Posts in category Nincs kategorizálva

A Mit tehetünk együtt? c. műhely jegyzete

A Mit tehetünk együtt? c. műhely jegyzete

Mit tehetünk együtt?
A Fórumszínházról és az európai év eddigi tapasztalatiról
Tapasztalati szakértői képzés
Szvoboda Zoltánné: Szegénységben élők európai találkozója, közös ügyeink
Házigazdák: Márton Izabella (Magyar Szegénységellenes Hálózat Alapítvány, igazgató) és Szvoboda Zoltánné (MSZEH)

Azzal a céllal jöttünk, hogy vezessünk egy beszélgetést, arról hogy mit tehetünk együtt, akár egy civil aktivitással együttműködve.
Szvoboda Zoltánné Irénke beszél majd saját tapasztalatairól, illetve egy kis filmmel készültünk 7-8 percben a Szegénységben Élők Európai Találkozójáról.
Hálózatunk 2004-ben jött létre, civil szervezetekkel, illetve szegénységben élőkkel működünk együtt. Közös bennük, hogy tevékenységük a szegénységhez kapcsolódik.
Cél: Magyarországon a szegénységben élők helyzete jobb legyen.
Ma kevés ilyen  létezik, ahol a szegénységben élők aktívan szerepet vállalnak. A mi szervezetünk épp ilyen, részt vesznek a szervezet életében, dolgoznak, irányítanak, döntést hoznak.
Műhely programjai:
- Fórum – színház project
- Tapasztalati szakértők
- Szegénységben élő emberek európai találkozója

Fórum – színház projektről még nincsenek tapasztalataink, mert az előkészületei jelenleg is zajlanak. Ez egy Dél – amerikai eredetű módszer, a helyi közösségek tagjait bevonják a problémák megoldásába, kezelésébe. Dramatizálva verbális úton mondhatják el véleményüket. Közösen megélt elnyomások megélése, feldolgozása. Helyzetek átforgatása. Egyéni deprivált érzések feldolgozása.
Mi 16 szegénységben élő embert, az ország különböző részéről gyűjtöttünk össze. Velük 5 napot töltünk együtt és a saját tapasztalataikból, az általuk megélt élményekből egy színdarabot állítunk össze. A darabot különböző összetételű közönségnek mutatjuk be, majd ebbe a közönség is aktívan bekapcsolódva, az adott szituációkhoz saját tapasztalataikat érzéseiket  hozzáfűzhetik. Illetve, megmutathatja hogy adott helyzetben ő hogyan reagálna. Ezeket azután közössen elemezzük, megbeszéljük.
- Tervezitek – e a szereplők élőhelyére visszavinni a darabot?
- Megajánljuk ezt, ha igény van rá természetesen. Illetve cél hogy megtanítsuk magát a módszert amellyel később is élhetnek, oldhatnak meg problémákat.
- Hogyan kerestétek fel a résztvevőket?
Irén: – Felajánlották a lehetőséget, úgy éreztem, hogy több mindent meg tudok mutatni. Észak – Alföld régió koordinátoraként, az Impulziv egyesület szolnoki képzésében vettem részt. Ma is szegénységben élünk és kiválasztódtam erre a feladatra és ott ragadtam a hálózatnál. Attól vagyunk különlegesek, hogy egy szociális szakember mellett egy szegénységben élő tevékenykedik mindenben együtt veszünk részt, összehangoltan dolgozunk, kiegészítjük egymást.
- Milyen szakértőket hívtatok?
Izabella: – Egerváry György drámapedagógus, egy pszichodrámával foglalkozó szakember, és még egy dráma képzésen részt vett szakértő felügyeli a munkánkat. Amit mi csinálunk az nem pszichodráma. Németh László szintén szakértőként szerepel.
Mindannyian úgy leszünk ott, hogy most tanuljuk. Az ötletet az osztrák szegénység ellenes hálózattól vettük.
- Nekik milyen tapasztalataik vannak?
Izabella: – Nagyon nehéz kérdés, mert részletes értékelést nem hallottam. Fokmérő lehet, hogy akik ott voltak milyen aktívak voltak, milyen javaslatok fogalmazódtak meg az előadást követően, illetve milyen csapdahelyzeteket lehetne elkerülni – ebből a szempontból ők nagyon sikeresek voltak. Azt tudom, hogy ők most alakítják át az előadásukat a tapasztalatok alapján.
- A szakemberek bevonásához mi a rendezői vonalat használtuk ki, hogy a megfelelő vonalak, kérdések kialakulhassanak. Mi erre nagy hangsúlyt fektettünk.
Izabella: – Próbálunk az egyéni tapasztalatoktól elvonatkoztatni, illetve próbálunk odafigyelni, hogy kellékek legyenek, illetve a végén egy színdarab álljon össze. Fontos, hogy átjöjjön a darab mondanivalója és a szereplők is jól érezzék magukat, illetve olyan kérdések kerüljenek elő amik tovább mozdítják a dolgokat.
(Film vetítés a IX. Szegénységben élők európai találkozójáról)
Mester Attila: – Európa különböző országaiból vesznek részt szegénységben élő emberek. Döntést hozókkal találkozhatnak, ez a korábbi években nem működött.
Izabella: – Másfél napos tematikus csoportokban a résztvevők elmondhatják a tapasztalataikat.
2004 – ben az első alkalommal, nagy volt a lelkesedés majd ez alábbhagyott.
Mert nem látják az értelmét. Elhangzanak, próbálkozások, javaslatok lesz – e ennek következménye, illetve van – e értelme, hogy európai szinten beszéljenek ezekről.
De én fontosnak tartom, hogy a résztvevők önbizalommal, energiával telve a hálózat munkatársává vállnak és ez már haszna a programnak.

A magyar szegénység ellenes hálózatnál gyakorlat a Hallasd a hangod előkészítő képzés. Nem kifejezetten önismereti, inkább megtanuljuk elmondani a problémáinkat, úgy hogy azt mások is megértsék. Megismerjük hogy juthatunk hozzá különböző ellátásokhoz, hogyan csatlakozhatunk különböző szervezetekhez és ott kinn hogyan tudjuk átadni ezeket az információkat.
Tavaly 14 – 16 fővel dolgoztak. Egy régióból két ember jön, így húzóerők egymás számára. Nem arról szól, hogy elutaznak egy hónapban egyszer hanem folyamatos munkájuk van, saját élményekkel, házi feladatokkal. Ebből a 16 főből 3 ember és a koordinátor utazik el. Nagyon jó, hogy a csapat kap képzést, identitást, aki kimegy érzi, hogy egy csoportot képvisel.
- Irén miért volt jó, vagy rossz, mi volt az értelme számodra a találkozónak?
Irén: – Itt megtapasztaltam, hogy más országokban is van szegénység, én a történelemben nem ezt tanultam. Már elhiszem, hogy másnak is fontos, hogy az emberek ne így éljenek, és emberszámba vegyék őket.
Saját életemben nagy lökést adott. 12 év otthon töltött idő után, egy képzésben vettem részt, majd a hálózatnál kezdtem el dolgozni. Azóta is képzem magam folyamatosan.
- Mi volt rád nagyobb hatásssal a döntéshozókkal, vagy a sorstársakkal való találkozás?
Irén: – A sorstársakkal való találkozás. Évek óta zajlik már ez a program, hatása lehet, mert már számon lehet kérni. Azzal szembesít, hogy mások is így élnek. Megtapasztalhattam, hogy más országokban mi az indító oka a szegénységnek.
- Ti közösségszervezőkként részt vettetek- e már olyan programban, ahol szegénységben élők is részt vettek?
- Olyan volt amit én magam szerveztem Szabadszálláson.

Jövőre lesz a X. találkozó, melyet a magyarok fognak megrendezni, azon töprengünk hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni, ezen dolgozunk most is.
Az a pozitívuma, hogy látjuk nem vagyunk elszigetelve, meg tudjuk törni azt az előítéletet, hogy alulképzettek vagyunk, nem akarunk ez ellen tenni, mi akarunk tenni és teszünk is!

