XI. Nyári Egyetem a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
2014. július 23. 17.30 – 19.00
Vita a felvezető előadások alapján
Giczey Péter: Sok lúd disznót győz, sok lúd komoly változást képes előidézni.
Mészáros Zsuzsa: Pár éve csináltunk egy deliberizációs folyamatot (művelődési ház). Az emberek a döntést visszadobták a hatalomnak, mert nem voltak felkészülve a felelősségvállalásra. Ha a felelősségvállalásra nem készek, a viták kiszélesítése még nem elegendő.
Adamecz Mária: Vercseg Ilona által említett finom módszerekre, finom megközelítésekre reflektál: Miért kell ilyen puhán beszélő, túl jónak mutatkozni? Nem az Magyarország problémája, hogy nincsenek közösségek? A közösségfejlesztés érdekeket sért a társadalmi igazságosság mentén. Ma döntően a Max Weberi megközelítésből indultunk ki. Kovács Gábornak idézett kérdés: Milyen szerepe lehet annak, hogy ’89 után a civil szektorról való gondolkodás nem pontosan az amerikai mintát vette át? A nonprofit – civil meghatározás, tevékenység nem vált szét (nem egyértelmű). A demokrácia ethosz – alternatív szükséglet, mintha ezek nem igazán lettek volna jelen.
Péterfi Ferenc: Semmit ne csináljunk meg az emberek helyett, amit ők maguk nem tudnának megtenni. Aktivista szerep, amikor konkrét megoldásokat javasol a fejlesztő. Újpalotai lakótelepi fejlesztés példája: abból a házból, ahol erős ellenkezés volt a közösségi kert ellen, az egyik lakó összefoglalót írt, utána nézett, jó dologgá fordult. Beszélgetnek, terveznek. A közösségfejlesztők hallgassák meg, amit mások mondanak. Mi nem mondjuk meg, mit csináljanak, azt kérjük, beszélgessenek egymással.
Herpainé Márkus Ágnes: A közösségfejlesztésben elég-e a szelíd hozzáállás? Lakner Zoltán és Vercseg Ilona is eljutott oda, hogy radikálisabbak legyenek. Különböző helyzetek, különböző emberek vannak, mást értünk a világból és a változásról is mást gondolunk. Hogyan érhetjük el, hogy az emberek mérlegeljék a hatalom legitimitását, majd autonóm módon döntsenek?
Halmai Zsuzsa: Hogyan szólítsuk meg azokat, akik kívül esnek? Mindig globálisan akarunk váltani. Sokfélék vagyunk, sokféle megoldás van. Mindig kell egy ügy. Gyorsítsuk fel a változást!
Németh László: Három dolgot hiányolok: 1. globális szempont: az egyéni érdekek határozzák meg a globális világot, ami fenntarthatatlan. Közösségi gondolkodás kell, hogy felváltsa ezt. 2. dimenzió: személyes kérdések: Hogyan tudjuk megváltoztatni a hatalom kérdését? Tudunk-e autonómok lenni abban a világban, ahol minden pozicionálva van? 3. a hatalom nélküliek hatalma. Mit tudunk kezdeni a hatalommal, ha birtokoljuk? Közösségi munkás: az embereket rádöbbenteni arra, hogy a hatalmon lévők definíciója nem úgy van, a hatalom nélkülieknek is van hatalma! Rá kell ébreszteni, hogy érvényesnek tekintik-e, ahogy a hatalom kezeli őket?
Arapovics Mária: Mit csináljon az ember, ha már van egy sárgalapja? Ha mindennap konfliktusba kerülünk, bennünk van-e a hiba? Keresem a választ, hogy lehet szinten tartani, tovább vinni, amikor bármikor kiállíthatnak, s nem lehet tovább menni, anélkül, hogy elmégy egy másik focipályára.
Benedek Gabriella: A hatalom születési, karizmatikus, racionális, a hit teremti meg. Mit vagyok hajlandó elhinni? Kettőn áll a vásár. Hiedelmeken alapuló viszonyrendszer, de ha mi másként gondolkodunk róla, ez változni fog. Az egyik megváltoztat egy lépést, a másik reagál rá.
Takács-Sánta András: Nemcsak hitről van szó, hanem vannak társadalmi berendezkedésből adódó tényezők is.
Benedek Gabriella: A ’80-as években hegemón helyzet volt, ahogy a hatalom működött, de csomó mindenben nem volt már legitim. Ha lehetőség van a szóba állásra, akkor átbillen az erőszakra való feljogosultság legitimációja.
