2013. július 27., szombat 10.15 – 12.00
Tanulókör, vezeti: Giczey Péter
Lejegyezte: Szendrei Andrea
A műhelyben, először arról beszéltünk, ki mit gondol, mi az a settlement. Ezután Péter röviden bemutatta az első settlementet, mely egy szomszédságot próbált összehozni, ahol különböző kultúrájú, etnikumú lakosság élt Londonban. Azt ma általában is igaznak tartják a settlementtel kapcsolatban, hogy a kezdeményezés egy külső segítő szándékú csoporttól, felsőoktatási intézménytől indul, aki a módszert viszi be, ezzel dinamizálja a folyamatot.
A hazai közösségi kezdeményezések között több is van, mely settlement elemeket hordoz, például az Istenkúton élők között is megjelent a kultúrák különbözősége: a „bevándorlók” és az „őslakosok”, illetve üdülő tulajdonosok. „Akkor ösztönösen kezdtük el, majd tanulmányaim során ráismertem: aha, ezt csináljuk mi is” Megvolt a külső fejlesztő, és később bekapcsolódott a pécsi egyetem is.
Budapesten, a IX. kerületben különböző társadalmi helyzetű emberek élnek. Judit szeret itt élni, szerinte az „Aszódi” kis falusziget a városban. Több hajléktalan-ellátó intézmény is van ezen a szűk területen „Nincs közösségi tér. Valóban jó lenne külső beavatkozás, mert úgy érzem, én ott nem tudok hatni, nem akarnak az emberek mozdulni. „Úgyse lehet” hangulat uralkodik, pedig nekem sok-sok ötletem van!” – erre a hívó szóra ebbe az irányba folytatódott a beszélgetés – mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Judit, mint helyben élő, tenni akaró kérdezte ezt tőlünk és persze önmagától. Erre a kérdésre kerestük a választ, ötleteltünk, tanácsokat adtunk, saját tapasztalatokat hoztunk be példaként. Ebből Judit választhat majd, mi az, ami számára járható út lesz.
Saját tapasztalat volt, hogy arra tudtak másokat is behívni, ami KONKRÉT téma volt és azok jöttek el, AKIKET ÉRINTETT (pl. közlekedési helyzet, buszjáratok Istenkúton) és ők sok-sok fontos információval is hozzájárultak az ügyhöz.
Fontos, hogy meghatározd, ki vagy te ebben a folyamatban? Ha te egy érintett, ott élő helyi vagy, lehet, hogy szükséged lesz külsős segítségére.
Több közeli (lakó)telepi példa is felmerül – Magdolna negyed, Wekerle, József Attila és a „Minnesota”. Itt hetente zajlanak megbeszélések, nem projekt megbeszélés, CSAK beszélgetés!
A közösségi kert is jó eszköze lehet a bevonásnak.
A teljes település-rész mérete is túl nagynak tűnt elinduláshoz, a résztvevők azt ajánlották Juditnak, hogy kisebb léptékben kezdeményezzenek először (pl. 30 lakás).
Először a „veled” hasonló értékeket vallókat keresd, gyűjts magad mellé társakat –keresd az utat, hogy ne légy egyedül! Ez segít legitimálni az ügyet, és erősíti a kezdeményezőt.
Kell egy hely! De nem biztos, hogy már az elinduláskor, mert lehet, hogy lesz majd olyan csatlakozó, aki felajánlást tesz, tud helyet, vagy segít megszerezni egyet.
Érdemes számba venni, hol lehet megszólítani az embereket, a bolt, a kocsma és a buszmegálló is jó helyek erre!
Kistelepülésen jó bevonási módszer volt a fényképgyűjtés, lehetett utána beszélgetni, beszéltetni az érintetteket a közösen átélt élményekről. Ez a városrész régen egy szép MÁV-telep volt, lehet, hogy ezt érdemes feleleveníteni!
Azok az emberek csatlakoznak könnyebben egy kezdeményezéshez, akikben megvan vagy felébreszthető a VÁLTOZTATÁSI IGÉNY! Kezdeményezőként azokra érdemes energiát fordítani, akik jönnek, megszólíthatók. A többiek vagy csatlakoznak később, vagy nem, de a kevés energiát, beosztással, a legfontosabbra érdemes fordítani, ami működik, azt erősíteni.