Braunitzer Kata jegyzete

Mit tehetünk a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáért? c. műhely jegyzete

Mit tehetünk a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáért? c. műhely jegyzete

Mit tehetünk, teszünk a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáért?
H2O-program
Vendég: Kovácsné Nagy Emese, a Hejőkeresztúri Általános Iskola igazgatója

2009-ben iskolájukat megkereste Zwack József, a Gábor Dénes Alapítvány, valamint a Kürt Zrt. (Kürti Sándor), hogy pénzadománnyal szeretnék támogatni a hátrányos helyzetű gyerekeket. Így indult meg a H2O-projekt (Hátrányos Helyzetűek Oktatása). Veszprémben már régebb óta szponzorálják a roma vagy hátrányos helyzetű középiskolásokat, fedezik tanulmányi kiadásaikat, esetleg munkahelyről is gondoskodnak. A támogatók szerettek volna egy általános iskolát is megcélozni. Széles és szétterjedt ez a terjeszkedés, nagyon sok az önkéntes. Mindenki társadalmi munkában dolgozik. Most épp a logójukat készíttették el társadalmi munkában.
A Hejőkeresztúri Iskolásokért Alapítvány abból a célból jött létre, hogy egy jól bevált iskolai programot átvigyen egy másik iskolába. A bázisiskola a hejőkeresztúri, és szükséges egy vagy több klón iskola, amely a módszert átveszi. Sok munkával jár, de nagyon sok sikerélményt ad. Gyülekeznek a szponzorok is, a projektvezető társadalmi munkában egy hölgy, akadémikusok is csatlakoztak hozzájuk. Mindenki hozzáteszi a saját munkáját.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Hejőkeresztúri IV. Béla Körzeti Általános iskolában magas arányban tanulnak hátrányos helyzetűek, romák és nem romák egyaránt. A romáknak nincs különösebb kultúrájuk, hagyományuk, úgy élnek, mint bármelyik szegény család.
Az Alapítvány intézményrendszere két iskolából (Hejőkeresztúr 1-8.oszt., Szakáld 1-4 osztály) és három óvodából (Hejőkeresztúr, Hejőszalonta, Szakáld) áll.
Összetételük vegyes, a tanulók 70 %-a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos 60 %-uk (a szülőknek nincs sem 8 általános iskolai végzettsége, sem munkahelye).
A gyerekek 70 %-a érettségit adó középiskolába megy, a megye egyik legjobb középiskolájába hat gyerekük megy, ebből három roma.
65 %-uk bejáró (az iskolabuszok jönnek-mennek), így fél négy után nincs program az iskolában.

A módszer elemei:
Komplex instrukciós program.
Differenciált tanulásszervezés program.
Generációk közötti párbeszéd program.
Logikai táblajáték program.

Érdemes a honlapon megnézni azokat a videókat, amelyek az oktatás gyakorlati részét mutatják be.

http://hejokeresztur.hu/ivbela/

Differenciálás – a gyerek elhelyezkedik egy rangsorban, és ehhez képest kell fejleszteni, Egyéni fejlesztési naplót vezetnek, a legsikeresebb program a Logikai táblajáték.

10 éve az Amerikai Nagykövetség pályázatot írt ki, ennek kapcsán Pécsett részt vettek egy három napos ismertetőn, ekkor találkoztak először a programmal. Egyértelmű volt, hogy folytatni kell. A hat-hét meghívott iskolából rajtuk kívül senki nem akarta vállalni. Bonyolultnak és fárasztónak tűnt, mint igazgató, kommunikálta le úgy, hogy a tantestület részt akarjon venni benne.
Komplex instrukciós program:
Többféle képességet felszínre hozó tananyag
Központi téma
Működési normák
Hierarchikus sorrend megváltoztatása
Státuszprobléma kezelése

Tíz éve alkalmazzák a programot, az utolsó kollégát másfél éve szervezték be. Kompetencia-mérésben elérték az országos átlagot. A jó tanárt a legnehezebb bevonni (miért változtasson, ha jól tanít?). Ma már a pedagógusok között nagy együttműködés van. Az elmúlt évben 700-an látogatták meg az iskolájukat, hogy lássák a módszert a gyakorlatban.

Ötös csoportokat alakít az órán, mindenkinek van egy választott szerepe (írnok, kistanár, beszámoló). A szerepeknél fontos elv a rotálódás. Mindenkinek meg kell tanulnia irányítani és beszámolni is. A 8. osztályban alig lehet észrevenni, ki az ötös és ki a kettes tanuló, mert beszélni, előadni mindenki megtanul. Nincs kialakult pontos rangsor. Bárki lehet országos első.
Elsősorban a kistanári a státusznövelő szerep. Ez a stamfordi találmány.
Egy csoport addig marad együtt, amíg mindenki végigment az összes szerepen. A heterogenitás lényege a minta, a szerepek szocializálnak. A kognitív képességeknél két részből áll az óra. Az elsőben egy központi témán dolgozva minden csoport más feladatot kap (hogy ne legyen versenyeztetés). Mindenkinek részt kell vennie benne,  ez kb. 15 perc. Ha kész van, prezentálni kell, és az egyéni feladathoz ezt az eredményt kell felhasználni. Megtanulja, hogy nem húzhatja ki magát, mert az egyéni feladatát nem tudja különben elvégezni. A második részben az egyéni feladatokra kerül sor. A dicséret közös. Minden ötödik tanítási óra ilyen. Mindennap találkozik a gyerek egy ilyen órával.
Szabályokat fektetnek le, pl. mindenki köteles segíteni, ha kérik, de nem végezheti el a másik helyett. Mérték a csoport tulajdonságait, a lényeg, hogy egy értékelési szinttel feljebb jussanak. Nemcsak a hátrányos helyzetűeknek szól, a tehetségesek is fejlődnek.
A frontális osztálymunkán harmadát beszéli a rosszabb képességű tanuló, a konstrukciós órán tízszeres lesz az emelkedés. (beszédgyakoriság)
A frontális órán nincs csoportmunka. Csoportban dolgozva a tanulók státusza kiegyenlítődik.
Egyéni differenciálás is történik (minden közben lévő óra ilyen). Időnként vannak előadások a tanár részéről is.
A differenciálódás háromféle lehet:
Önellenőrzés (megoldókulcs), így rengeteg feladatot meg lehet oldani.
Van egyedül ülő, csoportban és párban ülő gyerek – a tudás azonos szintjén vannak. Nyelvtanításnál ez nagyon jó, pl. egy könyvet el akar sajátíttatni. Csoportokra osztja, és a gyerek választja ki a feladatot, hogy melyik csoportba akar tartozni. Öndifferenciálás a kulcsszó.
Generációk közti párbeszéd – akkor sikeres, ha a szülő is annak látja.
Első osztálytól fogva gondozzák a családfájukat, bejelölik, hogy a családban ki miben tudós (lekvárfőzés, kosárfonás stb.). Amikor elkészül, akkor a tanár megpróbál olyan szülőket keresni, akik valamiben közös tulajdonsággal bírnak. A gyerekek csoportokat alakítanak, megbeszélik, melyik szülőt hívják be a következő órára. A szülő 20 percben beszél a tudományáról, 0 % a hiányzás náluk. A lényeg tulajdonképpen az, hogy bejött a szülő, kapcsolatba került az iskolával.
Kitalálták, hogy legyenek körbejárható témák (karácsony, húsvét, sport, étkezés, egészségvédelem). Minél idősebbek, a témák egyre irányítottabbak. Pl.: 5. osztályban a választható szakmák, 7. osztályban már kimondottan a pályaválasztás, 8. osztályban pedig az élethosszig tartó tanulás a téma..
Arra a legbüszkébb, hogy a takarító néni elvégezte a közép-, aztán a főiskolát, s most félállásban takarít, fél állásban pedig könyvtáros.
Logikai táblajáték programról
Idén márciustól a következő eredmények születtek:
Országos drámaversenyen 3 aranyérem, 5 ezüstérem
Sakk lánycsapat – megyei aranyérmes
Országos Go-verseny – 2 ezüstérem
Országos 7 próba verseny – a legjobb ma egy cigány kisfiú
A táblajátékot a szakkörben nevelésre használják, a tanórán kompetenciát, intelligenciát fejleszt.
A Yale Egyetemen mindlab tanfolyamon voltak pályázati pénzből, az eredmény, hogy jelenleg 500 táblajátékot alkalmaznak. A legjobb versenyzőik 60-80-at jól ismernek ezekből.
Megtalálták azokat a táblajátékokat, amelyeket matek órán használhatnak, a játékon keresztül fejlesztik a logikát.
Többen is meg akarták venni a programot, hívják őket mindenfelé nemzetközi versenyekre, az Educatio kiállításra meghívták őket, hogy játsszanak.
Tér-amőba játékban abszolút országos-első az iskola.
E pillanatban 2 cigánygyerek úton van Varsóba egy versenyre.
H2O iskolák
A módszer elterjesztése
Két olyan iskolát találtak, akik készek erre a nagy munkára:
A budapesti Gyermekház (autista gyerekek) – alapítványi iskola, ők már egy éve alkalmazzák.
A budapesti Molnár Ferenc Általános Iskolát (Mester u.) az idén képezték ki.

