Városmegújítás – Közösségi részvétel esélyei a településtervezésben – A Tervezz!Bátran! program bemutatása,
vendég: Bardóczi Sándor, Peták Péter, Pörös Béla, Péterfi Ferenc, Sain Mátyás
A Városmegújítási Munkacsoport célja: egyrészről a helyi emberek bevonása a városmegújítás tervezésébe, másrészről a döntéshozók számára hangsúlyozni, hogy az érintettek bevonása kikerülhetetlen.
Tervezz!Bátran!-KÖZÖD VAN HOZZÁ – demonstratív programok.
Városmegújítás meghatározása a munkacsoport által: „…egy olyan folyamatos beavatkozási tevékenység, amely a városfejlődésben zajló spontán folyamatokon alapul, e folyamatok közül némelyekre ráerősít, másokat ellensúlyoz, vagy kitérít. A városmegújítás célja, hogy az érintett közösség bevonásával – amely egyszerre forrása és kedvezményezettje e tevékenységnek – úgy módosítsa a városfejlődési folyamatokat, hogy javuljon az érintettek társadalmi, pszichés és fizikai közérzete. A városmegújítás a nyilvánosságban zajló, a fenntarthatóságot célzó felelős folyamat.”
Miért van erre szükség?
BS – Településfejlesztési Koncepció – nincs rá általánosan elfogadott módszer, építészek által, elsősorban technokrata szempontok, adott képviselőtestület és helyzet érdekei szerint. Közgazdászok verzióra is van, ekkor általában a munkahelyteremtés a központi jelszó. Törvényi előírás van, hogy lakossági fórumot tartsanak róla, általában lehetetlen időpontban, ahol pár emberrel „megvitatják”.
Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) – 2007 novemberében minden előzmény nélkül megjelent egy kézikönyv, és kötelezővé tették az IVS készítését a megyei jogú városoknak, ami a későbbi EU-s meg egyéb támogatásokhoz kell. Erre minden város rohamtempóban csinált egyet, ennek megfelelő minőségben.
Az ötlet maga rendben van, integrált szemléletet vezetett be, ami előtte nem volt, de a rendelkezésre álló idő miatt puszta dokumentumgyártás lett belőle.
Majd a többi városra is kiterjesztették, ami egy IVS-gyártási „boomot” eredményezett, még kapkodóbban, átgondolatlanabbul.
Plusz, szétválasztották a városrehabilitáció fogalmát funkcióbővítő és szociális városrehabilitációra, jobb lett volna a funkcióbővítéshez „soft”, szociális közösségfejlesztő elemeket előírni.
Elő volt írva, hogy bevonják a helyi gazdasági szervezeteket, de kiszámíthatatlan megtérülés miatt kicsi beruházások.
A szociális városrehabilitációról az a hiedelem, hogy az szociális lakásépítést jelent, de egyébként sem nagyon tudnak elképzelni
A közösségi tervezés nem effektív mérnöki munkát jelent, hanem a tervezés tervezését, a fő vezérlő elvek, a helyi ismeretek beadását.
Pl. Komáromban: a településtervezést megelőzte egy Jövőműhely, ami százoldalas anyagokat eredményezett városrészenként, problémákkal, helyzetképpel, ami sokat segít a tervezőnek.
SM –Először víziót, stratégiát alkotunk a tervezésben, ehhez kell az érintett lakosság. A vonalakat a térképre a mérnök úr fogja behúzni.
PF – mind a 3 tervezési modellnap lezajlott. Pécsbányán, Miskolcon, Debrecenben.
PP – amikor megalakultunk, már javában zajlottak ezek a folyamatok, a mi csoportunk egy szakmai lobbiszervezet, de a TB! Modellnapok arra szolgáltak, hogy megmutassák, hogy lehetséges a lakossággal együttműködni. A nagyszabású folyamatokkal ezek a napok nem álltak kapcsolatban, kivéve Pécsbányán, ahol szociális városrehabilitációt terveztek, de ebből úgy néz ki, hogy nem lesz semmi.
PB – szociális városrehabilitáció nem szociális lakásépítés, hanem a leszakadó lakóterületek rendbehozatala.
Pécsbánya: a szénbányákhoz hozott munkaerőnek jól felszerelt lakóterületeket alakítottak ki, szolgáltatásokkal jól ellátva, ami a bányászat hanyatlásával…
Pécsi cigánytelepek felszámolásával ide is költöztek szegény cigányok, ami lakosságcserét eredményezett. Szegregátumok alakultak ki, halmozottan hátrányos helyzetű lakosokkal. Külfejtés miatti tájseb rontja tovább a terület értékét. 3 nagy lakosságcsoport: hajdani bányászok, 70-es években betelepített romák, akik elkülönülve élnek, és egy jobb módú csoport, egyrészt a régi bányaarisztokrácia leszármazottai (Kisztihand-negyed), és akik nemrég költöztek ide.
