeklődést mutattak a közös munkára, amiben a terepgyakorlatként való bekapcsolásuk a felsőoktatási intézményeknek és a szervezeteknek egyaránt fontos.

A hallgatók valódi élettel találkozva, hasznosítható munkában végezhetnek terepgyakorlatot, amit a civil szervezetek segítségével tudnak elvégezni. Az oktatóknak is tud ez a program feladatot adni, például egy valódi, aktualizált szükséglettérkép, a helyi társadalom aktuális állapotát felmérő kutatás elkészítésében.

Továbbra is várjuk a mára már bekapcsolódottak mellé, a gondolattal azonosulni tudó és abban részt vállalni kívánó szervezetekhez csatlakozni kívánó szervezeteket.

Peták Péter: Mit jelent a settlement? Olyan, lehetőleg egy helyszínen létrehozható teret, ahol az állandó szociális, kulturális és közösségi szükségleteknek nyújtható szolgáltatások egymást kiegészítve léteznek.

Vercseg Ilona: Ne a szolgáltatás szót használjuk, mert az valaminek a nyújtása valaki felé és nem segíti a bevonódást.

Horváth Judit: Volt bennünk is ellenállás a szóval kapcsolatban, de hosszas gondolkodás után sem nem találtunk jobbat. Munkánkat végiggondolva rá kellett jönnünk, hogy ha a helyben aktuálisan felmerülő szükségletekkel találkozunk, ahhoz többnyire szolgáltatásokat is kellett szerveznünk és nyújtanunk, ingyenesen, az arra rászorulóknak. Például volt, hogy a lakások megvételekor jogászt kellett biztosítanunk, vagy a gyerekek napközbeni foglalkoztatását kellett megoldanunk.

Vercseg Ilona: Nem találom jónak a szolgáltatás szó általános használatát az összes tevékenységre.

Peták Péter: Istenkúton a működő intézményben közösségi teret biztosítunk az azt igénylő civil szervezeteknek programjaik lebonyolítására.

Vercseg Ilona: … intézményesült szokás…

Peták Péter: A nemzetközi szervezet szomszédsági központok szövetsége. Nem egy középosztály szomszédsági központját nevezzük settlementnek, hanem az alsóbb osztályok, kirekesztett csoportok szomszédsági központjait. Ezeknél mindig van egy külső segítő szegmens, mint például az egyetemisták. Fontos jellemzője az ott együttlakás.

Móra Vera: Jól gondolom-e, hogy az Integrált Közösségi Szolgáltatási Terek erről kéne, hogy szóljanak?

Giczey Péter: Hát annyira van összefüggés a gondolatok között, hogy akik az IKSZT programját kitalálták és meghirdették, Angliában az Életházakat látva, ezekből indultak ki. Így már fel is vettük velük a kapcsolatot, felmutatva a gondolati közösséget.

Móra Vera: Nem az történt, hogy a program meghirdetése arra vezetett, hogy összeraknak a pályázók már meglévő intézményeket a korszerűsítésre fordítható pénz reményében?

Giczey Péter: Ezt mi is sok helyen így látjuk, pont ezért úgy gondoljuk, hogy szakmailag tudunk ide beszállni.

Peták Péter: Valóban ez történik, és a pályázók azt remélik, hogy a több funkció magával hozza, a későbbiek során a több helyre való pályázási lehetőséget a fenntarthatósághoz.

Azt gondolom, hogy éppen ezért legalább 3 szereplőjének kell lennie ennek a programnak. Az egyik a főiskolák, egyetemek részvétele, a másik a helyi civil egyesület, ami a szervezés motorja, és az általuk működtetett önkéntes program, plusz az önkormányzat, akiknek a működési feltételek anyagi alapjához kell hozzájárulnia, és nem vonulhat ki a fenntartói felelősségből. Ezek együttese lehet erre képes.

A megkeresett felsőoktatási intézmények nyitottak, csak pontosan meg kell tudnunk fogalmazni, hogy milyen feladatokra várjuk a hallgatókat és az oktatókat, és nagyon meg kell szervezni, hogy működjön.

Horváth Judit: Az integráció erőforrás-koncentrációt jelent. Régen eleinte nagy felzúdulás volt az Általános Művelődési Központok létrehozása ellen, de ahol jól csinálták, később beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Az IKSZT is magában rejti ennek a lehetőségét. A kistelepüléseken vélhetően terem olyan motor, fáklyavivő, aki ennek a tartalmi szervezését is fel tudja vállalni.

A settlement típusú szervezetek közösségfejlesztő tevékenységében nagy szerepe lehetne a felsőoktatás szereplőinek.

Mindkét oldalnak – a tanároknak és a diákoknak egyaránt – fontos lenne a folyamatos kapcsolat a társadalmi valósággal.