Akik segítenek:
Együtt Hejőkeresztesért Egyesület
Nagycsaládosok Egyesülete
Hejőkeresztesi Vizi és Szabadidő Sport Egyesület
Horgászegyesület
Cigány Kisebbségi Önkormányzat
Ruszin Kisebbségi Önkormányzat
Hejőkeresztesi Táblajátékosok Társasága Egyesület

Lehet-e az iskola mindenkié?
Kell-e, hogy mindenkié legyen. Amíg van olyan réteg, aki más körülmények között akar járni, mint az átlag, ezt az igényt is ki kell elégíteni.

Kérdések:
Van-e anyagi hozadéka a sikernek?
Nagyjából körvonalazott, hogy a jelenlegi kormány szeretné elismerni a különbségeket. Körvonalazódik (ezres számban), hogy szakfelügyelő szerű képzéseik lesznek.

Eddig konkrétan volt-e financiális elismerés?
Tavalyelőttig az egyetlen olyan iskola voltunk, amelynek egyetlen fillért nem adott az önkormányzat. Országos normatívából működtünk. Sokat kellett pályázni, azért vettek részt ezekben, hogy legyen pénzük, mégis kifejlesztette őket, sok dolognak kellett megfelelni, csiszolódtak, formálódtak a tanárok

Eredetileg mérnök és nem pedagógus. Szeretett mérnök lenni, sikeres is volt, de amikor elment tanítani, rájött, ez a világ legjobb dolga. Más kérdés, hogy anyagilag kevésbé sikeres.
Mindenki a minimumot kapja náluk, nincsenek jutalmak. De van egy TÁMOP pályázat, Mintaintézmény lehetnek – ezért januártól 7millió Ft befolyt.

Útiköltséget tudsz-e fizetni?
Igen (minőségellenőrzési pénzből)

Biztos vannak jobb tanítók, de nálunk nagyon magas színvonalon van mindegyik.

Volt olyan pedagógus, aki elment?
Nincs, csak nyugdíjba mentek, de olyan van, aki jön.

Péterfi Ferenc: valamelyik sajtóhíradóban (talán Figyelőben) Kürti Sándor mondta, hogy úgy gondolja, támogatni kell az ilyen kezdeményezéseket. Annak a pedagógusnak, aki megtanít mást, és aki megtanul mást, kívülről kéne támogatás. A szponzori támogatás arra való lenne, hogy aki megtanít másokat, annak legyen fedezete.
A két iskola így működik (Mester utca és másik) – örökbefogadott.
A képző tanárok díját Kürti ZRT fizeti.

Ilika: A kiterjesztés nagyon fontos, nemcsak közép- és felsőfokra, de hogy az óvodában kezditek, ez fantasztikus. Hogy éritek el, hogy járjanak óvodába? Milyen a gyerekek egymáshoz való viszonya, segítőkészség stb. ilyen hátrányos helyzetű közegből érkezett gyereknél.
Válasz: az oviban nagy segítség volt, hogy idén januártól 20000 Ft-ot kap az a roma szülő, aki halmozottan hátrányos gyermek szülője, megteszi a hatását. Behozza az összes gyereket, a védőnővel szoros kapcsolatban állunk, kimegyünk a gyerekhez.  Most van az első olyan osztályunk, akik közül mindenki 3 évet járt óvodába. Ez már érezhető, a kommunikáció nagyon hosszú folyamat, elsőtől fogva belenő, és kb. a  3. osztályban nincs éles különbség a beszédkészségük között.

Ilika: A gyerekek megtanulják becsülni egymás teljesítményét?
Válasz: Tudni kell, melyik gyerek miben jó, hogy ne csak üljön. Igen.

Ilika: Ahogy a családfákat megnézegetitek, ugyanúgy a közösséget is, ahol élnek, megismertetnétek velük. Jó lenne, hogyha a nagyok – hetedikesek, nyolcadikosok – segítenének a kicsiknek, esetleg tennének valamit a közösségért.
Válasz: A generációk közötti párbeszédben egy-két órát kér egy évben, így lehet összehozni. 7-8. osztályban az egyik feladat, hogy a faluban milyen foglalkozások vannak, kik vannak az önkormányzatban. Az is fontos, hogy 7. osztályban, amikor már érettségit adó iskolába megy, visszahívnak már magasabb szinten tanuló régi gyerekünket. Egy roma tanulónk – gépészmérnök, de munkanélküli, visszahívta, most napközis tanár, nagy becsülete van.

Kérdés: Ti vagytok a település életében a fejlesztő, húzó ágazat?
Válasz: Kb. az ezredfordulóig olyan volt a falu, mint bármelyik másik. Éppen 2000-től kezdtek nyitni. Négy évig volt olyan polgármester, aki szerette volna elbocsátani, akkor már kezdtek szerveződni ezek a dolgok. Mégse tetszett, utálta az iskolát, és személy szerint őt. A polgármester anyukája előtte szintén igazgató volt az iskolában. Ez kiemelkedő teljesítményre sarkalta. Most, hogy más a polgármester, ezek a szervezetek még könnyebben alakultak ki. Nem mondhatná, hogy az iskola irányítja a falut, bár a falu csak az iskolára támaszkodhat.

Kérdés: A kollégák a mindennapi sikerélményeket élik meg. Ezért dolgoznak szívesen plusz pénz nélkül. Hogy csinálja, hogy 100 %-ban részt vesznek? Ez a legbeszédesebb dolog.
Válasz: A tantestület elég furcsa. Volt olyan igazgató, hogy a tanításra jutott a legkevesebb idő. Mikor ő odakerült, tanmenet sem volt az iskolában.  Jól érezték magukat, sosem súgtak össze a másik háta mögött. Fel kell korbácsolni a kollegákat, hogy ők is akarják az ügyet. Kicsit pszichológusnak is kell lenni. Ranschburg Jenő megkereste, mondja el, hogy mi a titok. Csapatot kell építeni, és a csapatépítésnél ne legyen olyan, hogy versengő, ne akarjon eltiporni másokat, ez nálunk tényleg hiányzik. Mindenki azt érezze, hogy ő a legjobb, erre tudatosan figyelek. Nem úgy, hogy a másik nem jó.

Ligeti Juli jegyzete

Egy debreceni cigánytelep integrációs küzdelmei c. műhely jegyzete

Egy debreceni cigánytelep integrációs küzdelmei c. műhely jegyzete

Egy debreceni cigánytelep integrációs küzdelmei
Vendég: dr. Kósa Karolina
Lakatos Bianka, Góré Borostyán Leona
Házigazda: Péterfi Ferenc

Kósa Karolina:
A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán tanít, fő szakiránya az egészségfejlesztés, az oktatás és kutatás területe. Ebben a közösségfejlesztésnek nagy jelentősége van, és ennek kapcsán kezdett együttműködni Péterfi Ferivel.
Az Opre roma (cigányul: Állj fel) egyesület tagja és irattárosa.
Két fiatal lánnyal érkezett:
Lakatos Bianka 14 éves, édesanyja az egyesület korábbi elnökhelyettese, hetedik osztályos tanuló, és topmodell szeretne lenni. Góré Borostyán Leona több rokona is egyesületi tag, hatodik osztályos, és cukrász szeretne lenni vagy pincérnő.

