2012. július 28., szombat 9.00-11.00
Az emlékeztetőt lejegyzetelte: Lágler Péter és Kurucz Fruzsina
Szerkesztette: Farkas Gabriella
A panelbeszélgetést vezeti: Péterfi Ferenc
Résztvevők: Giczey Péter (közösségfejlesztő), Peták Péter (közösségfejlesztő), Sélley Andrea (közösségfejlesztő), Tracey Wheatly (aktivista)
Péterfi Ferenc: A szomszédság a lokalitás legkisebb egysége, a város, még egy kisebb, is túl nagy, sőt, esetleg a település is. A szomszédság a még személyesen megélhető társadalmi egység, kisebb, mint a személyes ismerősök köre, de a kezdeményezések nagyobb eséllyel valósulnak meg a személyes elérhetőség révén. Hollandiában pl. számításba veszik építészeti tervezésnél, a háztömbök elhelyezésénél, hogy elősegítsék, megkönnyítsék létrejöttét. A mi munkánknak is fontos egysége. Nos, ennek kapcsán mindenki szóljon pár bemutatkozó szót, aztán következzen a dialógus!
Tracey Wheatly: Az Átalakuló városok egy módszer-tan – Transition Network alkalmazás, ezt próbáljuk adaptálni a Wekerle telepre.
Korábban a Védegyletnél dolgoztam és a klímaváltozás fontosságának tudatosítása érdekében filmeket vetítettünk. Ha a „felnőttek” nézték a természetrombolást, azt mondták, ezt a gyerekeiknek kell látni, az ő esélyeiket rontják, ha a fiatalok nézték, azt mondták, hogy ezt a felnőtteknek kell megmutatni, hiszen ők vannak döntési helyzetben, szóval ilyen egymásra mutogatás és felelősség hárítás volt a jellemző. Aztán a KÖRfeszt-en, a Közösségi Önsegélyző Rendszerek fesztiválján a 8. kerületben történt egy együttgondolkodás, élelmiszer meg építkezés kísérletekben; hogyan lehet apró lépésekben bevonni az embereket? Akkor találtunk kapcsolódást az Átalakuló városok, Transition Towns módszereihez, tapasztalataik hasznosítására. 2006-ban Kinsale-ben, Írországban egyetemisták a tanárukkal kidolgoztak egy energia-kímélő programot, amit a város elfogadott, kapcsolódtak hozzá más városok is, és mára már több száz település tartozik a hálózathoz.
Péterfi Ferenc: A Wekerlén mi a cél?
Tracey Wheatley: Megtalálni, hogy kivel, hogyan, ha fenntartható világot akarunk. Élelmiszer-önrendelkezés visszanyerése, energetika…
PF: Épületek megújítására is sor került…
Tracey Wheatly: Átalakuló Wekerle identitása, kapcsolat az Élő Tisza kezdeményezéssel, piac… Az épületek ügyében a lakosság részvételével készítettünk egy felújítási tervet az önkormányzat részére, de kicsiben a szigeteléshez ajánlunk új módszereket és kölcsönzünk a megvalósításhoz gépeket.
Péterfi Ferenc: Pécsen mi a helyzet?
Peták Péter: Pécs európai kulturális fővárosi szereplését a helyiek nem mindig élték meg pozitívan, ami a közös gondolkodást illeti. Voltak ellentétek a civil szakértői munkák terén. Értelmiségi körben a kulturális főváros kapcsán spontán civil szervezkedés eredménye, hogy a kommunikációban megjelent, hogy „a civileket kiszorították a kulturális fővárosból” és némi figyelem irányult a kérdésre.
A településen hiányzik a közös vízió. 2011 elején Városmegújító csoport név alatt elkezdődött egy civil kezdeményezés, ami a stratégiai hibákból tanulva kerüli a civil – nem civil szembeállítását. A bevonás akkor valósul meg, ha nem külön civil és külön önkormányzati érdeket tekintünk, az önkormányzat nem ellenség, mert az érdek közös az önkormányzati szereplőkkel. Végül két bizottság is létrejött, az egyik a koordinációs testület a városfejlesztési koncepció készítésére. Ebből a körből került ki aztán a város főépítésze is.