A diákok részére azért, mert fiatal felnőttként 23-24 éves korig csak tanuló státusban vannak a felsőoktatásban, hallgatóknak hívjuk őket – ami már önmagában is beszédes, – hisz sem az oktatás folyamatában, sem a társadalmi valóságban nem jutnak valódi, felelősségteljes munkához, kreatív feladatokhoz. A fiatalok kreativitása pedig megtermékenyítő hatással lehetne a civil szervezetekre, a civil szakma részére önkénteseket nyerhetünk a diákok bekapcsolásával, és lehetőséget az utánpótlás nevelésére.

Mindkét részről van kockázata is ennek a kezdeményezésnek, egyik a tanárok időhiánya, hogy részt tudnak- e venni érdemben a terepmunkában, a másik pedig, hogy a civil szervezeteknek van- e elegendő energiája a terepgyakorlaton lévők mentorálására.

A Nap Klub a kezdetektől fogva hívott – önkéntesekként – főiskolásokat–egyetemistákat, akik gyakran 3-4 éven át dolgoztak az alapítványnál, majd újak jöttek folyamatosan. Most is szeretnénk egy kis ifjúsági értelmiségi csoportot létrehozni.

Faragó Maja: Fontosnak tartottam már régebben a gondolatot, amikor találkoztam vele, csak az egyéb feladataim és a főiskola nem hagyott erre energiát, úgy gondoltam, hogy ezt majd a főiskola elvégzése utánra teszem. Amikor voltunk A Nap Klubbal Pécsen és Debrecenben, azok a tapasztalatok is nagyon izgalmasak voltak. Vitatkozom abban Peták Péterrel, hogy csak a szegény rétegekről lehet szó, hiszen Debrecenben a Csapókerti Közösségi Ház szomszédságában nem a középrétegnél lejjebbi szintet láttam. A 2007-ben  megjelent könyvben, megfogott Balipap Ferenc anyagában a Némethy Károlytól idézett gondolat:

„A szegénységből fakadó tudatlanság és a tudatlanságból fakadó szegénység, örök körforgásában a szociális gondozás feladata a szegénység, a népművelés feladata pedig a tudatlanság elleni küzdelem. Az elmélyülő szociális gondozás minden esetben eljut az ismeretközlés és nevelés szükségességéhez – és minden népművelő rábukkan munkája közben a szociális gondozás igényére.”

Láttam Rotterdamban olyan példát, amit követésre méltónak találtam. A kerületi önkormányzat tartott fenn egy hasonló nyitott házat (helyieknek, s bevándorlóknak). A főiskola végzése közben voltam olyan gyakorlaton (szoc.igazgatás), ahol azt tapasztaltam, hogy a segélyért fordulót megalázó helyzetbe hozó történések során végre eljut a hivatal és akkor az ügyintéző nagyon sok munka után egy minimális segély ígérvényét (5.000.- Ft; majd postán)  tudja nyújtani a kérelmezőnek. Kerületünkben a helyszín is stigmatizál, mert az utcán kell sorban állnia a segélyt igénylőnek. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon drága megoldás. Meg kellene keresni a megoldást, hogy mindezt másképp, egyszerűbben, olcsóbban.. pl, egy Settlement típusú házban.

Horváth Judit: Még a gyermekvédelmi törvényből következő feladatait sem tudja az önkormányzat ellátni, mert forráshiány miatt nem tudja felvenni és foglalkoztatni a szakembereket az előírt létszámban.

Faragó Maja: A főiskolások bevonása fontos lenne, hogy a terepgyakorlaton megismert életből tudják megfogalmazni a feladataikat. Főiskolai tapasztalatom, hogy nem egyszer érdeklődést tudtam kiváltani a hallgató társaimból azzal, hogy egy-egy téma felvetésekor elmondtam, hogy közösségi szociális munka vonatkozásában mi ezt a Nap Klubban hogy csináljuk.

Mészáros Zsuzsa: A mi közösségi házunkban az ott működő falugazdász irodája előtt is sorban álltak az emberek, még ha nem is az utcán, és hosszú erőfeszítésembe került, míg a meglévő közösségi térnek a várakozás idejére való igénybe vételére rá tudtam venni őket.

Vercseg Ilona: Kicsit más aspektusból indulok. A közösségfejlesztésben a szakma fejlesztéséért mindig is és jelenleg is felelősséget érzek. Már a kezdetektől fontosnak tartottuk és műveltük a terepgyakorlaton a szakmaköziséget. Úgy állítottuk össze a csoportokat, hogy abban különböző szakmák képviselői vegyenek részt. Ez a közösségeknek és a fiataloknak egyaránt adott. A fiatalokban felébresztette a felelősségtudatot.