1999-ben az egyetem Népegészségügyi Kara pályázott egy kiírásra, amelynek témája a magyarországi cigánytelepek felmérése volt, és amelyet meg is nyertek. Azt vállalták, hogy a felmérést a helyiek bevonásával végzik, az egyetem oktatói készítették el a vizsgálati tervet, logisztikát és az adatelemzést, de a terepi adatgyűjtést helyi roma kérdezőbiztosokkal  hajtották végre. 2000-2005 között mind a 19 megyében folytatták a kutatást.Összesen 735 telepet találtak, 130 ezer ott élővel, akinek 75 %-a romának vallja magát.
Egy olyan hatalmas problématömeget találtak, amelyet belátható időn belül lehetetlen megoldani. Debrecenben is találtak több telepet, és 2003 év elején első lépésként nekiláttak a környezet rendezésének, hogy megszüntessék a borzasztó állapotokat (egyetlen közcsap 80 emberre, szigetelés nélküli, döngölt padlós házak víz és villany nélkül) a telep – volt téglagyár – területén.
Egy önkénteseket szervező ifjúsági civil szervezet segítségével a házak felújítását tervezték, de végül technikai problémák miatt egy-két napos szemétgyűjtést, illetve az óvoda területén kertrendezést szerveztek. A kontakt személy a tábor előtt egy héttel sajnálatos módon börtönbe vonult, így új kapcsolattartót kellett keresni. Balogh Gyula igazi gyöngyszeme lett a programnak, és kiderült: van értelme a dolognak, a segítők és a telepiek lelkesen láttak munkához – a víz hiánya helyett inkább a patkányok jelenléte zavarta őket.  Újabb pénzösszeget sikerült megpályázni, ezúttal az Egészségügyi Minisztériumtól, s így ősszel elindult a program. Egy éven keresztül kéthetente a debreceni roma közösségi házban 3-4 órás közösségi találkozókat tartottak. Busz hozta a telepről az embereket, meleg étel várta őket, és a végén busszal vitték haza őket.
A lakhatás az első számú probléma, amely életük minden szegmensét érinti. Ezért 2010-re egy lakhatási programot próbálnak összehozni 14 család részére.
Megalapították az Opre roma egyesületet, a háromtagú vezetőség minden tagja roma származású. Kósa Karolina tagja az egyesületnek, irattáros, ami kulcsfunkció. A deprivált közösségnek többek között az is gondot okozott, milyen címre jegyeztessék be az egyesületet, mert egyik tagnak sincs legális jogcíme a házhoz, ahol lakik. A legkülönfélébb fórumokhoz pályáztak lakhatási megoldással. Az önkormányzattal hosszas egyezkedés után az egyik telep felújításába – elvi lehetőségként belement, ám mire sikerült a terveket leegyeztetni, visszavonták a beleegyezésüket. Pert indítottak, de tudták, hogy el fogják veszíteni. Az első három év alatt a csapat kilakoltatását próbálták megakadályozni. Az önkormányzat el akarta a területet adni. Jogsegélyt kértek, a bíróság húzta az időt, másfél év alatt születtek meg a határozatok. Idő közben a társaság egy része elköltözött (Bianka és Borostyán is), a belső feszültségek miatt.

Bianka: Nem volt áram, mindig veszekedés volt, kiabáltak, összeverekedtek, este soha nem tudtak aludni. Ahova költöztek, csendes, nyugodt hely. Jobb, mint a régi, mert nincsenek patkányok, van áram és víz. Most jobban szeretnek ott lenni.
Karolina kérdésére – ti szegények vagytok? – a válasz, hogy nem, ők nem szegények.
Ki a szegény? A hajléktalanok, akik kint laknak az utcán, nincs pénzük, ennivalójuk. Biankáék segítik a szegényeket, Krisztián megveszi az ennivalót nekik, legszívesebben nyitna egy szállót a hajléktalanoknak. Azért ennivalót vesz és nem pénzt, hogy ne italra költsék.

Elvégeztek egy egészséghatás-elemzést annak kiderítésére, hogy mi a költségesebb megoldás, a lakhatási lehetőség biztosítása vagy a kilakoltatás. Kiderült: a kilakoltatás költségei ötszörösen meghaladják a lakhatási projekt költségeit, de a kilakoltatással a helyi önkormányzat nyer, míg a lakhatási projekttel veszít. A helyi szociális lakásellátásban erős piaci elemek vannak. Nincs ma valódi szociális bérlakás-program Magyarországon.
Ha emberi életkörülményeket biztosítanak a hátrányos helyzetűeknek, sokkal jobbak a munkavállalási lehetőségeik. A tanulás is sokkal nehezebb villany, víz nélkül.
Tervük az, hogy a lakásprojektbe úgy szálljon be az önkormányzat, hogy a közmunka programokban preferáltan kezeli a projektben lévőket.
2009-ben találtak egy felújítható ingatlant, és kidolgoztak egy tervet a megvalósításra. A Habitat for Humanity (http://www.habitat.hu/) segítségével felújítják az egész telepet (22 ház), az Önkormányzat pedig hozzájárul a projekthez, és odaadja a 4 üres lakóegység bérlőkijelölési jogát. Ezzel nettó profitot tudtak volna szerezni az Önkormányzatnak.
Katalin Barescu román szociológus, 2007-ben összefoglaló tanulmányt írt a román cigányközösségekről. Leírja, hogy a leghátrányosabb helyzetű családokat csak fokozatosan lehet fejlettebb komfort fokozatba vinni. Nem lehet kivenni a földpadlós lakásból 7 fős családot és berakni az összkomfortosba. Egy alacsony jövedelmű család nem tudja a távfűtéses vagy gázfűtéses lakást megfizetni. A fatüzelésű lakást rezsijét szabályozni tudja. Sok ilyen részlet van. Középosztálybeli ésszel nehéz megérteni, miért nem lehet beköltöztetni őket az összkomfortos lakásba, miért nem tudják azt kezelni. Mintha egy középosztálybelinek felajánlanák, hogy költözzön be egy kastélyba, amely 24 hálószobás, több fürdőszobával és konyhával, kertésszel, inassal stb. rendelkezik. Azt mondanák neki, hogy tessék beköltözni, tessék fizetni a számlákat, a személyzetet ott, ahol a havi villanyszámla 50000 Ft.
A nagyon deprivált család inkább eladja az összkomfortos lakást, vesz egy kicsit jobbat, mint amiből jött –  mert azt képes kezelni –, és a különbözetet feléli.
Miközben liberális, demokratikus társadalomban élünk, aközben a lakhatás tekintetében az építési szabályzatokkal ellehetetlenítjük a legkiszolgáltatottabb rétegeket. Ez általános probléma, korlátozások, szigorítások történnek a lakásviszonyokban, ami a hajléktalanok tömegét növeli.

A jelenlegi legfontosabb cél egy éven belül felkészíteni a csapatot, hogy megértsék, milyen bonyolult a közmű-ellátást létrehozni, miért fontos fizetni a számlákat. Ellátogattak bio-falvakba, a vályogtégla-vetést, vagy tetőre csőrendszer összeállítását megtanulni, ami biztosíthatja a melegvizet. Egy debreceni építész helyreállítási tervet készített a telepre. Idén februárban kiderült, mégis fel akarják számolni a telepet. Most a privát szférában, illetve az egyházzal épít kapcsolatokat. Szeretnék egy ingatlanfejlesztőnek felajánlani, hogy a rossz állapotú ingatlanok felújítását elvégzik a telepiek bérlőkijelölési jogért cserébe. Az ingatlan többi részét a tulajdonos felparcellázhatja, és eladhatja. Előállítják az értéknövekedést saját munkával. Halason van létező példa erre.

Kérdés: kik fogják elvégezni a felújítást?
Krisztián, Erika, Margit 45 kg, de elképesztő energiái vannak – mindenkit be tudnak vonni a gyerekeket is. Tudja, mindenki, hogy nélküle nincs lakás, dolgozni kell.
Bizonyítani szeretnék, hogy egy elfogadható árú bérlakást fenn tudnak tartani, főleg, ha több család van együtt (közösség). A szomszédok kezelésére is van terve, olyan területet keres, ahol viszonylag kevesen vannak, és aki odaköltözik, vállalnia kell, hogy ott cigány családok élnek. Nem cigánylakhatási, hanem szociális bérlakás-projekt.

Péterfi Ferenc kérdése:
Az Önkormányzat miért és mikor döntött úgy, hogy eladja a területet ahelyett, hogy a felújíttatná az ő segítségükkel?
Válasz: Az önkormányzatokat rövid távú gazdasági érdekek vezénylik, a lakásprojekt kifejezetten hosszú távú, pénzügyileg soha nem fog megtérülni, de más módon igen: a gyerekek magasabb iskolai végzettségével, a magasabb foglalkoztatottsággal. Ezek nagy része nem az önkormányzathoz jut vissza. Ez a gondolkodásmód teljesen általános ma Magyarországon. Pénzügyi prés alatt vannak.
Az önkormányzatok és politikusok a többségi igényeknek próbálnak megfelelni, és ma szegényeknek, rászorulóknak olcsó lakást szerezni nem népszerű, elveszíti a következő választást. A többség azonnal feltenné a kérdést: neki mért kell a drágább lakást fizetni?
Ezek nagyon érzékeny kérdések. A többség kényszeríti erre a politikusokat.

