2013. július 24., szombat 10.15 – 12.00
Tanulókör, vezeti: Mészáros Zsuzsa
Lejegyezte: Balogh Flóra
Mészáros Zsuzsa: Kedves témám a közös tanulás, örültem a tanulókör lehetőségének a nyári egyetemen. A tanulás vonalán is leírható az életem. TÁMOP és HEFOP programban csináltunk a Felső-Kiskunságban tanulóköröket. A tanulókör szerepe fontos állomás az állampolgárrá válás folyamatában – ha a módszert megismerjük, választ is kapunk a kérdésre, hogyan válik a tanuló ezen keresztül cselekvő állampolgárrá. Vannak-e ennek magyar tapasztalatai, amik hasonlítanak a svéd mintához? Van-e itt nálunk valami specifikum, ami miatt eltérően érdemes közelíteni? A tapasztalati tanulást kell a fókuszba helyezni? Szerepe-e a tanulókörnek az általános műveltség kiemelése? Van-e még szerepe az írott tananyagnak, hosszú szövegek befogadásának? Valóban vége-e a Gutenberg-galaxisnak? Lehet-e arról gondolkodnunk, hogy alakítsunk egy tanulókört? Hogyan működhet a sok helyről jött emberek tanulóköre?
Témánk feldolgozását a következő kérdések mentén terveztem:
-
Saját tapasztalataink megismerése, svéd és magyar tanulókörök hasonlóságai és különbségei
-
Milyen tudást dolgozzunk fel?
-
Lehet-e ebben a körben tanulókört létrehozni?
A mi gyakorlatunk a Társalgó nevű tanulókör. Nagyon nehezen indult, nehezen választódtak ki a témák is. A kocsmában összejőve felmerült, hogy kutassák a résztvevők Kunbábony történetét és múltját. Elhatározták, hogy minden családot meglátogatnak, elbeszélgetnek, hogy összegyűjtsék a tudást. Megfogalmazódott a helyi anyakönyv létrehozása, hogy mindenkit a jelenlegi állapotában rögzítsen. Megkezdődött a tárgyi eszközök gyűjtése is, és ebből egy kiállítás készült a Civil Kollégiumban. Nem született a végén dolgozat, de eredménnyel zárult. Rátaláltak a saját témájukra, és ez a legfontosabb.
Arapovics Mária: aktuális és kapcsolódó példa a nyitott tanuló központok (NYITOK – nyitok.hu), a Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért programja. Ez egy pilot program, 7 helyen indult (Rozsály, Hatvan, Pécs, Zalaegerszeg, Devecser…) kisvárosokban, kistelepüléseken is. A tanulóköri módszertant gyakorolták a Norvég Alap támogatásával. Nyelvi és informatikai programok támogatását tűzték célul. Feltétel volt, hogy demokratikusan működjenek, alkalmazkodjanak a helyi település adottságaihoz, igényeihez. Ezeken a településeken tanulásszervezőket képeztek ki. Volt egy infrastrukturális támogatás, ott működött jól, ahol támogató volt az önkormányzat. A nyelvi kurzusok népszerűek voltak. Informális volt, nem adott papírt, végzettséget, de maximálisan a résztvevők igényeire alapult. Pécsett abban a városrészben indult, ahol a bánya bezárt, leépült, ott úgy folytatódott, hogy egyesület, pályázatíró kör indult.
Az EU bevette a programot a best practice körbe. A következő körben 50 helyen hoznak létre majd tanulóközpontot. Most már jobban támaszkodik könyvtárakra, művházakra a kezdeményezés, ez meg tudja újítani a közösségi terek funkcióit. Egy tanulásszervező fizetését biztosították.
15 éve vagyok tagja egy alulról szerveződő tanulókörnek, a tagjai, mind szellemi területről jöttek. Egy hónapban 1-2-szer tudunk találkozni. Meghatározott tematika szerint dolgozunk fel témaköröket. 2 területünk van: egy filozófiai és egy szimbolikus irány, ebben a kettőben mozgunk. Kizártuk a politikát az esetleges ellentétek miatt. Női kör vagyunk. Szeptemberben megbeszéljük az éves tervünket. 20 állandó tagunk van, ebből 10 résztvevő van jelen általában. Mindenki vállal egy-egy előadást, és eldönti, hogy milyen módszerrel dolgozza fel.
Ureczky Klára Tünde: Van-e ennek a dolognak létjogosultsága? Szintén projekt keretében: Közös Tudás (Borsod Megyei Közművelődési Int. vezetésével) valósult meg. Gasztronómia, kézimunka, hagyomány, informatika témákat dolgoztunk fel. Helyben adódott össze a tudás, volt, ami egy településen maradt, más esetben 7-9 településről is érkeztek a résztvevők. Azóta is emlegetik, mert a jó élmény átöröklődött más körökbe.
Mészáros Zsuzsa: A Mari által elmondottakra csak annyit reagálnék, hogy egy igazi tanulókörben a közösség klasszikusan maga választja meg a szervezőt, vezetőt, aki mozgatja a tanulókört.
Arapovics Mária: Saját tanulókörünkben évről évre újraválasztjuk az elnököt, ő is vezeti le a beszélgetéseket. Ez egy saját szabályunk, amit meghoztunk. Ez működőképes, egy év után el lehet fáradni.