A közösségfejlesztés komplex feladat és ehhez kell a szakmaköziség, ami most úgy látom hiányzik.

Engem a settlement gondolatnak izgat a mozgalmi jellege. Az lenne a cél, hogy a közösség maga fejlessze magát, természetesen segítő támogatással. A társadalom önsegítő jellege lenne a fontos, és ehhez kéne támogatást nyújtani.

Nincsen demokráciára való közösségi szocializáció a fiatalok számára. Nem ismerik meg szűkebb hazájukat, nem tanítják meg a közösségi szocializációra. A fiataloknak korosztályuknak megfelelő felelős feladatot kell adni, ahol a különböző korosztályok egymást segíthetik.

Francia példát tudok elmondani, ahol egy nagyon szegény faluban azt találták ki, hogy nyaraltatást szerveznek gyerekeknek. A nyaralók helyi családoknál laktak és étkeztek, helyi fiatalokat képeztek ki animátoroknak, akik nap közben megszervezték a vendégeknek a napközbeni foglalkoztatását, kirándulásokat szerveztek, és egyéb programokat.

Magyar példa, hogy 94-97-ig pécsi egyetemistákkal végeztünk terepmunkát, ahol az ott élőkben merült fel az a gondolat, hogy a megszűnő helyi iskolák, a gyerekeknek más települések iskoláiba járása a helyi identitás hiányához vezet náluk. Erre alapozva egy 10 napos vándortábort rendeztünk a helyi gyerekeknek, ahol az volt a feladat, hogy minden helységet egy ott lakó gyereknek kellett bemutatnia a többiek számára, ha főztek, akkor azt ették meg és mindebbe a felnőtteket csak tanácsadóként vonhatták be, nem végezhettek el feladatokat helyettük.

Nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk és megerősítette a gyerekeket. Miért nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogy a csellengő gyerekeknek a szünidőre visszaérkező gimnazisták, egyetemisták foglalkoztathassák, ezáltal a saját felelősségérzetüket és fontosságtudatukat is növelve?

Horváth Judit: Berzenkedem a mozgalmat csinálni gondolattól, mert ezzel szemben van egy ellenállás az emberekben. Amivel azért nem értek egyet, mert úgy látom, hogy a rendszerváltás után különböző okokból sok jó gyakorlatot, a korábbi években jól működő gyakorlati módszert is kidobtunk a gyakorlatból.

Vercseg Ilona: Folytatnám a megkezdett gondolatomat. Úgy gondolom, hogy már kis kortól folyamatosan kell feladattal ellátni a gyerekeket, fiatalokat. Egy a „Fiatalokat a közösségekért!” mozgalmat álmodok.

Fogadó települések kellenének és ebbe bele kéne kapcsolni regionálisan a már meglévő hálózatokat.

Helyi igények felkeltése és megfogalmazása szükséges a fogadó oldalon. Támogatói oldal maguk az egyetemista fiatalok.

Az egyetemisták adottak a terepgyakorlatra, de intézményről-intézményre ki kell alakítani a helyi igényekre alapozott programot.

Első évben felkészítő képzés tanári segédlettel, a megadott órakeretben ill. választható sávban, vagy az ifjúsági animátorok képzés elvégzése a CKA-ban. A KÖFE által működtetett Nonprofit Képzési Műhely a felsőoktatási intézményekben folyó, különböző szintű közösségi és civilképzéseihez ajánlhatja, hogy a mozgalomban való részvételt a képzés kötelező gyakorlati munkájaként ismerje el az intézmény, stb.

Második évben megalakíthatnák a saját egyesületüket, önszervező kelkészülés a settlement-jellegű munkára (ld. Az egykori Téli Népművelési Gyakorlatot, a műegyetemi önszervező-köri mozgalmat és a későbbi párbeszéd-köri mozgalmat, az Egyetemisták a közművelődésért mozgalmat stb.),

Harmadik év maga a gyakorlat, mely egy adott iskolai csoport segítő fejlesztéséből, a helyi közösségért végzett munkájának szervezéséből és képzésből áll.

Az idősebb diákok (felső tagozatosok, középiskolások, egyetemisták és már végzettek) vegyenek részt a fiatalabbak (alsó tagozatosok, felső tagozatosok, középiskolások) közösségre és demokráciára történő nevelésében, (egyetem és vonzáskörzete).

A segítő-tanító diákok saját közösségi-civil szocializációjukért is meghatározóan fontos lépéseket tesznek, saját társadalmi tapasztalatokat szereznek és maguk is elköteleződnek a demokrácia és saját közösségük mellett.

Az igényeket a regionális szervezési központokhoz lehet benyújtani. Összegyűjtésükben olyan szervezeteket kell érintetté tenni, amelyek a helyi közösségek fejlesztésével foglalkoznak.