Vercseg Ilona: A kislányok hogyan kerültek Bodaszőlőre?
Kilakoltatás kényszere miatt, a családdal együtt.
A lányok kisegítő iskolába járnak. Bodaszőlő tulajdonképpen egy gyümölcsös, nem téliesített bódékkal. A hajdúböszörményi önkormányzat felvette a kapcsolatot a Habitat for Humanity-tel. Böszörmény nem szeretné látni azt a gettót, ami ott kialakulóban van.

Péterfi Ferenc: Amit elmondott most, az is 6-7 év. A legnehezebb dolognak látja ilyen hosszú távon fenntartani a reményt.
Válasz: nem könnyű megoldani, hogy a frusztráció elviselhető legyen. Színes programokat szerveznek,  kirándulásokat, táboroztatás, fürdőzést – élmények vannak, szeretik, sokan jönnek. Szomorúság, hogy az idei pályázaton nem nyertek pénzt nyári táborra. Abszolút Csináld magad mozgalom. Amióta az első kontakt személy kiszabadult a börtönből, kialakult a rivalizálás. Deprivált csapattal nem lehet leosztani a feladatokat.

Kérdés: Elvi kérdésről érdekli a véleménye.
Erős szakmai irányzat: szegregáció a legszörnyűbb dolog a világon, ha meglévő telepet fölújítanak, azzal tartósítják a szegregációt.
Létezhet jó megoldás?
Válasz: A kérdezőbiztosokkal együtt fogalmaztak meg az ajánlásokat. Ők mondták, hogy vannak olyan telepek, amiket nem kéne felszámolni. Az adott közösséget kell megkérdezni, mit szeretne. Az adatgyűjtés után ellenőrzést végzett kollégájával és a kérdező biztossal a felmért terepn 10 %-át. Négyezer km-t autózott. Meg tudja erősíteni, hogy sokfélék ezek a telepek. Meg kellene kérdezni az ott lakókat, vannak, akik nem akarnak elköltözni és vannak, amiket el kell dózerolni.

Nem tud elképzelni olyan helyzetet, amiben létezhet egy olyan megoldás, ami mindenre jó. Lehet a szegregáció jó és rossz megoldás is, ezt a közösségekkel együtt kéne eldönteni.
Az egyenlőtlenségek felszámolásával érdemes a folyamatokat úgy szabályozni, hogy a végeredményt kérjük számon. Ha a pedagógusokat hozzáértőnek, szakembernek tartjuk, akkor bízzuk rájuk a gyerekeket, és a végeredmény függvényében jutalmazzuk őket, ha sikeresek, és büntessük, ha nem hozzák az elvárható színvonalat. Majd ők ki fogják találni a jó módszereket. Az egészségügyi rendszerben érdekel valakit, hogy mi a végkimenet? Temérdek pénzt teszünk az oktatásba, mit produkál ezért cserébe? Honnan van félmillió funkcionális analfabétánk. Egy 16 éves gyerek nem tud adóbevallást kitölteni. Nem szoktunk az életben semmilyen végeredményt számon kérni, mindig csak a folyamatokat nézünk.

Veszélyei vannak, ha 6-8 millió Ft-ért létrehoznak egy lakást, vajon hogy védik ki, hogy az uzsorások ne akarják megvenni 8-millióért, azután továbbadni tízért. Ezért nem gondolkodnak magántulajdonban.

Ilika: Komoly dilemmákat vet fel ez az egész próbálkozás, a beavatkozás más emberek életébe. Ez a közösségfejlesztőknek is gondja (ő is vívódik ezzel). Ebben a példában hatalmas emberség, kitartás működik. Kinyitni a világot a felelősségre. Kiránduláskor meglátnak más világokat, beléjük csepegtetünk vágyakat. Talán másképp is lehetne, ez óriási felelősség. Úgy érzi, Karolináék jól csinálják. Visszautalva a tegnap esti filmre (Örvény), ott Emmi esetében szembesülhettünk: mit jelent vágyak nélkül élni.
Megkérdezni őket, hogy mit akarnak – ez nagyon nehéz. Budapesten, a Dzsumbujban tökéletesen ellenőrizetlen a létszám, akár tízszerese, ha ott megkérdeznék, mit szeretnének, akkor panaszkodnak. Ráadásul még az életük is veszélyben forog – bűnözés, kábítószerezés –, mégis azt mondanák, hogy ott akarnak élni. Kiismerik magukat mégiscsak Budapesten vannak, a lehetőségek kapujában, ha megszűnik, fogalmuk sincs, mit lehetne tenni.

Van egy határ, amikor nem a megkérdezés, hanem a felszámolás a megoldás.

Azt tapasztalja, hogy a cigánysággal kapcsolatban nem lehet általános kijelentést tenni, annyira heterogén, különböző a társaság, de azt is látja, hogy egységes. Jelentős spirituális kiéhezettség él a legelvetemültebbekben is. A szükségletek nagy része nem materiális, ezeken keresztül meg lehet próbálni az együttműködést. Nagy részük roncs közösségben él. Egymással is jelentősek a villongások.

Ligeti Juli jegyzete

Szolidarítást elősegítő alternatív programok c. műhely jegyzete

Szolidarítást elősegítő alternatív programok c. műhely jegyzete

Szegénységről másképp 1.

Szolidaritást elősegítő alternatív programok:

A Kurt Lewin Alapítvány http://www.kla.hu működését, céljait és két programját mutatta be Szeger Katalin, az Alapítvány munkatársa.

Már a kezdéssel megmozgatta a hallgatóságot, mind fizikailag, mind szellemileg. Kijelentésekről kellett eldöntenünk, hogy azokkal egyetértünk, nem értünk egyet, vagy nem tudunk, nem kívánunk állást foglalni a témában. Az igen, vagy nem oldalra állók érvelhettek a döntésük mellett, az állást nem foglalók középen maradva és az érvelési lehetőségtől megfosztva hallgatták a többieket.

Tanulságos élmény volt, közelebb kerültünk ahhoz a gondolkodásmódhoz, ami az alapítvány munkatársainak sajátja.

Bár az oldalon megtalálható ez a szövegrészlet, érdemesnek tartom idemásolni, mivel Katalin is erről beszélt:
„A Kurt Lewin Alapítvány független, közhasznú civil szervezet. Partnereinkkel való szoros együttmőködésben hozzá kívánunk járulni a demokratikus társadalom megerősödéséhez, a tolerancia növeléséhez és felelős társadalmi befektetések létrejöttéhez. Céljainkat az aktív állampolgári részvételhez szükséges ismeretek, illetve készségek terjesztésével, társadalmi párbeszéd ösztönzésével szolgáljuk – mindenekelőtt a kritikus gondolkodás fejlesztésével.
Célunk:
- növelni a társadalmi és állampolgári ismeretekhez, készségekhez való hozzájutás esélyét
- megelőzni a társadalmi együttélés során kialakuló csoportközi konfliktusok elmérgesedését
- növelni az állampolgárok társadalmi aktivitását.”

Programjaikat, kiadványaikat is ez a gondolat alapozza meg.
Először a 100 legszegényebb magyar  kiadványt és programot mutatta be.
http://www.100legszegenyebb.hu

Két filmet is láttunk, a Youtube-on, hajléktalanok ételt osztanak hajléktalanoknak, a másikon egy budapesti és egy balassagyarmati hajléktalan csoport találkozott, sütöttek együtt süteményt, csomagolták, majd az utcán nem hajléktalanoknak osztották.
http://www.resalapitvany.hu/index.php/hu/rolunkirtak.html

Ezek az akciók a programon belül a másképp megismertetést szolgálták. Nézve a filmeket az fogalmazódott meg bennem, hogy ezeknek az embereknek nem csupán egy másként megmutatkozás lehetőségét adták meg, hanem megerősítették a résztvevőket abban, hogy ők is képesek más szerepkörbe kerülni és adni. A kiadványon kívül egy fotópályázatot is hirdettek „100 legszegényebb – ahogy te látod” címmel. Az alapítvány oldalán látható a nyertes kép és a pályázat bemutatása.