Közbeszerzési eljárás keretében meghívásos pályázatot hirdettek városfejlesztési koncepció készítésére társadalmi részvétellel, 1,5 éves időtartamra egy „tanulmánynál nagyobb összeg” biztosításával. A szövegben benne van, hogy „közösségfejlesztési módszereket is alkalmazni kell”.
Péterfi Ferenc: Sali, a „rossz hír a hír” jegyében elhíresült miskolci Avas lakótelepről, ahova a Fészekrakó program adta lehetőségeket kihasználva beköltöztettek roma családokat a környékről, de ezen csak a költözést intézők nyertek, a családok nem.
Sélley Andrea: A Dialóg Egyesület vezetőjeként most én képviselem az Avasi programot, de többen is jelen vagyunk itt, pl. Balogh Flóra, és mások is. Sok szálon indultunk el. 29 ezer fő él az Avason. A hatalmas lakótelepen próbáltunk kis egységeket létrehozni: egy-egy lépcsőházban klasszikus közösségfejlesztési munka kezdődött interjúkkal az együttélési problémákról. Az interjúk és közösségi beszélgetések során együttélési problémákba ütköztünk, a közös beszélgetésekre a romák és a nem romák együtt nem jöttek el, tehát valamilyen cselekvést kerestünk, ami összehozhatná a két csoportot. Ekkor indult meg 3 ház felújítása (festés, hibák javítása), ami megteremtette a közös találkozási pontot, így párbeszéd alakult ki a romák és nem romák között, a három ház tovább gondolkodott, hogy hogyan kerülhetnének ki az adósságból, hogyan lehetne rendezni az Önkormányzat bevonásával a hajléktalanok kérdését, akik erősen elhasználják a lépcsőházat.
A másik kísérleti programunk lényege olyan általános iskolás roma és középiskolás nem roma fiatalok összehozása (fotózás, filmezés segítségével), amely során egyfajta mentorálás alakul ki, és a negatív sztereotípiák csökkentése a legfontosabb cél. A médiában jól közvetíthető erős ellentétekkel szemben fontos a hétköznapi másságok megmutatása, persze egy roma általános iskolásnak az Avasi Gimnázium is egzotikus, mert sosem járt ott sem ő, sem a rokonai. Az Egyetemre is ellátogattak.
Péterfi Ferenc: Ott két gimnázium van egymással szemben, a Jezsuita- és az Avasi Gimnázium, ezek az intézmények kommunikálnak?
Sélley Andrea: Összesen négy középiskola van az Avason, és a helyi egyházak és hivatalok a probléma-térképre oda teszik az avasi közösségek problémáját, az alpolgármester egyszer részt vett az Avasi Közösségek programján.
Egy helyi lapot is indítottunk, melynek címe Panel levél, ez a harmadik kísérleti program. A második számon vagyunk túl, helyi ügyekről szóló cikkek olvashatóak benne. Az egyik fontos történés a „fészekrakó ügy”, a roma családok beköltöztetése után 40-50 ellenőr vesz részt a rendfenntartásban, figyelik a hangoskodókat, stb. Ez sok embernek sérti a magánszféráját. Erős kilakoltatási hullámok is bekövetkeztek. Ezért is éreztük úgy, hogy kellene egy olyan platform, ahol a fontos információk áramolhatnak.
Az első visszajelzést a lapról az önkormányzat adta, az volt a vélemény, hogy túl kritikus.
Célunk, hogy legyen egy közösségi tér, egy settlement ház megvalósítása.
Péterfi Ferenc: Giczey Péter Debrecenből, a Városmegújító munkacsoport tagja és a Debreceni Nagyerdőért Egyesület aktív résztvevője.