Ilyenek:

A Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat minden megyében szerteágazó kapcsolatrendszerrel. A fogadó településeket ők biztosítanák együtt.

A Szövetség a közösségi kezdeményezések támogatásáért Egyesület, 11 országos szervezetével és hálózataival.

Az SzMM más programjaiban résztvevőkkel (Esélyek Háza stb.)

Egészségterves településekkel.

A TÁMOP-ban résztvevő településekkel és kistérségekkel.

Művelődési és Közösségi házak, teleházak, családsegítő központok, egyházak és karitász szervezetek, karitatív szervezetek.

Oktatási, képzési intézmények és civil szervezetek.

Ökoiskolák, Integrált Közösségi Szolgáltatás.

A képzési programokba egyfelől a felsőoktatási intézmények hallgatói, másfelől a közösségi és civil felnőttképzési szervezetek és hálózatok tanárai kapcsolódhatnak be, ez utóbbiak főként „képzők képzője” programokkal: tereptanár-képzés, senior hallgatók!

Civil Kollégium Alapítvány

KRÉTA hálózat

DIA, Mobilitás

Training and Learning for Community Development európai hálózata.

Ezt a munkát össze lehetne kapcsolni Miszlivetz Ferenc által bemutatott programmal. (értelmiségi felelősség vállalása?)

Peták Péter: Mit és hogyan? Istenkút el tudja kezdeni például regionálisan Baranyában. Ez a jó út vagy az országosan együtt indulás?

Velenczei Ágnes: Fel kéne gyorsítanunk a gondolkodást és valódi cselekvésre fordítani, mert a jelenlegi válságokból fakadó leszakadásban, egyik napról a másikra kerülnek emberek olyan helyzetbe, mint a 90-es évek elején, amikor megjelent hazánkban a munkanélküliség. Ezekben a helyzetekben az azonnali segítségekre van szükség és nem a hosszas agyalásra a hogyan cselekedjünkről.

Molnár Aranka: Kéne pár jól működő példát megmutatni. Az IKSZT-ben benne van a veszély, hogy a helyi hatalom kiszolgálója lehet.

Mészáros Zsuzsa: Az IKSZT-éknél lesznek olyanok, akik elveszítik a címet. Ők jó merítést jelenthetnek számunkra. Elsősorban azok, akik civil szervezetként indultak és nem nyertek.

Országos elindítást javaslok. Amiket helyi szintről meglévő és kipróbált modellként akartunk elindítani innét a Felső Kiskunságból, az sem kapott országos nyilvánosságot.

Molnár Aranka: Észak-Magyarországon vállalnánk az elindítását.

Vercseg Ilona: Demokratikus és közösségi mozgalom szervezői megbeszélés kéne.

Peták Péter: Országosan lehetne indulni, a már meglévő kapcsolatrendszereinket használva azonos hálózatokkal, szervezetekkel való országos szerződéskötésekkel.

Vercseg Ilona: Tudjátok, hogy 200-nál több ökoiskola van már? Nem is tudom, mért hagytam ki a felvezető anyagomból, be is írom.

Mészáros Zsuzsa: Tisztázzuk a fogalmakat! Settlement mozgalomnak nevezzük és ezen belül az Ilika által javasolt „Fiatalok a közösségekért!” mozgalom? Az utóbbi a rész vagy az egész?

Giczey Péter: A settlement mozgalom az egész, és a „Fiatalok a közösségekért!” a része.

Peták Péter: Az első évben intézményben gondolkodtunk, de most a „Fiatalok a közösségekért!” mozgalom okán lehet, hogy el kell engedni az intézményben gondolkodást?

Faragó Maja: Nem engedném el az intézményi funkciót.

Varga Máté: Minden rendelkezésre áll, csak az irdatlan nagy feladatra, a szervezésre van szükség. A TÁMOP 5.5.1 összpontosított erőforrás. Szélesebb kört összefogva lehet pályázni ezzel rá.

Giczey Péter: A TÁMOP 5.4.4. szociális képzések megújítására pl. a főpályázó ebben az önkormányzat.

Horváth Judit: A szélesebb kört a meglévő hálózatok összekapcsolásával lehet biztosítani

Szubjektív kivonatok Saly Noémi 2009. július 23-án tartott kunbábonyi előadásából

Régóta szeretem és figyelem Noémi írásait, már nem tudom, hogy a Népszabadság Budapest mellékletében, vagy valahol máshol akadtam először munkájára. Figyelemre méltó volt igényessége, pontossága és az emberbarát stílusa, minden mondata érthető, hangulatot, helyzeteket, karaktereket láttató.