Katalin elmondta, hogy mind a fotópályázat, mind a következőben bemutatott „Önkéntességgel a roma integrációért” című video-pályázat felkészülése és szavazás-előkészítése során a jelentkezőknek nem csupán a szemléletet, a fotó- és videó-készítés technikáit, hanem az eredményes lobbizást, az internet felhasználását, a csoportok mozgósításának technikáit is tanították. Mindezzel az aktív állampolgárság képességének erősítését kívánták elérni.
Bemutatta békéscsabai programjukat, ahol a város polgárai, intézményeinek vezetői és dolgozói az esélyegyenlőség megteremtéséért dolgoznak. Tevékenységük éppen attól demokratikus, hogy folyamatosan keresik a megoldást, mégsem állítják, hogy kész válaszokkal rendelkeznének. Ez a program az 1perspektiva: http://www.1perspektiva.hu
A program végeredménye a közösen létrehozott etikai kódex és a módszerek gyűjteménye, amik szintén az oldalon olvashatóak.
Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a különböző társadalmi csoportok között a beszélgetés, egymás megismerése a legfontosabb. Ezt az alapítvány kommunikációs, kapacitásfejlesztő, mediációs képzésekkel segíti.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

A Korkép c. műhely jegyzete

A Korkép c. műhely jegyzete

porosbelaPörös Béla: Korkép – A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei az ezredforduló utáni Baranyában

Péterfi Ferenc házigazda:

Régi kollégánk, baráti szakmai kapcsolatunk van Pörös Bélával, aki pécsi, egy ifjúsági egyesülettel foglalkozott. Utóbb tudtam meg, hogy elvégezte a szociológia szakot, és egyre inkább a szegregációs folyamatok kezdték izgatni. Fényképezett, mindig volt nála fényképezőgép, egyre jobban elmélyült ebben, s már több kisebb albumot láttam tőle, pl. a Korképek címűt, amit most ide is elhozott.
A mai fő téma egy kutatás bemutatása lesz a tegnap este Pettendi Szabó Péter filmjében és fotói között szereplő Besencén végzett fejlesztői programjáról.

Pörös Béla:
Két dolgot mutatok be: a képek, amiket láttok, 2006-ban a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács részére készült kutatás keretében készültek. A kutatás tárgya a leépülő dél-dunántúli területek helyzete volt, amelynek fő jellemzője, hogy nagyon magas a szegények, az  iskolázatlanok, ezen belül a romák aránya.
A másik téma, hogy a rendszerváltás óta, milyen folyamatok járultak hozzá ebben a régióban, a leépüléshez. A bányavidékeken jelentős munkaerő-leépülések történtek, amelyek felgyorsították a szegregációs folyamatokat.

Mi is az a szegregáció? Több válfaja van. Amiről most beszélünk, az a térbeli szegregáció, ahol különböző lakóterületek különülnek el. Két irányú lehet: vagy a gazdagok különülnek el a szegényektől, vagy a kedvezőtlenebb gazdaságú társadalmi csoportok különülnek el a gazdagoktól.
Besence a régió jellegzetes települése, a szerkezete kedvezőtlen, a régióban magas az aprófalvak aránya, nagyon sok helyen 500 fő alatti a népesség.

A rendszerváltás után bekövetkező negatív folyamatok hozzájárultak a leépüléshez, a kulcsszerepet játszó nagyipar, a bányák, építőipari vállalatok, tradicionális üzemek (pécsi kesztyűgyár, szigetvári kesztyű- és konzervgyár) megszűntek. A foglalkoztatási helyzet a meglehetősen visszaesett, a gazdasági struktúra megváltozott. Az új ipari-gazdasági szervezetek kvalifikált munkaerőt igényeltek, magas lett az inaktívak aránya, a korábban aktív munkaerők is munkanélkülivé váltak. A korábbi ingázók egy része alkotja a dél-dunántúli megyében a gettósodó kistérségek jelentős részét. Mindez kihatott a szociális ellátásokra is a rendszerváltás után. Emelkedett az anyagi okok miatt veszélyeztetett kiskorúak száma, valamint a különböző önkormányzati szociális kiadások költségvetése is.
A gazdasági térszerkezet átalakulása nem a rendszerváltással kezdődött, a leépülés jelei már korábban is mutatkoztak. A sellyei kistérség az ország elmaradott területe volt, az alapvetően gazdasági alapokra épült kistérség 40-50 km-es körzetében nincs város, a mezővárosi tradíciók gátolva voltak, a Szigetvárra és Pécsre ingázást komoly közlekedési elzártság, az utak nagyon rossz minősége akadályozta.
A rendszerváltás után a korábban hátrányos helyzetű kistérségek mellé újabbak zárkóztak fel, a Pécs körüli agglomeráció köré szerveződtek nyugati irányban újabb kistérségek.
A kutatás során vizsgálták a lakás és életkörülményeket is. A leépülés mellett megjelent a lakásszegénység, a rossz minőségű lakások magas aránya. A megyében viszonylag jó a lakáshelyzet, környező térségek rontják a statisztikát. A lakások komfortfokozata rossz.
A 80-as évek végére Baranya megyében felszámolták a  cigánytelepeket (60-as évektől), újabb, nem hagyományos értelemben vett cigánytelepek jelentek meg.
Magas az állami gondozásba kerülő gyerekek száma, nemcsak vidéken, hanem Pécsett is. Itt elsősorban a korábbi ipari körzetek mellé települt lakóterületeket érinti, a rossz minőségű lakások miatt a szegregáció újabb formája jelent meg: a lakótelepi szegregáció.
Kérdőíves kutatást folytattak, az önkormányzati statisztikában szerepelt magas segélyezettek aránya kapcsán. 654-ből 140-ről érkezett visszajelzés. Legtöbb szegregált lakóterület Siklósi, Szigetvári kistérségben van. Minden második falu szegregáltnak tekinthető. A városok belső területei, az ipari üzemek közelében, a régi munkástelepeken és a roma telepeken.
Kérdés, hogy az uniós támogatások mennyire segítik a problémák megoldását. Ilyen célokra nem is nagyon költöttek a helyi önkormányzatok, másrészt nemhogy csökkentik a különbségeket, hanem növelik, a HEFOP programban pl. pont a legrosszabb helyzetű kistérségek kapták a legkevesebb támogatást.
Az illegális lakóhelyek főként a városokra jellemzőek, a városok szélén alakultak ki, elsősorban Budapesten, de Miskolc, Szeged és Győr környékén is – hétvégi házak, hobbikertek területén. Budapesten pl. a „sherwoodi” erdő ilyen terület. Az itt élőkre jellemző, hogy lakótelepi lakásukat elárverezték, és nem akarnak a gyermekvédelmi intézményrendszerbe bekerülni.
Besence tipikus ormánsági falu. Az 1750-es évek után rendelet eredményeképpen nem volt annyi föld, hogy az utódoknak tudják bővíteni. Egy családban ezért csak egy gyerek születhetett, hogy ne kelljen felosztani a birtokot. Ennek következtében a népesség nagyon alacsony, a legkisebb 80 fő,a legnagyobb 1000 fő.
A „Gondoskodó falu” országos foglalkoztatási közalapítvány programjának (41 millió Ft) célja a falut és környezetét önellátóvá tenni, olyan műhelyeket létesíteni hosszútávon, amelyek fenntartható, helyi adottságokra épülő tevékenységeket nyújtanak.
Hangsúlyt fektettek a lakóházak külső felújítására. Fontos, hogy néznek ki ezek a falvak. Az Ormánság kiemelt gazdasági ágazata a falusi turizmus, Besencén sikerült elérni, hogy nem épült új ház. Jelentős a romák aránya, de ők is a régi, felújított parasztházakba költöztek be. Létrehoztak egy egyesületet, inkubátorházat építettek a helyi vállalkozások betelepítésére. Besence 133 fős falu. 20 munkahelyet létesítettek (kertészet, építőipar, piaci műhelyek), pl. megpályáztak egy munkát a 30km-re létesülő cementműnél, úgy tűnik, megnyerték, és ha elkészül, a besenceiek fogják gondozni a környékét. Állandó munkát biztosít legalább négy embernek a faluban.
A Lakóépületeket képzési programmal egybekötve újították fel gyakorlati munkaként. A résztvevők (a falubeliek) kaptak szakmunkás bizonyítványt is. A falu identitását megőrizni, fejleszteni – régi fotókat gyűjtöttek össze. A faluból származó embereket összehívták, ez nagy aktivitást váltott ki, és létrejött egy állandó fotókiállítás. Visszajöttek a régi lakók egy-két napra, a fényképekről való beszélgetés kommunikációt indított el a közösségben.
Egyesületet alapítottak: a kulturális tevékenységgel foglalkozók bonyolították a falutörténeti kiállítást, emellett elindítottak egy másik kezdeményezést is: pályázati pénzből egy teniszpálya építését, az ütőket ingyen kapták, és egy pécsi sportkör vállalta, hogy a teniszoktatót kifizeti. Szeptemberben rendeznek teniszversenyt 3 csoportban – gyerekek,  felnőtt férfiak és nők.