Giczey Péter: A Nagyerdőért egyesület 3 éves történetnek is sok boga van. 2009-ben kezdődött azzal, hogy az önkormányzat tervbe vette a nagyerdei strand felújítását, bővítését, eredetileg két nagy szálloda is szerepelt a tervekben a Békás tó és a szabadtéri színpad elkerítésével, ami a helyiek ellenkezését váltotta ki. Van egy helyi levelező lista, ezen robbant a hír és elterjedt mindenfelé. Két héten belül 15 civil szervezet és két tucat magánszemély találkozót hívott össze és Nagyerdei Körként levelet intézett az önkormányzathoz, hogy tárgyaljunk. Az önkormányzat zártkörűre hívta össze a tárgyalást, amit az egyik civil szervezet kamerával rögzíteni akart, mire az önkormányzat egyik képviselője kikapcsolta azt. [Ebből valami kázus keletkezett.] Egyébként feleslegesen aggódott, mert a kamera akkumulátora le volt merülve. A tárgyaláson ígéretet tettek a civilek bevonására, ami máig sem történt meg.
Közben alakult a városmegújító csoport, amibe behoztam a nagyerdei esetet, és a közösségi tervezés az önkormányzat bevonásával zászlóra is került.
Második vonulat, hogy volt egy kunbábonyi képzés, ahol példaként felhasználtam a nagyerdei esetet, hogy a hallgatók szerint hogyan lehetne a helyzeten lendíteni.
Péterfi Ferenc: Idegen volt nekik az eset, vagyis ők idegenek voltak…?
Giczey Péter: Igen. Ötleteltek is szépen mindenfélét, a terveket, ötleteket haza is vittem. Ezek között volt a Nagyerdő Piknik, amit azóta már 3 alkalommal megrendeztek. Az önkormányzat is támogatta a rendezvényt, hogy a Békás tó környékére szóló területfoglalási engedélyért szimbolikus 3000 Ft-t kért, a Strand is támogatta az elektromos áram biztosításával, tehát valami együttműködés elkezdődött.
2011 első félévében felgyorsult a 10-ben elkezdődött közösségi tervezési folyamat. Az önkormányzat bevonását fontosnak tartottuk, minden alkalommal képviseltette is magát, esetleg csak egy hivatalnokkal, de két alkalommal az alpolgármester is eljött, mert azóta a fürdő fejlesztése mellé bekerült a DVSC új stadionjának terve is, és ez fontos volt. A közösségi tervezési koncepcióba mindig bekerült az önkormányzat véleménye is. 2011 nyarától csend.
A Nagyerdőért összefogás átalakult, mivel a stadion terve, tervezése megosztónak bizonyult. A tagszervi egyesülés átalakult, 10 magánszemély létrehozott egy új egyesületet. Egyesek az Összefogás nevében nyilatkoztak a stadion mellett, amit mások zokon vettek, és ki is léptek. Tulajdonképpen a csendet nem követte aktivitás, az egyesület nem gyűjt újabb tagokat, hiába ösztökélem őket a hálózatosodásra. Kevés a szufla, inkább a rendezvényre [Nagyerdei Piknik] és a média megszólítására koncentrálnak. Most nyár elején jött a hír, hogy az újabb tervben, már nem 16 ezres, hanem 20 ezres stadion szerepel, hogy kikerült belőle a csónakázó tó, mivel maga a Békás lenne csónakázó. Beindult a stadion kommunikációja is, ami tárgyal az összefogás vezetőivel, megjelent, hogy „a civilek akarata is belép”, és tényleg, tulajdonképpen váratlanul, a közösségi tervezés eredményei bekerültek az önkormányzati előterjesztésbe. Tehát, az egyesületi működés rendezvény-centrikus, az önkormányzat nem volt valami együttműködő, de végül beépítette a civilek javaslatait.
Hunyadi Zsuzsanna: Kiket és hány embert vontak be a közösségi tervezésbe, hirdetés, hírverés alapján vagy saját kapcsolatrendszerből?