Örültem, hogy együtt utazhatunk Kunbábonyba, személyesen megismerhetem. Korai indulást terveztünk, szinte elképzelhetetlen volt, hogy tartani tudjuk a megcélzott időpontot. Öt percet késik, szóba hozza, kiderül egy órával később kelt, mint tervezte, ezért a késés. Öt percet többnyire már szóba sem hozunk, fegyelmezett ember.

Ismerve a vastag tudós köteteket, amelyeket franciából fordított, antropológiai, szociológiai munkák, nem kell meglepődnünk, sejthettük, hogy fegyelmezett emberrel van dolgunk.

Tervezem, hogy interjú készül, mit csinált eddig, min dolgozik most, de nem is kell nagyon ügyeskedni, mesél magától. Átmegyünk a Tabánon, megtudjuk itt volt gyerek, ősbudai. A Gellérthegy utcai általános iskolára már rákérdezek, mert egy könyvbeli fülszövegből tudom, itt esett csorba először a szabadságon, mint esett ez gyerekem életében is. Ahogy átérünk Pestre, már tudom, hogy Szegeden járt egyetemre magyar-francia szakra.

Az előadás is Szegeddel kezdődik, a bemutatkozásból kiderül, Saly Noémi, mint annyian, tanáremberként kezdett, említi Szegedet, ahol az ehhez szükséges tudást megszerezte.

Ahogy mondja, épp csak tulipános láda nem volt éltében, amíg meg nem találta azt, amit most csinál: a kávéház-kutatást, a kávéházak történetének feltárását.

A kávéházakhoz persze az irodalomból került, elképzelte, hogy ül a költő és költ, és ül az író és ír, ott a kávéházban. Ehhez szükségeltetik némi lila köd háttérként. Ez a köd Zeke Gyula 1996-béli megbízásával, miszerint írjon tanulmányt egy kávéház történetéről a Budapest negyedbe szállt fel. Az elhatározás gyors, ez a kávéház nem lesz a Japán, a New York, ennek budainak kell lennie, így a tanulmány a Philadelphiáról szól, nem meglepő módon a Krisztinavárosba érünk vissza. Ki jár a Krisztinában kávéházba, egyáltalán ki jár kávéházba, pontosabban ki járt kávéházba, amíg meg nem szűntették őket, igen nagy gyűlölettel és ellenérzéssel követve.

Tulajdonképpen majdnem mindenki, természetesen a kávéház városi dolog, az iparosoktól az arisztokráciáig a ranglétra minden grádicsán lévők megtalálták a helyüket a maguk kávéházában.

A magyar kávéház demokratikus. Mint megtudjuk a kávé terjedésének két iránya van, egyrészt keletről-délről az arab-török világból érkezik a mindenkit befogadó,minden sarkon lévő demokratikus kávéházi kultúra,míg nyugatról a luxus fűszerekkel együtt amszterdami közvetítéssel jut a kávé Magyarországra, főurak asztalára, akik kiváló ezüstökkel, ritka porcelánokkal, impozáns terekkel megfényesítették a kávézás még nem gyakori szertartását.

Budapesten aztán jól találkozhatott a kétféle hatás, megtartva minden kényes külsőséget és a demokratikus formát is.

A magyar kávézás történet ősleletei a török időkre vezethető vissza, jön a török,j ön a fekete leves. A magyar urak ösztönösen irtóztak a kávétól, üdvözölték inkább a jobb borneműeket, mégis apránként az elegancia, a nyugatot jártság szimbólumaként megjelenhet a teljesen keleti termék, mint szimbólum.

A XVII. században a Thököly-hagyatékban már marad szép kávés findzsa, de marad ilyen Pozsonyban is a jómódú csizmadia örökségében.

A peregrinus diákok (ma mondanánk erasmusosok) örömmel fedezték fel a kávét, olyan életérzést átélve, amilyet élhettek késebbi eleink a pepsi-coca colával találkozva.

Cofi házban coffit ittam, (cophi, coffi, kofi) a diák feljegyzésében keveredik a fogalom leírása, hiszen anyanyelvében e fogalomra szót nem tanult, így próbálgatta a Teleki-féle diákfeljegyzés, melyik leirat lesz megfelelő.

A budapesti (XVIII. századbeli) kávéházak demokratikus berendezkedésűek, ez azonban természetszerűen nem jelenti azt, hogy a kávéházban elfoglalt hely, az asztaltársaságokban képviselt tagság ne jelentene hierarchikus különbséget.

A kávéházi kultúra három eltérő iskolája szerint kötelező elemeket képvisel, a német iskola viszi a tanulás-művelődés eszméjét, ahol olvasni kötelező, napilapokat, havi lapokat, szakcikkeket.

Az olasz iskola épp a játékossággal operál, a kártya, a dominó, a kocka, a sakk kötelező elem. A török típusú a pipázás szertartását tartja szem előtt.