Liling Tamás: Nagyon érdekel az a példa, hogy ha kitelepítünk embereket egy kis faluba, és ott a tehén, amit gondozni kell: ez egy olyan helyzet lehet egy járatlan ember számára, amiben segítségre, tudásra szorul. Ha van olyan tér, lehetőség, ahol információt lehet szerezni, megvan a hozzáférés lehetősége, akkor a gyakorlati tudást is meg lehet szerezni.
Mészáros Zsuzsa: Ismerünk –e jó modellt; mi a tanagyag, kik a felelősök? Ki tartja a bevezető előadást? Segíti -e az állampolgárrá válást ez a módszer? Hogyan? Mihez kell ragaszkodni? Melyik út célravezető?
Liling Tamás: Egy egyenruhás embert, ha látok, görcsbe áll a gyomrom, mert sokszor nem tiszta számomra, hogy mik a jogaim. Erről sokat beszélgettünk, és azóta letisztult, hogy ő a segítségemre van itt, hogy a jogaimról informáljon, segítsen a jogkövető magatartásban. Ha egy igény meg tud jelenni, akkor azt fogom behozni egy tanulókörben is, ami engem érdekel.
Mészáros Zsuzsa: A praktikus élet, a saját gyakorlaton túl mi az a tudás, ismeretanyag, amit be lehet hozni?
Arapovics Mária: A tanulókörök nem a semmiben lógnak, van tematika, felelős, van környezet. Van népfőiskolai hálózat is, művelődési ház.
Vágvölgyi Gusztáv: Nekünk vannak spontán tanulóköreink, ahol azt látom, hogy az emberi kapcsolat a kulcs. Ebben elengedhetetlen, hogy egymásra is kíváncsiak vagyunk.
Mészáros Zsuzsa: Amiket ti említettetek itt, az hozzájárult-e a résztvevők tudatos állampolgárrá válásához?
Ureczky Tünde: Akik részt vettek az önképző körben, azoknál nagy élmény volt, hogy hoppá, én ezt tudom, és másokat is érdekel ez a tudásom. Egy egyszerű cigányasszony megmutatja a vakaró készítését, az iskola igazgatója lesi el tőle.
Babos Zsuzsa: Az egyetemen a hallgatókkal alapítottunk egy tanulókört a csoporttársakkal. Meghívtuk a tanárainkat, majd utolsó éven a szakdolgozat-vázlatainkat vitattuk meg. Teljesen más volt hazamenni, hazavinni ezt a kezdeményezést. A személyes kapcsolat erősítette a saját problémák megoldásának igényét. Környezetvédelem, egészségvédelem, barátság témáit járjuk körbe Szentkirályon. A kocsmában tudunk találkozni, most már pályázunk is. Csináltunk játszóteret, lett mellé fa WC is. Az a tudásmegosztás, ami egyetemen magától értetődő volt, az itt fordítva és nagyon lassan működik.
Mészáros Zsuzsa: Nem is biztos, hogy ebben a körben el tudunk szakadni a közösségfejlesztéstől. Ha szervesen fejlődik egy társadalom, akkor nem kérdés, hogy ezek a tanulási igények jelen vannak, spontán kezdeményezéssé is alakulnak. Szervezetten van-e szükség tanulókörre? Van e szükség túl a hátrányos térségeken? Jók-e ezek a központok?
Liling Tamás: Ki vagyok én? Ebben a frusztrált és agyonszervezett világban egyre nagyobb igény az önmeghatározás lehetősége. Űr van, aki ezekre a kérdésekre nem kap választ, az szervezetten sem kap. Egzisztenciális kérdésekre hol kapunk választ?
Mészáros Zsuzsa: egy idő után kifulladhat az, hogy megtanultunk lekvárt főzni, tehenet gondozni, de mi van azután?
Balogh Flóra: Szerintem a többségnek nem valódi igénye arra válaszolni, hogy kicsoda ő ebben a világban. Inkább szükség ez, de nem belső igény. Minden az adott közösségen múlik. Ha működik a kommunikáció, van bizalom az emberek között, az a legfontosabb. Innentől kezdve a megszerzett tudás másodlagos, fontosabb, hogy egymás biztonságos közegében tudunk-e kérdéseket feltenni egymásnak, elmondjuk-e a véleményünket. Lekvárfőzés, a praktikus tudás grátisz ezek felett.
Bereczky Béla: Ezekre a kérdésekre kaphatok-e választ egyáltalán skolasztikus rendszerekben? Ha másra nem, de arra legyen elég a tanulókör, amit az iskolapadban, az interneten nem tudom kiolvasni. Legyen ez az a hely, ahol el lehet mondani, hogy én mit gondolok a világról.
Mészáros Zsuzsa: Ha mi lennénk egy tanulókör, akkor mit tárgyalnátok ki? Mi lenne az a téma, ami összehozhatna bennünket?
Bereczky Béla: Hogyan lehetne kicsiben önfenntartó közösséget létrehozni.
Kovács Dezső: Tanult tehetetlenség fogalmát tanultam Mérő könyvéből. 30 műhelymunkát, 120 interjút csináltam az elmúlt időszakban. (Mérő: Érzelmek logikája)
Arapovics Mária: Van-e a társadalmi csapdákból kiút ma Magyarországon?
Liling Tamás: A tanulókörök módszertana.
Babos Zsuzsa: A felnőttkori önfejlesztéstől való félelem.