XI. Nyári Egyetem a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
2014. július 24. 11.10 – 12.40
Hogyan lehet a peremen közösségben élni? Az érintett szemszögéből? – felvezeti: Kalányos Zsolt, Világos Linda. Műhelyvezető: Halmai Zsuzsa
Világos Linda:
- Györgytelep-Pécs: Hősök tere (Pécs széle) 900 fő szegregátum, Budapest 8. kerületéhez hasonló, kieső terület, régi bányászkolóniák, 30 nm-es lakások (szoba konyha), ahol nemrégiben az önkormányzat egy földprogramot is elindított.
- A helyiek szemében ez a hely az, ahova nem kell odamenni.
- 2012 decemberében az önkormányzatot kereste meg az UNDP, közösségeket érintő pályázati lehetőséggel. Mindeközben György-telepen már egy ideje zajlott egy TÁMOP projekt is, ami viszont a klasszikusnak mondható előre meghatározott pályázati rendszer keretében folyt.
- Ezzel szemben az UNDP adta lehetőség teljesen új módszert hozott a pályázati rendszerbe, hiszen a közösség tagjait keresték fel első körben. Ennek keretében két kolléga járt házról házra, és arról kérdezte az ott élőket, hogy szerintük mi az, ami jó itt, mi az, amin változtatni kellene, van-e bármi javaslata a változtatásokhoz, és ha igen, akkor ő hogyan venné ki ebből a részét, mit vállalna belőle. Az egyéni megkeresések után pedig elindulhatott a közös munka, munkacsoport formájában.
Kalányos Zsolt:
- Helyi lakosként ismeri a bányásztelepülés múltját, ahol a jól működő közösségek, és jószomszédi viszonyok alapvetőek voltak. A bányák bezárása után, azaz az elmúlt 30 évben, szépen lassan megborult a közösségi élet. Ebben még közrejátszott az is, hogy a sok új beköltöző is rontotta a közösséget és a közbiztonságot. Ez utóbbi területen az elmúlt időszakban kevés fejlesztés volt, ennek következtében sok lakóépület eltűnt, zsúfolt lett a telep, ami egy újabb konfliktus forrásként jelentkezett.
- Másfél éve keresték meg őket a közösségfejlesztők, akik igyekeztek néhány embert kiragadni, akikkel el tudták kezdeni a közös munkát. Az együttműködés mondhatni első állomásaként lakossági fórumot szerveztek, ahol a munkacsoport tagjaival készült beszélgetések alapján felvázolták a terület tematikus problémáit, pl. munkanélküliség, közbiztonság, stb., és végre lehetőséget kaptak arra, hogy ők dönthessenek.
- Óriási eredményként élték meg azt, hogy a hosszú évek óta problémát jelentő buszmegálló helyének (forgalmas út mellett) kérdése megoldódott. Terepbejárást tartottak, javaslatokat fogalmaztak meg, és végül a telepen belülre került át a megálló.
- A jelenlegi céljuk, hogy megújuljon a Hősök tere. Mindezt úgy képzelik el, hogy a munkacsoport tagjai, helyiek, é a tervezők együtt álmodják meg azt, közösen elfogadott tervek alapján.
V. Linda:
- Kezdetben sok negatív hang volt pl. nincs pénzük az embereknek, úgyse lesz itt semmi. Majd a beszélgetésekben többször felemlegetett bányászidők nosztalgiája kapcsán jött képbe a Hősök tere, ami régen egy központi helye volt a közösségnek. Most ez már nem jellemző, sokkal inkább átjáró jelleget kapott és a fiatalok „bandáznak” ott.
- Ez ellen békés visszafoglalást indított a munkacsoport, akciókat szerveztek pl. karácsonyfa állítás, Halloween-party. Azzal pedig, hogy folyton kint ültek a téren, amik aztán spontán módon is realizálódtak, fokozatosan kiszorítottak azokat, akik rontották a tér hangulatát-hírét.
- Közben az önkormányzat egy térprogramot szervez a Hősök terére, ami kapcsán már a munkacsoportjukat is megkeresték. Térképet kértek a tervezéshez, majd mérőszalagot – vonalzót használva saját térképet modelleztek le maguknak. Miután elkészült a saját koncepció, utána jelezte az önkormányzat, hogy van a projektben 10 pad, azt helyezzék el stb. Az eredeti tervet elutasították a helyiek, majd a közösségnek a tervezőkkel közös fórumon sikerült meggyőzni a szakembereket is, hogy fogadják el a közösség elképzeléseit.