Ahogy a kávé fogyasztás elterjedésének két iránya szépen találkozhatott Budapesten, így a kötelező kellékkel felszerelt, eltérő iskolák szerinti kávéházak is jól egyesültek a korabeli Budapest életében.

A kávéházakban illendő volt művelődni, mára a fogalom is avitt. Pestújhelyen a munkásvendégek számára 1906-ban a szaklapok teljes tárát megrendelték. Olvasni, ha jól értettem, kötelező volt itt. (Nem tudom maradt-e munkás, maradt- e munkásművelődés? Volt ilyen sokáig. Ma talán elnézően mosolyognak, ha ilyeneket feszegetünk.)

Illendő volt művelődni, de egymásra, egymás dolgaira, gondolataira nyitottnak lenni viszont kötelező volt.

Szakma szerint, érdekes mód differenciálódtak a kávéházak, az Árpád volt a pékeké, a Valéria az orvosoké, a Savoy a művégtagkészítőké, az Aréna a sofőröké, stb. Mert akkor mindezeknek egyesületük volt, s nem ritkán az egyesületi bejegyzés, egyesületi címként a kávéházat adta meg.

A tudós, csendben dolgozó féléknek értelemszerűen a nyomdák, szerkesztőségek közelébe települt házak adtak otthont. Ilyen volt mondjuk az ős Centrál.

De a tapintat, a figyelem mindenhol kijárt. Egy jó kávéházi pincér egyrészt ma már pszichológusnak hívná magát, na meg ilyen-olyan menedzsernek, de nem biztos hogy lenne nála aspirin, no meg szódabikarbóna, ami nélkül épeszű kávéházi pincér nem tért volna az asztalok közé.

A figyelem járt, ha először tért az ember a házba köszöntötték, másnap előreköszöntek, harmadnap vitték a szokottat, negyednap asztaltársaságra lehetett szert tenni, szóval egy hét alatt be lehetett családosodni bárhová.

Ha művelődni, nyitottnak lenni kötelező volt, természetes hogy az információáramlással sem volt gond. Ezt akkor gyanítom úgy hívták, hogy szóba állunk egymással, meg a másiknak valószínűleg hitele van. Az anekdota szerint Karinthy a Hadikban elindított pesti vicce két óra múlva volt a Centrálban.

Lajoska pincér pedig előbb tudta a szarajevói merénylet tényét, mint az egész magyar diplomácia, rá alapozva indították el a korabeli oknyomozó riporterek a lapok szerkesztését, hogy mire Bécsből megérkezhessen a hivatalos jelentés, fél óra múlva utcán lehessenek a friss lapok.

Aztán a háború persze mindent tönkre tett. A zsidókat, többnyire ők vitték a kávéházakat 39-től ellehetetlenítették. A zsidó származású pincéreket munkaszolgálatra vitték, a többieket a frontra, láb nélküli pincér pedig nem jó pincér. A vendégek is megtizedelődtek.

De nem nagyon érdekelte a túlélőket mindez, mert igen nagy a túlélni akarás. Talán a legelső bolt, amely megnyílt a Belvárosi kávéház volt. Egy zsák elázott kávéra alapozták az üzletet, meg egy jól működő vaskályhára, aminek a csövét szépen kivezették a lódögös, romos pesti utcára. De volt egy zsák kávé, egy vaskályha, némi hólé, élni akarás és egy kartonlap. Amire szénnel felírták, NITVA, a nagy izgalomban tudjuk meg Saly Noémitől, kimaradt az y. De nitva volt, élni akart a kávéház-amely persze mindig és mindenhol a társadalom működésének szép és pontos lenyomata.

Aztán 49-től nem akarták, nem akarta a diktatúra. Veszélyesnek találták, emberek ott gondolatot cserélnek, ott beszélgetnek, pfuj.

A kávéházi államosítás papírjai között, a felszámolás leltárát az ítész nagy felháborodással közvetíti, ki adott erre egyáltalán engedélyt? Széthasította a papírt nagy méreggel.

Tényleg, ki adott arra engedélyt embereknek, hogy összejöjjenek, beszélgessenek, kérdezzenek, válaszoljanak, éljenek ember módra.

A kávéházak dolgáról a késő nyolcvanas években lehetett újra beszélni. Más már a helyzet, nem vagyunk a századfordulón. Más szerepük lenne, ha valaki gondolkozna, mi a szerepük. Kevesen gondolkoznak. A mai kávésok üzletemberek, mit érdekli őket, ki issza a kávét, miért. Nincs a zsebükben szódabikarbóna, nem pszichológusok, nem rendelik meg a vélt közönséget érdekelhető sajtótermékek teljes európai kínálatát. Csak nagyon félve kérdezem, vajon nem lenne-e felesleges.