Takács-Sánta András: Gondolkodásmódunk befolyásolja a társadalmi berendezkedést, a hatalom eltakarítja az embereket.
Németh László: Erőszakot alkalmazhatunk a hatalommal szemben, de erőszakmentes eszközöket is használhatunk.
Velenczei Ágnes: Hova integrálok, amikor integrálok? Milyen válaszokat tudtok adni annak, aki élete során csak sárga lapokat kapott?
Varga Máté: A közösségi munkában sok konfliktus és érdeksérelem van, nemcsak kommunikáció. Döntő, hogy mire készítjük fel az embereket. Vagy arra készítjük fel, hogy együttműködőek, reaktívak legyenek, vagy már az első pillanattól kezdve arra, hogy lépjenek be ebbe a hatalmi arénába.
Halmai Zsuzsa: A közösség cselekvőképességének emeléséhez terepet kell adni.
Giczey Péter: Mit kellene kezdeni ezekkel a felvetésekkel?
Lakner Zoltán: Én jóval inkább radikalizálódtam, mint ahogy kihallották. Politikai elemzőként azon gondolkodom, hogy mit lehetne tenni. Nincs kapcsolat a közösségek és az ellenzék között, az ellenzék elhatárolódik az intézményes szereplőktől. A civileknek sincs bejárat, kimenet a politika csinálókhoz és az ellenzék mára már a földdel egyenlő, de még mindig nincs útja a civileknek. Milla platform víziót, az AVM az akciókat adhatná, a SZETA a megdermedt társadalmi bajok integrációját a civileknek. Érdemes továbbgondolni, vannak szakmák és csoportok, akik 20 éve egymás mellett dolgoznak, mégsem ülnek össze. Mindenki elvan magában, ahelyett, hogy összekapcsolódnának. Ez azért rossz, mert ez egy monolit hatalommal áll szemben. Szeretném azt látni, hogy a mozgalomépítés működik és lépjünk túl a spontaneitáson! A közösségfejlesztés talán arra jó, hogy legalább a meglévő közösségek kapjanak levegőt vagy hogy legyen egy teljesen másfajta berendezkedés, hogy megváltoztassák a politikát.
Takács-Sánta András: Az ökológiai vonalról se feledkezzünk meg! Helyben, kicsiben elkezdve, a kisközösségek hálózata összeérhet és alkothat egy nagy erőt. Ez a decentralizált hálózat 15 éven belül létrejöhet. Talán nem elrugaszkodott, hogy 10 ezer ember így tömörülve kritikus tömeget alkothat.
Vercseg Ilona: Ez nem megy egyik napról a másikra, nem jutunk el a kritikus tömeghez. Inspiráló közegben érdemes megmozdulni, de most nincs ilyen. Mit értünk radikalizmuson? Nem fejjel a falnak menni! Szabó Máté mondta, hogy a mozgalom az, ami él és mozog. Ehhez kell a kedvező közeg.
Takács-Sánta András: Ez nem a radikalizmus hiányából fakad?
Kovács Gábor: Nem lehet megválasztani, honnan indul ki a változás. Nem lehet összehozni az általános és a helyit. Csinálni kell helyben a dolgot. A radikális emberek vannak kevesebben. Nagyon nehéz egy apátiában lévő társadalomban.
Takács-Sánta András: Wallensteint idézve, nem tudjuk melyik irányba megy el a változás. Kis cselekvések is tudnak változást indítani. A pillangó szárnyának megrebbentéséről szóló történet jut eszembe. Mindannyian ilyen pillangók vagyunk.
Kovács Gábor: Az I. világháborút egyesek szerint egy pisztolylövés indította el. Egy irracionális mozzanat.
Lakner Zoltán: 1890 körül azért a németek már kidolgozták a haditervet.
Vercseg Ilona: Ha a változással szembe szállsz, önmagaddal szállsz szembe.
Giczey Péter: 1980-ban érettségiztem. Azt hittem, a szürke szocializmusnak soha nem lesz vége. 1980-ben Lengyelországban, Varsóban az egyik kocsmában összefutottam a KSZSZ egyik vezetőjével. Ott értettem meg, hogy lehet valamit csinálni.
Lakner Zoltán: Az embereket össze kell hozni, ha beindul a kommunikáció, lesz változás.
Giczey Péter: Ez, az, amaz kell hozzá, de a kulcs: csinálni kell!
Lejegyezte: Pető Ibolya és Kovács Annamari