Halmai Zsuzsa: Zsolt, említetted, hogy régen milyen jó volt a közösség a telepen, ami az utóbbi néhány évben megromlott… Magatoktól kezdeményeztetek volna ilyesmit?
K. Zsolt: Nem. A munkacsoport előtt bár volt olyan, akit 40 éve ismert, de mégiscsak felszínes maradt a kapcsolat. Viszont most újra egymásra találtak.
H. Zsuzsa: Keresni kell azt a lehetőséget, amikor a hatalmat gyakorolják? Hiszen a kezdeményezés nagyon ritka ilyen helyeken… De mi kell még?
K. Zsolt: Két nagyon jó közösségfejlesztő. A legelső beszélgetésnél még maga sem gondolta, hogy ebből bármi lehet. De aztán fokozatosan bővültek, jöttek a lehetőségek a tervezésre. Most pedig már időkapszulát terveznek a térre, amire a terv már azelőtt megvolt, mielőtt az önkormányzattól jött a lehetőség. A folyamat lényege, hogy lehetőséget kell teremteni arra, hogy dönthessünk, kipróbáljuk magunkat.
V. Linda: Az időkapszulába egyébként az elmúlt másfél év „emlékeit” rakták bele. Nagy segítség volt számukra, hogy az önkormányzat a kezdetektől támogatta őket és azzal, hogy megteremtették a csatornát az érintettek és a vezetés között és, ezáltal egy közös párbeszéd elindulhatott. Viccesen hatott az a szituáció is, amikor a közös egyeztetésen az önkormányzat dísztermében fordított helyzetben foglaltak helyet és az érintettek ott kaptak helyet, ahol egyébként a vezetés szokott ülni. De most ők dirigáltak!
H. Zsuzsa: Kezdeményezés, jó szakember, élmények és megtapasztalás szükséges akkor a részvételhez.
K. Zsolt: És az is nagyon sokat számít, hogy most már látnak maguk körül szakembereket, akikhez fordulhatnak és ennek a pozitív személyes kapcsolatnak köszönhetően párbeszédet generál.
H. Zsuzsa: Tehát az élő kapcsolatok is nagyon fontosak. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy az önkormányzat azért volt nyitott rájuk, mert korábban volt már több befuccsolt projekt, amikor a folyamatban nem lettek bevonva az érintettek.
Észak-abaúji settlementekből kinőtt helyi termékek. Felvezeti: Sélley Andrea (Sali)
- Dialóg Egyesület kezdeményezőként jelent meg, amikor a FÉSZAK kör változást szeretett volna kezdeményezni a területen, aminél kérdés, hogyan érjük el?
- Kicsit disszonáns a helyzet – nem régóta dolgozik szegény közösségekkel – amikor egyszerre szeretnének biztonságot és állandóságot is egy alapvetően elöregedő településen, ami gyakorlatilag ellene megy a szakember változást kezdeményező terveinek.
- Az alapkoncepció az volt, hogy settlement-terek és settlement közösségi munkában gondolkodtak, hiszen a klasszikus közösségi beszélgetések náluk nem működtek, pedig többször is fel lettek mérve, le lettek kérdezve az ott élők. Végül a manuális tevékenységekhez kötött programokkal sikerült részvételre ösztönözni az embereket. A közös alkotásokból végül termékek lettek, és jelenleg a vállalkozásfejlesztési szakaszban van lehetőség a továbblépésre.
- A bizalom, a közösségi együttgondolkodás esélyét adta meg az elmúlt másfél év. Lett egy kiadványuk is (TESZE-m), aminek tartalmával már nem biztos, hogy most is teljes mértékig egyet értenek, de ennek kiadása az egyesületnek is eredmény, és még az embereknek is oda tudják adni, hiszen szakmailag és a benne szereplőknek is kézzelfogható pont lett.
H. Zsuzsa: Mindennapi cselekvésen túl volt más lényeges eleme a fejlesztői munkának?
Sali: Közösségi munkás hálózat építésének fontos eleme volt azzal, hogy önkéntes hálózatot építettek ki, amiben már nem a szakemberek csinálják pl. a klubokat, hanem amit az ott élők szeretnének. Telkibányán ez a csigatészta készítés volt, Hidasnémetin adományruhákból textil báros termékeket készítettek. Illetve a hálózatépítés fontos része volt a helyi termékek települések közötti „roadshowja”, erre a településeken szervezett vándorkiállításon került sor, ami hihetetlen energiákat mozgatott meg. A következő szakasz, ezen termékek piacának megteremtése lesz.