Saly Noémi jó előadó, hatással van. Gyorsan kell búcsúznia, várja a Múzeum, a sok levéltári, könyvtári cédula, a fordítás, a munka, el kellett rohannia. Jó hogy van hová, s jó hogy fut, mit olvasnánk később.

Ajánlom:

Saly Noémi: Törzskávéházamból zenéskávéházba. Osiris, Budapest, 2005.

Saly Noémi: Pesti csodabogarak. Ab ovo, Budapest, 2005.

Lejegyezte: G. Furulyás Katalin nyári egyetemista

Előadó: Saly Noémi, beszélgetésvezető: Kovács Edit. 2009.07.23., 11.00

Saly Noémi magyar-francia szakos tanár eredetileg, kávéházak témájához az irodalom felől érkezett. Egészen elsöprő volt az előadása, azt hiszem, még néhány órán át elhallgattuk volna. Az alábbi emlékeztető persze nem adja vissza ezt az élményt, de talán felvillant egy-két érdekességet a tartalomból. Saly Noémi könyveiből ismerhető meg bővebben a téma, így a Törzskávéházamból zenés kávéházba címűből.

A Cvil Rádióban folytatott kávéháztörténeti sétaműsorra utal vissza Edit, ahol már megvillantotta Noémi azt a gyönyörű képet, ahogy „Ül a költő a kávéházban és költ”. Ez a kép vonzotta őt is, de az 1896-os budapesti „Czím- és lakjegyzék szerint 500 kávéháza volt a városnak, ebből 5 irodalmi. Mi van a többiben?

Egy budai kávéház, a Philadelphia kávéház, történetét akarta megírni, a szakmai környezetet, hogy milyen figurák a kávésok, a vendégek, a Szimpla kör kapcsolódása…

Hamar kiderült, hogy ebben megtalálta élete kutatási témáját.

Ki a kávéházi publikum? Az iparosság középrétegétől az arisztokráciáig mindenki.

Hogy kezdődött a kávézás Magyarországon? Közhely, hogy „jön a török, jön a kávé” De ekkor általában a magyar ember nem iszik kávét, az az ellenség itala. Ennek ellenére magyar hagyatékokban találnak kávésfindzsákat, de maga a kávézás még nem szokás.

A szokás a törökkel kimegy, megnyugvás után jön a peregrinus diákok korszaka, nyugatra utazás, hamar rátalálnak a fiatalok, mint az ötvenes években a Coca-Colára, hogy buli, mégpedig közös buli.

Első említés: Teleki Pál: 1693: peregrinus diákként Londonban, „kofiházban kofit ittam, 6 penny”.

Magyarországra két úton jön a kávézás:

1. Arab közvetítésű, török kávéház, kis büdös, demokratikus, mindenki együtt, mesemondók, kávézók, felnőttek, gyerekek,…
2. Északi út: fűszerekkel együtt, drágán. Főuraknak, nagypolgárságnak, szép külsőségekkel.

A kávéházak Észak-Nyugat-Európában: ezek alapján. Jön le dél fele, délről jön a füstös-büdös, Pesten találkozik, az eredmény: csillogó külsőségek között és mindent lehet. Demokratikus, van hierarchia, ki hol ül, de mindenki benn ül valamilyen kávéházban.

Kötelező kellékek:

1. Északi: olvasás
2. Olasz típusú: játékokkal: dominó, kártya, sakk
3. Török típusú: pipa. Ez biztonsági okokból csak itt, amúgy egy város csupa gyúlékony anyagból van. Utcán tilos, otthon meg a függönyök miattJ

A három pesten találkozik.

A mai dohánytilalom nem hagyományos a kávéházakban, mindenhol volt hölgyterem, ami füstmentes volt.

Klasszikus közhelyeket mindenki tud A KÁVÉHÁZRÓL. Ezek a legjobban dokumentálóktól erednek, akik a kávéházakat látogató írók-költők. De nem tudni igazán a más osztályok által látogatott kávéházakról. Vágóhíd kávéház, muszlim kávéház, ahová a magyarok jártak (Ferencváros), Csarnok kávéház, …

A teljes budapesti élet megjelenik, távol a belénk vert sztereotípiáktól: kizsákmányolt munkás vs. „tisztelt munkás vendégeink számára szaklapok” egy kávéházi hirdetésben.

Puella classica (irodalmi kurvaJ, versfelolvasó) visszaemlékezéseiből új vonások.

Sztereotípiák egész más képet ültettek belénk.