Giczey Péter: Első lépés volt az aktív mag megteremtése, 3-4 ember, akik igyekeztek felmérni és megkeresni az érintetteket, a park, a Nagyerdő használóit, nem csak a sétáló nyugdíjasokat, hanem az egyetemistákat és az örömlányokat is; 28 szervezetet kerestek meg, folyamatosan készülnek hírlevelek, leporellók, és van egy internetes felület is, ahol hozzá lehet szólni. 7- 30 ember, aki részt vesz, de ez mindig változó.
Sélley Andrea: Rendezvényeken [pl. a lábazat-festés] való beszélgetésen, a református gyülekezeti ház kapcsán nálunk is bekapcsolódtak az egyetemisták. Az Avasi Ifjúsági Csapat aktív, gerjesztik a beszélgetéseket. Az Avason nincs civil szervezet, csak önkormányzati intézmények. Hírlevélre érkeznek olvasói levelek.
Velencei Ágnes: Mi a különbség a közösségszervezés és ezek között az akciók között? Közös hibánknak látom, hogy szeretjük, ha valamilyen akciónkon sokan vannak a hírverés, szórólapok hatására, de nem készülnek címjegyzékek, hogy azokat, akik eljöttek, még egyszer meg lehessen hívni.
Giczey Péter: Van címlistánk…
Szabó Ildikó: A debreceni Nagyerdei Piknik szerencsére sikeres és itthon inkább sikeres rendezvény-típusú bevonási sablon. Más a közösségi tervezés tájépítészként. Általában van egy megbízó, aki felkéri a tervezőt, aztán megépül a beruházás, és a lakosság nem használja, mert nem neki, nem az igényei szerint épült. Az USA-ban, ahol szereztem némi tapasztalatot, be kell vonni a használókat. De ez kint is a tervezés utolsó fázisában történik, hogy meg legyenek szólítva, de gyakorlatilag csak a kész tervek „eladása” történik.
Péterfi Ferenc: Sokat tanultunk a tájépítészektől. Persze azt tudtuk, hogy a közösségi tervezés nem egyenlő az épületek statikai tervezésével, tehát, hogy vannak szakkérdések, amik nem a közösségi terv részei, de azt a használók tudják jobban, abban ők a szakértők, hogy hogyan akarják használni, hogy végső soron hogyan akarnak élni. Nem várható el, hogy a tervezés szakmai kérdéseiben is véleményt formáljanak, bár ilyen is van. Pécsen a városkooperációban építész közeli emberek véleményezték a fejlesztési terveket olyan építészeti szaknyelven, ami biztosította, hogy a civilek ne értsék. De egy falu, egy szomszédság életének szakértője mégis az, aki ott lakik.
Tracey Wheatly: Közösségi tervezés a Wekerlén is volt. A helyiek nagyon meg akartak szüntetni egy hulladékudvart, a szelektív szemetüket is áthordták a lakótelepre. Az önkormányzat nem akart fórumot, a különféle képviselők összekovácsolódtak a lakókkal szemben. De aztán mégis volt lakossági fórum, sokan elmentek rá, és pozitív volt a visszajelzés az önkormányzat részéről is, hogy érdekes, jó tapasztalat volt. Hát legyen közösségi tervezés energia-ügyben is, mondta az önkormányzat, de a civilek valósítsák meg! Ebbe az energetikai tervbe a lakók be lettek vonva, az önkormányzat helyeselte is, aztán nem lett rá pénz.