Az inkubátor ház gyümölcstermesztésre alapulna, valamint a háztáji gyümölcsösökre. Az önkormányzat is részt vesz a programban, gyümölcsfákat telepítettek, amelyek terméseit itt dolgozzák fel (lekvár, pálinka). Fontos az összefogás, egyenként nem tudnának mit kezdeni a gyümölcsösökkel. Ez 10-12 embernek ad majd munkahelyet. Kitalálták, hogy a környező erdőből begyűjtik az erdei gyümölcsöket és feldolgozzák.
Horvátok látogatták meg a falut nemrég, és javasolták, hogy működjenek együtt egy határ menti inkubátorházzal. Innen kapnak 140e eurót a tevékenységre. Ez azt is jelenti, hogy a horvát piacon is megjelenhetnek a besencei inkubátorházban előállított termékek, még a tengerparton is.
Az inkubátorházban hűtőház is lesz, ha nem lehet piacra juttatni.

Kérdés: Tényleg olyan pici házakban laknak?

Válasz: Ezek putrik voltak, a 60-as években épültek arra a mintára, amelyekben eddig éltek (amikor betelepítették a romákat).

Kérdés: A kulturális főváros programja befolyásolja ezt a helyzetet? Pl. a Zsolnay gyárat átalakították.

Válasz: érdemben nem, eredeti programban volt egy szociális városrehabilitációs program, amit a városvezetés elrontott. A régi bányatelepek felújítását programozta volna.

Kérdés: Egységes falukép kialakítása volt szükséges. A falusi turizmus mire épül?

Válasz: Azért kell felújítani, van egy-két ház, ahol vendéglátóhelyeket lehet kialakítani, de ahhoz, hogy valaki odajöjjön a faluba, ahhoz jól kell kinézni a falu házainak. Ez nem került egy fillérbe se senkinek, az önkormányzat fizette, csak az anyagot kellett megvenni, iskolások végezték a munkákat. Voltak műemlék védettségű épületek, ahol a lakóknak más véleményüknek adtak hangot, de ezt el lehetett simítani. Bele akartak szólni egy-két dologba, szín stb., van is egy-két fura színű ház a faluban. A pécsi egyetem urbanisztikai tanszéke végezte a munkát.

Kérdés: Volt-e hatása a fejlesztésnek, felújításnak a többi településre, környezetre?

Válasz: másik 3 ormánsági falu hasonló programot kezdett el. Volt féltékenység is, több minisztériumból kaptak pénzt, és sérelmezték, hogy miért pont Besence, kistérségi társulásban mindig viták voltak. a többi településen nem pályáztak, virágosítottak, majd árvíz elvitte az utakat, mert az árkokat nem tisztították.

Kérdés: hogy képzeljük el, be lett-e vonva Besencén a falu közössége, mennyire volt tárgyalóképes az ott élő lakosság, falugyűlés, fórumok stb.?

Válasz: Nagyon vigyáztak, hogy minden előzetesen meg legyen beszélve. A 60-as évektől kicserélődött a falu lakossága. Amikor meghirdették a fotókiállítást, eljöttek Szombathelyről, Békéscsabáról, ahonnan elszármaztak, és amikor bejöttek a faluba, megdicsérték az új lakosokat (romákat), hogy megőrizték az értékeket. A betelepült Dráva menti cigányokról nem volt fénykép, ezért kezdték összegyűjteni az adatokat, hogy kerültek oda. Az árvíz elöntötte őket, és szétrajzottak az Ormánságba. Hat család így került Besencére, addig kutattak, míg Zokogáról (eredeti településükről) szereztek képet.

Kérdés: Hogy lesz ez megőrizve, megtartva?

Válasz: Legfontosabb, nem a falufelújítás, hanem hogy legyen állandó jövedelmük, lehetőleg fix állásuk, és akkor ők majd vigyáznak a házakra. Általában nem azért pusztulnak le, mert nem akarnak rá vigyázni, hanem mert nincs pénzük. Ezek az értékek elpusztultak, mert ahelyett hogy felújították volna, helyette építettek „CSÉ” (csökkentett értékű) házak.
A faluban nagy energiaigényűek a házak, elég sokat költenek rá, pedig szegény háztartásokról van szó, a fát az erdőből hozzák. A horvátok javasoltak pl. napkollektort. Pillanatnyilag nem tűnnek veszélyeztetve az eddigi értékek.
Uzsorásokkal kapcsolatosan, utalva Kóczé Angéla előadására: az Autonómia Alapítvány beindította az 5000 Ft-os kölcsönöket, így nem járnak az uzsorások Besencére.

Kérdés: Szereplők-e a falubeliek ebben a folyamatban? Van-e vita a közös ügyekben vagy csak polgármester a kulcsember.

Válasz: Pl. tavaly alapítani kezdték az egyesületet karácsony előtt. A mikulásnapi ünnepség szervezésekor kitaláltak egy színielőadást a gyerekeknek, a Ludas Matyit. Két héttel előtte találták ki, de megszervezték, és előadták december 6-án. A sellyei óvoda is behívta a felnőtteket. Ez is egy aktivitás volt, a szereposztásnál volt a próbán. Nem mentek a férfiak a kocsmába, hanem részt vettek a próbán. Ez az aktivitás jele. A jövőre nézve bíztató. Látják, hogy van értelme. Ezek fontos dolgok.

Iskola nincs, iskoláskorú gyerekek vannak

Megvan a régi iskolaépület, 1980-as évek közepéig az alsó tagozat működött. Most bejárnak Sellyére a gyerekek. Ez egy nagy probléma. Pont az identitásukat veszélyezteti, 10-12 gyerekről van szó.

Kérdés: Nem lehetne az azonos gondolkodású embereket egy találkozóra összehívni, erősíteni bennük a tenni akarást? Felajánlja a 156 fős Pusztataskony együttműködését egy találkozóra a besenceiekkel.

Ligeti Juli jegyzete

Gyerekszegénység – felnőtt hátrányok c. műhely jegyzete

Gyerekszegénység – felnőtt hátrányok c. műhely jegyzete

Gyerekszegénység – felnőtt hátrányok
Beszélgetés a hátrányok születéséről, természetéről.
Farkas Mária, pszichológus
Iring Zoltán, pszichológus
Házigazda: Kovács Edit

Iring Zoltán – pszichológus

Tanult tehetetlenség fogalma: egyszerű, de drámai helyzethez köthető. Modellje lett annak az állapotnak, amiben a segített emberek vannak.

Válság, krízis okozta helyzetek. Ezekkel a kihívásokkal való megküzdés, coping-megoldási stratégiák, amikor valami számunkra szokatlan élethelyzetet kell megoldani. Pl. munkahely elvesztése következtében automatikus mechanizmusok következnek be, de nem mindenkinek van meg a megfelelő készlete. Van akinek kevesebb megoldási stratégiája van, de ezek tanulható dolgok, ezek fejleszthetőek. A válsághelyzetben a megoldási stratégiánk megfelelő-e?

Milyenek ezek?
-problémaközpontú (késleltetjük a vágyaink kielégülését, kis lépések, konfrontálódunk is), amikor nem terelődik el a figyelem a problémától
- érzelemhangsúlyú (ventilálás, agresszivitás megjelenése, vagy épp érzelmek tagadása, önmaga hibáztatása, vagy bűnbak keresése)
- elkerülő megküzdési mód (nem szembesül a problémával, húzza az időt, tagadja, figyelmét más felé fordítja, áthelyezi a fókuszát teljesen máshová)
Ehhez az utóbbi módhoz kapcsolódik talán a legjobban a tanult tehetetlenség fogalma.

Seligman kísérlet -1967.
Egy adott helyzetben ne cselekedjen. Azt tanulja meg, hogy bármilyen viselkedést adna, nem tud hatást gyakorolni a problémára. Ezért inkább ne reagáljon sehogy.
Az állatkísérlet averzív, tehát ha fájdalmas ingert kapnak (pl. áramütést), akkor milyen gyorsan tanulják meg annak elkerülését? A kondícionálás onnantól indul be, hogy vetítetnek egy fényjelet az áramütéskor, ezért automatikusan ha észlelik, akkor elugranak onnan.

