Józsa Márta előadása
MTV- Záróra, Szósz, Magyar nyelv szava
közösségi média
Mi kis rádiónk című filmben egy gyömrői bácsi a főszereplő. Egy közösségi rádióként működő adó, aminek szerepe pletyka központ. Működtetése 1-2 helyi nyugdíjassal valósult meg, saját finanszírozással. Az adó 5-szöri elkobzás után is ragaszkodott az öreg az Alkotmány adta jogaihoz.
Ezek a kis helyi médiák nagyon hatékonyan töltik be a nyilvánosság közösségi értékrendjének megfelelő funkciókat. Ezzel szemben a megjelenő Internet is nagyszerű lehetőségeket nyújt. Igény a közösségi médiára van, de van ahol működik (egyenlőre kevés helyen) és van ahol elbeszélnek az emberek egymás mellett. Külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a civil médiakészítés, hírszolgáltatás eredményes. Magyar nyelv éve kapcsán került szóba, hogy bürokratikus nyelven beszélnek a riportalanyok (megfeleltetési kényszer hatására) plussz az emberek nem szoktak hozzá, hogy a médiának nemcsak fogyasztói, hanem szereplői is. természetes nyelvven megszólalni szokatlan még Magyarországon. Az USA-ban azért működik, mert ott hozzászoktak óvodás, iskolás koruktól kezükbe került a kamera, megszólaltatták egymást és megkérdezték egymástól a véleményeket. A társadalmi kontroll hatását növelné itthon is a helyi médiázás.
A közszolgálati TV és a kereskedelmi csatornák működése nem látható, hogy merre tart, az látszik, hogy átalakulás van folyamatban. A BBC európai példaként emlegetve az állam által finanszírozott csatorna, az Egyesült Királyság elvárásainak kell megfelelnie és nézettségben veri a kereskedelmi TV-ket. Viszont a skandináv televíziózási gyakorlattal ellentétben – ahol az állam kevésbé lép fel megrendelőként – szakmai szempontból kevésbé bátor és eredeti. Például egy dokumentumfilm kapcsán érezhető, amely film feldolgozza a világ segélyszervezeteinek működését, a skandinávok merészebbek és felvállalták a filmben az éhínség körüli tévhitek. Emiatt elindult egy harc, a BBC beperelte a film miatt a skandináv vetélytársai, amely pert feltehetően a segélyszervezetek finanszíroznak.
A nyilvánosság nagyon meggondoltan kezelendő, függetlenül a méretektől. Érzékeny a határ a szórakozás a tudósítás és a beavatkozás között. A meggondolatlan médiagyakorlat a hibás extrém módon tárgyal bizonyos indulatokat, témákat, amik szélsőséges érzelmekhez vezetik az állampolgárokat ( valóság és egyéb show – k ).
2002.11.04. – én indult az este című műsor, aminek célja annak idején higgadt és elemző beszélgetések műfaját megteremteni. 2006 – tól ez nem működött. A TV ostrom után a riport alanyok nem válaszoltak a kérdésekre, bezárultak a kommunikációs csatornák. Vagy „ válaszolnak”, de nem a kérdésre.
Romlott a párbeszéd a nyilvánosság összességében. Az elmúlt 20 évben elveszítettük, illetve nem teremtődött meg az a folyamat, hogy dokumentumok feldolgozásra kerüljenek, elérhetővé váljanak. Nem tudjuk megmutatni, mit történik most itt ebben a súlyos időszakban, ezért az utókornak elvész, nem tudnak majd ebből tanulni, építkezni. Tegyük a felelősséget az államra ? Talán nem is érdeke az államnak, hogy ezt lássa az utókor ? CIVILEK FOLMEZZETEK!!! Viszont feladat, hogy a civilek kapjanak útmutatást, ösztönzést, netán forrást. Ugyanis nem szabad lebecsülni ezt a gyorsaságot, aminek szemtanúi vagyunk. Ha nem örökítjük meg az eltűnt közösségeket, kultúrákat, akkor azok elvesznek. A minőségi televíziózás lehet, hogy csak rétegek kiszolgálása, de mindenképpen feladat. Viszont ez a piacnak ellentmond. A médiatörvény, amely lehetővé tette a kereskedelmi televíziózást piaci szereplővé tette a közszolgálati TV – t. Ezzel ő is kénytelen volt beállni a piaci versenybe, a nézettségen keresztül.
Felmerülő kérdések
Hol lehet véleményt nyilvánítani a televíziózásról ?
Hol lehet szót emelni a tudatos népbutítás ellen ?
Sokan meglepődnek a kisebb településeken, hogy ez, ami ömlik a televízióból, ez az érték.
Válasz:
Úgy lehet ezen változtatni, ha az emberek megválogatják, mely csatornákat nézik, és ha találnka egy igényes, minőségi műsort, akkor arról beszélnek, KÖZBESZÉD tárgyává teszik. Ha nem az olcsóságot tűzzük ki magunknak, és elkapcsolunk az olcsó műsorokról, az jelzésértékű.