Mindenképpen itt kellene szociális városrehabilitáció, mi ehhez akartuk a közösségi bevonást hozzáadni.
PP – itt nem ment úgy, hogy egyszerűen végrehajtottunk egy közösségi tervezési módszert. Elkezdtünk interjúzni, civil szervezeteket, helyi közösségeket, óvodát, egyházat, intézményeket, központi személyeket. Kiélezett konfliktusok, jövőről beszélni nem lehet, a jelent szidják, a múltat felmagasztalják, a jövő nem létezik. Egyidejűleg zajlott a Retextil Alapítvány, Krétakör programja, Murál Morál Csoport kéthónapos falfestmény-készítési programja.
Azért tartottunk jövőműhelyt, gyerekrajz-pályázatot, hogy a jövő dimenzióját „felnyissuk”, elkezdődjön a gondolkodás. Sikerült megmozgatni erőket, nem nagy lépésekkel, hiszen rendkívül beállt állapotból indultunk.
PF – A Murál Morál munkája nagyon nagy volt, teljesen bezárkózott, ellenséges világképű gyerekekkel dolgoztak.
SM – Debrecen, Nagyerdő: konfliktusból eredt a helyszínválasztás: terv: strand területét megnövelnék a park rovására. Helyi felzúdulás, Összefogás a Nagyerdőért.
TB –nap, Debrecen főépítésze eljött. A cél az lett, hogy a Nagyerdővel egészében foglalkozzanak, legyen egy átfogó Nagyerdő-koncepció, ne csak külön-külön Állatkert, parkolás, stb. Példa: Central Park, New York, ahol az egész park menedzselésével állítják elő a fejlesztéséhez szükséges bevételeket.
PF – Miskolc, Avas-lakótelep, ahol Molnár Aranka (Dialóg Egyesület) és az ott működő Jezsuita Gimnázium párbeszédével indult a helyi intézmények együtt gondolkodása. Kérdőíves felméréssel kezdődött, ami beültette a bogarat a fülekbe, ezt követte a közösségi tervezés Portschy Szabolcs vezette építészhallgatókkal. Az ott résztvevő főépítész nagyon pozitívan reagált a hallottakra, és mára az a hír járja, hogy a SZVR programban az Avas fontos szerepet játszhat.
A pályázatunk része lesz egy népszerűsítő kiadvány a közösségi tervezésről, nem szakembereknek.
ITT FELMERÜLT ÖTLETEK, ESETEK:
V. kerületben kutyapark tervezés, és a kutyákkal kapcsolatos szabályozásban részvétel. Támogató hozzáállás az önkormányzattól, készek tájékoztatni, egyesület alakítására biztatta őket a főépítész (ez lett az EB OVO Egyesület).
Kérdés: miért kell, hogy a helyi intézmények elkezdjenek kommunikálni egymással, ha egyszer közösségi tervezésről beszélünk? Az nem a lakosságot jelenti?
PF – A rendszeres találkozású baráti kör is intézménnyé válik, az intézmények is érintettek (stakeholder), az egyeztetésben az ő érdekeit is érdemes megismerni, őket is alkotóként beépíteni a folyamatba.
SM – az az ideális, ha ahelyett, hogy a lakosság egy diktátumot átad a helyi hatóságoknak, közösen dolgozzák ki a terveket.
PB – a városrészek megújításának külföldi gyakorlata is mutatja, hogy nem pusztán lakásfelújítást érdemes végezni, hanem komplex intézmény- és szolgáltatásfejlesztést (Németország így csinálta eleve, Franciaország most a zavargások után jött rá, hogy nem elég mennyiségi szemlélettől vezérelve 10-20 ezres lakótelepeket felépíteni, hanem fejleszteni kell az iskolákat, közösségi intézményeket, szolgáltatásokat).
BS – Háromféle alaptípust lehet felfedezni, az első az a főépítész/városvezetés, akinek határozott víziója van, és retteg attól, hogy a kompetenciáiból elvesz valamit a közösség. A másik, akinek nincs elképzelése, és vaktában megpályáz mindent, a harmadik, aki rájön, hogy a részvételből hatalmas politikai, népszerűségi és egyéb tőkét tud kovácsolni. A közösség jellemzően funkcionális dolgokba akar beleszólni, nem pedig a tervező művészi szabadságába („ez a modern ronda”), noha ettől nagyon sok építész fél. A formai megvalósításról lehetnek viták, de egy funkcionálisan jól használható tér sikerre van ítélve hosszú távon.
Tarnai Mari jegyzete