Závogyán Magdolna: Én most kettős szerepben vagyok itt: mint állami intézmény-vezető, de mert civil vonalról jövök, civilként tekintek magamra. A magyar társadalom életében történelmi pillanat lesz, ha a civil és az állami/önkormányzati oldal is felismeri, hogy ezek is, azok is mi vagyunk, egymás partnerei. Az ellenállás ellenállást szül, holott a képviselők is a településért vannak, feltételezzük, és ők is feltételezzék, hogy a legjobbat akarjuk, ki-ki a maga módján, területén. Civilként tájházat, teleházat működtettünk 22 millió Ft összepályázott költségvetésből, a művelődési ház pedig a kapott 20 millióból nem csinált semmit, amit a szomszédság, közösség igényelt, és elég nyilvánosságot nyert volna. Az állam fejével is gondolkodva azokat a mozzanatokat kell a szájába adni, amit szívesen kommunikál [és a közösség / szomszédság akaratát, érdekeit is szolgálja, hogy a közösségi aktivitás, kultúra fejlesztése közös érdekünk]. A források ott vannak. A társadalom számára kiút az aktív kicsi kezdeményezések; a végekbe kell invesztálni.
Velenczei Ágnes: A főváros IX. kerületében foglakozom a bölcsődéből kiszorult családokkal önsegélyező összefogás keretében. A lakótelepi program kapcsán az önkormányzat, az alpolgármester megkeresett, hogy nem akar minden érintettel együtt leülni, de a civilek szedjék össze a javaslataikat, és adják be. Ebből egy ötletet kiemelt: hogy a bölcsődei elhelyezésből kiszorultak közül egyes gyerekek magánbölcsődei elhelyezéséhez hozzájárul az önkormányzat, de ez éppen a rászorulókat nem támogatja, mert nekik önkormányzati támogatással együtt sem járható út a magánbölcsőde. Hogyan lehet civilként, érintettként önkormányzati ülésre módosító indítványt benyújtani?
Hunyadi Zsuzsanna: Ki hallott Cserdiről? 400 fős falu Baranyában. A polgármester átfordította a roma – nem roma ellentétet, azáltal, hogy szociális mezőgazdasági programjában és a közmunkákban is kötelezővé tette a közös munkát. A kulturális eseményeket is közösen tervezik, szervezik és bonyolítják. Gyönyörűen fejlődik, és lenyűgöző eredményeket érnek el.
Vercseg Ilona: A Riói nagy Környezetvédő Konferencián Devon megye (GB) megfogalmazta az Agenda 21 Rio-t, hogy minden aláíró településnek készítenie kell egy közösségi fejlesztési tervet az eljövendő 50 évre. Ott 12 – 24, többségében kicsi, település tartozik egy önkormányzathoz, és minden településen van ún. stopshop, ahol le lehet adni javaslatokat. Az önkormányzat járja végig a településeket, amiknek közösségi tanácsuk van, amik az önkormányzati ülésen is képviseltetik magukat. A jó példák fontosak, de szükséges a távlat, hogy benne legyen a helyi akarat, érdek, de a nagyobb közösségi is.
Újfalusi Gábor: Az önkormányzatban lévők is civilek, vagyis azok voltak, de esetleg abból a pozícióból már másként látják a világot, többé nem közvetlen érdekük az őket delegálók akaratának megjelenítése. Az önkormányzati testületi tagok számára lehetne valamilyen képzést, tanfolyamot indítani.
Péterfi Ferenc: Dicső Lászlóval, egy másik programunk szereplőjével [Alsómocsolád hatodik ciklusra is nagy többséggel megválasztott, sikeres polgármesterével, a TÖOSZ tekintélyes tagjával] beszélgettünk erről a kérdésről. Említette a Polgármester akadémiát, ott esetleg megvalósítható valamilyen képzés a közösségfejlesztéssel kapcsolatban. Hogy a közösség bevonása, ami kapcsán a Corvin téren az egész intézetet érintő közös gondolkodás folyik, nem csak díszgomb a cifraszűrön. Az a példa jut eszembe, amikor valahol állíttattak egy szobrot, aminek avatását egy meghívott magas rangú vendég érkezéséhez igazították. A helyi lakosok közül hárman vettek részt a leleplezésen. Aztán a szobrot ellopták. A helyiek elhatározták, hogy közadakozásból újraállíttatják a szobrot, aminek az avatásán immár az egész közösség részt vett.