Lakóházak felújítása kalákában, Ágon. Felvezeti: Oláh Roland
Oláh Roland, Sásdi kistérség:
Zárványfalvak, 95%-os munkanélküliség, nagyrészt cigányok, nincs közösségi közlekedés naponta amivel munkába tudnának járni.
Támop. keretében elkezdték a munkát 2011-ben. Első beszélgetés végén konkrét célok jelentek meg:
legfőbb probléma, borzasztó állapotúak a házak – elkezdtek ezzel foglalkozni.
Elkezdték a környék tüzépeit körbekunyerálni. Találtak mérnökembert, akinek volt szakértelme.
Hat–nyolc családdal kezdtek el közösséget szervezni – kéthetente találkoztak.
Nem tudnak naponta ott lenni, ez jelentősen szűkíti az erőforrásokat, de pici munkák elindultak.
Azután jött a tél, nem történt semmi.
Polgármesterasszony támogató: nem hitte volna, hogy ebből bármi lesz. A bekerülési költség óriási, 1 óra munka kb. 2 hét szervezést igényelt.
Azért érte meg, mert át lehet adni a hitet, hogy ebből lehet valami.
Ott volt a helyi kraft a helyiekbe, de ezt mindenki letojja, és naponta bebizonyítja, hogy ez nem úgy van, úgyse csinálnak majd semmit. Elkezdtek klubokat szervezni stb. A Habitat besegít nekik. Találkoztunk egy pályázattal, ahol a munkájukhoz keresnek partnereket. A feltételeket elmondták a helyieknek.
Tizennégy–tizenhat család vesz ebben érdembe részt – elkezdték a régi sváb parasztházakat magukénak érezni – mostanra sikerült átnyomni a vályogtechnológiát.
Mostanra egy nyelvet beszélnek, bíznak benne.
H. Zsuzsa: Megvan a bizalmi légkör, elfogadják. vagy nem – ez a hatalom gyakorlása már.
Általában olyan mintákból indulunk ki, hogy önbizalomhiány stb. nem hisznek az emberek, hogy változtatni lehet.
V. Linda: Györgytelep-program. Felállítottak egy szabályt: valamit valamiért – nem kell ingyen semmi – volt is példa, hogy emiatt visszautasítottak valamit.
Pl szemetet szednek stb. nagyon aktívak az emberek, sorba jönnek az ötletek, jó az, hogy együtt dolgozunk. – jó közös megtapasztalások alakulnak.
H. Zsuzsa: Bejönnek olyan új dolgok, hogy pozitív megerősítő élmény.
S. Andrea: Heti stábalkalmak eredménye a közös munka, pl. a hidasnémeti közösségi kertben, mindent csoportszabályok meghozásával döntenek el.
O. Roland: Bevitték, hogy értelmes és hasznos munkát lehet végezni ez adott a helyieknek emberséget.
Volt egy következetes kölcsönösség.
H. Zsuzsa: Hatalmat adni az embereknek, hogy ezt gyakorolni tudja. Mik az elvárások?
V. Linda: Cél átadni a tudást, és aztán kivonulni – ezt az elején el is mondják.
S. Andrea: Ha a közösségnek vannak céljai, és akkor leléphetsz.
O. Roland: Elvárás: pl. milyen építőanyagot mire lehet felhasználni – nem lehet annyira felelőtlen, hogy ezt az elvárást ráereszti valakire.
félelem, hogy amikor kivonulnak, akkor megszűnik – beszélgetnek a közösséggel, hogy ezt hogy lehet megcsinálni, pl. hívtak egy tetőfedő szakembert, és a tulaj megtanulta mit kell csinálni, és utána ő lett a főnök.
H. Zsuzsa: Átadni a hitet! Ahogy Roland is fogalmazott. Az, ahogyan bizalmat teremtesz, amiben az ember mer nemet mondani – ez a hatalom gyakorlása. Miben más a most használt minta?
V. Linda: Egy időben a Málta jelenlét programja és a TÁMOP projekt miatt sokszor megkapták a György-telepiek, hogy „mert nekik minden jár”, azaz semmiért adományt. A megalakult munkacsoport első szabálya volt, hogy valamit valamiért pl. szemétszedés, ami kezdetben még főzéssel társult, de az már elmaradt, míg a szemétszedés rendszeressé vált. És a munkacsoport alkalmak is mindig nagyon aktívan telnek, „dolgos valamit csinálunk”.