Árkülönbségek, rétegek, szubkultúrák szerinti elkülönülés, de nem kizárás miatt, hanem mert kinek-kinek megvolt, hogy hol vannak az ismerősök, hol van keresnivaló. De az egyes rétegeken belül is megvoltak az egyes tevékenységek színterei, máshol itta az ebéd utánit, máshová öltözött ki a nejével,…

Szakmák szerinti szakosodás, nem véletlenül, elhelyezkedés, tulaj eredeti szakmája, környezet jellege, csend, konyha, járatott lapok szerint.

De mindenki bejár, és kommunikál. Beszoktatás: fokozatosan, de egy hét alatt az új vendég  eljutott a visszaköszönéstől a becsaládiasodásig.

Minden férfi minden lapot elolvas, és „Amit az egyik kávéház 2kor tud, azt 5kor tudja valamennyi”

Szarajevói merénylet: mire bejelentik Bécsből, addigra a rikkancsok már vitték ki a lapot, mert a szerkesztő hitt Lajoskának, a Balaton kávéház pincérének.

Ezért kellett kiirtani ezt az életet, bár a II. világháború lenullázta, zsidó kávésok, pincérek, katonának elvitt, megrokkant pincérek, megtizedelt vendégek

Az első üzlet, ami kinyit a háború után, a Belvárosi kávéház. Van kávéház, tehát van élet, ezt jelentette a kávéház a pestieknek és a kávésnak.

Az államosítások idejére már 150 kávéház van, a semmiből ennyi burjánzott elő.

Forradalmak mindenhol a kávéházból indultak. A diktatúra meg a kocsmából. Nem véletlen, hogy az arabok „a világosság italának” nevezték.

Kávéház: Információ, nyilvánosság, sokféleség, sokféle gondolkodás, minden kávéház minden lapot járatott.

Kocsma pont az ellenkezője, amint intézményesül, és belép valamilyen ideológia, bármilyen színben.

A vidéki kocsma más, ott az az agóra. A kávézás vidéken később lép be, és a reggeli kávézás szokása csak lassan terjed. Úgy is mondták, hogy „kávét ettem”. Itt a közösség kontrollja erősebb is, mint a városi szegények között, ahol a kocsma lefelé húzó hatása így erősebb.

Mit ettek, mit ittak?

Volt kaja, de a vendéglősökkel kellett küzdeni, végül 3 féle alakult ki: kávéház, zenés kávéház,.

Kávéház: Reggeli egész napJ, egytálételek. Zónaadag: Baross Gábor idejéből jön az elnevezés, zónák szerinti vasúti díjszabást ő vezette be, ennek analógiájára, a legkisebb egység a zónaadag. Tojásétel mindenféle, virsli, „egyfogatú”,…

Café restaurant: rendes étlap.

1949: a kávéház a polgári forradalmak, információ, nyilvánosság fészke: ki kell radírozni. (Találtak is egy kávéházlistához tűzött, szemmel láthatóan dühödten kitépett lapot, nagy, dühös betűkkel: „Miért van ezekből ennyi?? Ki engedélyezte??Gerő”)

Helyette presszó: más. Gyors randira, gyors kávéra alkalmas. Nem 30fős társaságoknak, akik közéletet alakítottak.

Kávéház újralétesítése: ezt a civil önszerveződő, független intézményt szeretnék néhányan, így pl. a Centrál kávéház is konzultált velük a nyitás előtt. Nem csak a vendégek felejtették el, hogy milyen volt, hanem a működtetők is. A kávéháznak kell, hogy legyen LELKE, áruval, pénzzel, bútorral nem lehet igazi kávéházat csinálni. A kávés benn akarja tartani a vendéget minél tovább. Ott éltek gyakorlatilag, de ez persze nem vonatkoztatható el az akkori lakásviszonyoktól. Felnőtt napközi otthon volt J.

Kaszinók: Széchenyi István óta: 1827: Nemzeti Kaszinó: zárt világ, angol klubok mintájára, kötöttségek, szabályok vannak. Vidéken elterjedtek, mert nem volt kávéház, vagy nem olyan. Úri Kaszinók: gyakorlatilag kártyabarlangok lettek, néha bálok, jótékonysági alkalmak, de a kávéház funkcióit nem tudta adni. Belterjes, unalmas („Bólint a láng az üres kaszinóban”) lett végül.

Anyagilag: napi gyakorisággal belefért mindenkinek. Olcsó és sokféle szolgáltatás.

5-6 kurvás kávéház volt az 500-ból.

Visszahozni: ösztönözni lehet legfeljebb. Más szükségletek vannak ma, más kor. Mai vendéglátósokat kellene ilyenről tanítani, a képzésnek nincs lelki oldala, csak menedzserképzés, de már vannak fiatal vendéglátósok, akik érdeklődnek.

Jó új helyek: Tranzit (Kosztolányi), Esti Kornél (Pápa)