Lakner Zoltán: Hatalmi helyzetek – függés vagy szabadság?

XI. NYÁRI EGYETEM a közösségi részvétel fejlesztéséért

2014.07.23. 16.20 – 16.40

Lakner Zoltán: Hatalmi helyzetek – függés vagy szabadság?

Válogatott tépelődéseimet fogom megosztani. Alapélményem: 20-21 éves egyetemi hallgatóm azt mondja, hogy majd „odafönn” eldőlnek a dolgok… Ez a dolog létezik. Nézzük meg, milyen toposzok, milyen hatalommegosztási gyakorlatok léteznek!

A demokrácia: a hatalom politikai váltógazdálkodása. Kérdés, hogy a társadalom mekkora része vesz ebben részt, milyen mélységig képes a politika befolyásolni az állampolgárok életét?

A hatalom szétterül a teljes társadalmon. Globális függések és összefüggések jelennek meg, a nemzetállamtól való elmozdulás. Példák: demokráciakérdések, amikor a közjavakról döntenek. A szabad kereskedelem mennyire szabad? Az erőforrások végessége (nyersanyag, ivóvíz, energia) újfajta egyenlőtlenséget hoz be. A hagyományos nemzetállam szuverenitásának válsága van jelenleg.

Belső társadalmi átalakulás van, miközben kialakul a „létszámfelettiek” csoportja (állampolgárból lakossággá válnak az emberek). Belső átalakulást gerjesztő folyamatok: mobil munkahelyek, gyárak, amiket elmozdítanak, kialakul a prekariátus.

Hogyan alakul majd a jövő? Autoriter vagy demokratikusabb megoldás felé mozdul el?

Magyarországon speciális probléma, hogy a rendszerváltás során kialakult intézményrendszer alaptalan demokrácia. Kiépült a hatalom megosztásának alkotmányos rendje, de mégis „ott fönn” dőlnek el dolgok. Tárgyalásos átmenet volt nálunk, az elitek begyűrték, politikai konfliktusvonallá változtatták ezeket. A gyenge civil részvétel a jellemző, nincsenek belépési pontok az állampolgároknak, ami miatt a politikai undor, a politikától való elfordulás érthető. Másrészt a rajongás, túlzott elfogultság jelent meg. A globalizációs folyamat egybeesett a magyarországi átalakulással, a külföldi tőke beáradásával a magyar gazdaságba, ennek következményeként fejlődési szigetek alakultak ki Magyarországon, erőteljesebb regionális eltérésekkel. Külföldi tőke bevonásával van csak fejlődés, ami kiszolgáltatottságot jelent.

Palócz Évát idézve, van itt egy gazdaság, de nem a mienk. Kevés a saját hozzáadott érték, speciális oligarchiázás alakult ki, az oligarchák gazdagodása a közpénzekből. Gondoljuk meg, a segélyezésre fordított összeg az állam újraelosztásának hány százalékát teszi ki!?

2010 óta zajlik itt valami válaszként erre a helyzetre. Ez az első kurzus, amely felfogja, hogy valami van. A szuverenitásra való hivatkozás – a kormány erre hivatkozva azt tesz, amit akar. Megvan a szándék arra, hogy a 20 éves megállapodásokat megváltoztassa. A nemzetnek az állammal való azonosítása azt jelenti, hogy „én mondom meg, mi a nemzet” (2/3-os igazságok). A magyar rendszer öncélúsága az, hogy kimozduljunk a globális kötöttségekből, a globális függéseket átalakítsa, keleti nyitás, de mégsem működik. A függőségek átalakítása történik jelenleg.

Másfelől az alkotmányos kultúra eltörlése zajlik. Kényszer-köztestületek, pénzosztás, álcivilek – civilek, dezertőrök, érdekvédők.

Mit lehet most tenni? Radikalizmusról kell beszélni! Minden közösség ellenkormányzás, a közösség önmagában is politikai cselekedet. A régi politikacsinálókat le kell váltani, vagy valamilyen csatornát építeni. Addig maradnak a civil szervezetek, figyelembe véve, hogy aki hallgat, még nem hagyják békén!

Lejegyezte: Pető Ibolya