H. Zsuzsa: Jó közös megtapasztalások vannak, ami megerősíti az embereket. Más minta?
Sali: 19 fős projektstáb tényleges együttműködés elvárása mellett állt fel, amit tovább tudtak adaptálni pl. azt, hogy Hidasnémetin a közösségi kertben cukkini legyen-e vagy sem, arra csak közösségi döntés után születhet válasz.
H. Zsuzsa: Terep és lehetőség a hatalom gyakorlására igazi hatással bír. Milyen elvárások vannak ilyen nehéz terepeken?
V. Linda: A tudás átadás után kivonulni, amit már a legelső alkalomtól tudatosítanak a közösség tagjaiban.
K. Zsolt: Viszont jelenleg még nem engedik el őket!
H. Zsuzsa: Zsolt, te mikor leszel közösségfejlesztő a saját csoportodban?
K. Zsolt: Még nem érzi annak magát, de a hosszú távú tervek között szerepel, hogy erre képesek legyenek majd a fejlesztők kivonulása után.
H. Zsuzsa: Jó látni, hogy vannak önálló célok is a közösségen belül.
Sali: Minden közösségnek kellenek önálló célok és az, hogy Zsoltnak vannak sajátjai, az már csodálatos!
Zsuzsa: Más tapasztalata bárkinek a hallgatóság körében?
Vercseg Ilona: Sali, változás és biztonság nem zárja ki egymást, hiszen azért vágyják a biztonságot, mert nincs, tehát változás kell. Pontosan úgy, ahogy Zsoltéknál is történt, a bajban lévő emberekben megérlelődött egy tétova gondolat elhatározássá. Tolsztoj: 19 éves földesúr otthagyva a nagyvárost hazaköltözik, hogy az embereket kihúzza az „állati sorból” (szerinte). Falugyűlést tart, ahol mindenkitől megkérdezi, hogy mire van szüksége, majd felírja mindenkinek a kérését pl. lovat, szálfát. Ezután elmegy mindenkihez, és a paraszt embernek új házat is adna, amikor neki csak új tetőlécre van szüksége. Az, ahogyan a paraszt ember ellenállása kibontakozik valami elképesztő: „ne zavarjál el minket az otthonunkból, ne tegyél tönkre minket”. Ha adunk valamit, ami nekünk kézenfekvő, abból nem lesz semmi, csak ebből a kínlódásból.
Benedek Gabi: UNDP meddig tart?
V. Linda: 1. fázis már véget ért, mert fél év volt csak, majd lett még egy féléves hosszabbítás, most pedig Málta támogatja őket.
Tracey Wheatley: Legszegényebb közösségekben van szolidaritás-rendszer, ami kívülről sokszor nem is látszik pl. kinőtt ruha, iskola-felszerelés, gyerekvigyázás. Ha már van bányahagyomány, amire büszkék lehettek, erre lehetne építeni. Zsolt, van ilyen nyitottság nálatok?
K. Zsolt: Szűk hálójuk van és sajnos az sem működött hosszútávon.
Sali: Perifériális területekre rengeteg szolgáltatás van ráépülve, így pedig nincs kényszer egymás segítésére, pedig a házi segítségnyújtás munkát jelent sok aktív korú számára.
H. Zsuzsa: Hatalom felelősséggel jár. Vannak hozott minták (majd mi megcsináljuk helyetted) és viszünk mi is. Fontos, hogy megerősítsük a jó példákat – feladata is a fejlesztőnek.
Tóth Attila: Van hétköznapi humor a projekteken belül? Sztorikat hallhatunk?
H. Zsuzsa: Roland mindig nagyon vállalja önmagát, ami egy nagyon jó minta, hiszen ez oldja fel a hangulatot igazán.
V. Linda: Cucu, 47 éves humorforrás náluk. Illetve az időkapszula elhelyezése egy nagyon kalandos történet volt, hiszen februárban találták ki és március 15-én szerették volna behelyezni, de nem tudták, hogy sok időt vesz el az engedélyezetés. Ezt úgy oldották meg, hogy az önkormányzat engedélyt adott rá, hogy ha mobil, akkor lehet. Betonból persze, hogy mobil leszJ, majd a szállítás sem volt egyszerű, hiszen egy 800 kg-os tömbről volt szó, se logó rajta, se semmi.
Sali: Véget nem érő stábmegbeszélések mottójává vált: „Jössztök a hidasi napokra?”
Lejegyezte: Boda Kitti és Láng Attila