A tanult tehetetlenségi kísérlet:
Két féle állatcsoport van, akinek vannak tapasztalatai, és akinek nincsenek tapasztalatai az áramütésről.
64-szer szendvedtek el áramütést úgy, hogy nem ugrottak el. Akiknek nem volt negatív tapasztalata, azok 95%-os eredményességgel megtanulták a fényjel jelentését, és a negatív tapasztalatokkal rendelkező kutyák már nem tudják megtanulni. (8 kutyából 6 nem menekül el, és viseli az áramütést) még akkor sem, ha étellel csalogatják őket. Eljönnek, de visszamennek. Ha átrántják a kutyákat, kb. 20-szor, akkor végre megtalálják.

Ki tudnak alakulni olyan élethelyzetek, hogy arra vannak kondicionálva, hogy hiába csinálnak bármit, úgysem tudnak változtatni, és utána hiába lesz olyan lehetőség amivel változtathatnak, akkor sem tudnak kijönni a válságos élethelyzetből.

Emberekkel történő áramos kísérletek is léteznek:
Két csoport tagjai ülnek a székben, és áramütéseket kapnak. Az áramütések egyformák, de a székek nem. Az egyik csoport székein van egy piros gomb, amivel leállíthatóak az áramütések. Tanulság: sokkal jobban bírta az a csoport, amelyiknek volt választási lehetősége.

Az egyik csoport egy kiszámítható áramütést kapott, a másik kiszámíthatatlan ütemű, és erősségű áramütést kapott. A tanulsága szerint a kiszámíthatóságban sokkal jobban viselték az áramütéseket az emberek.

Van-e jelentősége a személyiségnek?

Az emberek általában valami értelmet keresnek az életben. Azok, akik inkább önmagukat hajlamosak hibáztatni, azok átfogóan az élet minden területére kiterjedően ilyen viselkedést tanúsítanak. Valószínű a tehetetlenség.

A tanult tehetetlenség és a depresszió:
A depresszió központi eleme, hogy az illető nem reagál, visszavonul, képtelen arra, hogy aktívan tegyen bármit az élete megváltoztatására.
Seligman szerint az elkerülő, depresszív mód egy tanulás következménye, és ez változtatható.
Ennek egyik tanulsága: boldogsághoz vezető út, flow élmény, ahogyan a tehetetlenség tanulható, akkor a pozitív életszemlélet is tanulható. Helyezzük erre a hangsúlyt, hogy az embereket segítő folyamatokban hogyan hasznosítható ez a tudás.
Fókusz: hogyan tudnának boldogabbak lenni?

(Martin Seligman bejátszás)

Farkas Mária, Biztos Kezdet, gyerekpszichológus

Be lehet avatkozni a szegénységben élők életébe? Van-e optimális beavatkozási pont? Ha van, bele tudunk-e avatkozni?  Miért pont a koragyerekkor ez?

Érvek a koragyermekkori Biztos Kezdet ( Intervenciós) program megszületése mellett:
Kora gyermekkor: 0-3 éves korig (5) van lehetősége az intervenciónak. De szülőkkel, családdal együtt.
Mi az az intervenció?
Arra irányul a beavatkozás, hogy azok a gyerekek, akik mélyszegénységbe születnek, egészséges fejlődési esélyekhez jussanak. Ez komplex fókuszt jelent. Minél több időt tölt a kisgyerek a mamájával a Biztos Kezdet házakban, annál nagyobb eséllyel fog megküzdeni ezen sajátos élethelyzetekben. Ebben a korai gyermekkorban a formálódó kapcsolatok, formálódó idegrendszer jellemző.
Az optimális fejlődés a korai agyfejlődési folyamatokban keresendő. A nagyon szenzitív korszakban kell megadni a testi, szellemi, mentális fejlődés lehetőségeit, a tisztaság, étkezés, jó levegő alapfeltételei mellett.

Szakmák közötti együttműködés igénye:  mivel nincs egy olyan szakma, amelyik csak ezzel a területtel foglalkozik.
Komplex fókusz: az lenne a fő cél, hogy egészséges fejlődési esélyhez jussanaka gyerekek.Mire iskolába kerülnek, ne halmozzák a szociális hátrányait, hanem önállóan fejlődjenek.

Formálódó kapcsolatok és formálódó idegrendszer:
Nyitott időszak ez a gyerekek életében, amikor kialakítják a kapcsolataikat.
Fő cél, hogy belekerüljünk olyan helyzetekbe, ahol tudnak tanulni. Ez a legjobban akkor valósul meg, ha a környezet megfelelően szociális, gondoskodó, odafigyelő.
Egészséges korai fejlődés: testi és mentális egészség egyaránt a rizikófaktorok, a védőfaktorok, és a fejlődés hármasságában.

Ellenálló képesség-reziliencia:
Nagyon fontos a:
- „valahová való tartozás” érzése – Annak tudata, hogy biztonságban élnek a kapcsolatban.
- Az önbizalom és önértékelés érzése, hogy érezze, hogy fontos a világban.
- Saját képességek és a kontroll reális élménye és tudása.

Sarokkövek:
Önszabályozás képessége, aktív játék, szociális kompetenciák, reális énkép, fizikai és szellemi biztonság.

Babos Zsuzsánna jegyzete

Társadalmi igazságosság – nők és a munka c. előadás jegyzete

Társadalmi igazságosság – nők és a munka c. előadás jegyzete

Társadalmi igazságosság – nők és a munka
Vendég: Kóczé Angéla szociológus MTA, Etnikai – és Kisebbségkutató Intézet,
civil aktivista

Egy szikszói és monori kutatásról:
A szegénység színe és helyszíne (a minta jellemzői, a mintakiválasztás indoklása)

Kis élmény a kutatás előtti, utáni állapotokról: Szikszón három nő szervezett meg egy tüntetést a cigányok ellen. Öt-hat roma nővel kezdtünk el dolgozni, és megalakítottuk a Szirom Egyesületet. Amellett, hogy az adományok becsatornázása most az árvíz kapcsán fontos nekik, az a három nő is belépett az egyesületbe.

Havasi Éva szociológus mellett még ketten segítették a kutatást.
Az alapkérdés: Van-e különbség a roma nők és nem roma nők között Budapesten és a távolabbi kistérségekben? Feminista filozófia, interszekcionista elmélet: fekete feminista jogtudós találta ki ezt az elméleti keretet, ha valaki fekete, nő, és még szegény is, milyen mintázata lehet neki?
Cél ténylegesen bevonni a célcsoportot, és/vagy egy eszközt adni a kezükbe, hogy a saját nyelvüket is megalkossák.

Alapprobléma: Magyarországon az aktív korúak 56-57%-a foglalkoztatott, szemben az EU 47%-val.
A romák közül (Kemény István) 1993-ban az aktív korúak 23%-a volt foglalkoztatott.
2003-ban aktív korú férfiak 28%-a, aktív korú nők 15%-a volt foglalkoztatott, és magas nyugdíjas állomány jellemzi őket.

Más-e szegénynek lenni a főváros közelségében? Illetve egy alacsony fejlettségű térségben? Más-e szegénynek lenni egy roma, vagy egy paraszt családban?
T-Star adatok a két kistérségben
Interjúk készültek, helyi kulcsemberekkel (életút interjúk)

Monor, Pest megye
Módszertan
Kérdőív, 400 háztartás. 248 háztartásban sikerült, 1250 roma-nem roma főre vonatkozóan gyűjtöttek adatot.

BAZ megyei fejlettség 158. helyen áll, míg a Pest megyei kistérség 25.

A kutatás reprezentativitása: a reprezentatív nagymintás adatokban az etnikai vetület rejtve maradt.

Jövedelem és, megélhetési formákról:
Átlagjövedelem: 1 főre jutó havi átlag jöv:edelem 80 700 Ft, hazai létminimum 65 000 Ft, a lakosság legszegényebb 5%-ának átlag jövedelme 24 300 Ft.
1 főre jutó a kutatási célcsoportban 27 400 Ft, ebből romáknak 23 500 Ft.
Pest megyében nehezebb az átjárhatóság!
Adósságkezelés: hitelek, bolti adosságok: a romák kisebb arányban hiteltörlesztők, és kisebb összeggel is, de hitelstruktúrájuk kedvezőtlenebb. A romák nem jutnak el a banki hitelhez, de az uzsoráshoz igen.
Jövedelmi egyenlőtlenségek: Pest megyében sokkal nagyobbak.

Miből élnek? Munkabér, kereset, alkalmi munka készpénzben, terményben, böngészés, mezgerélés, gyes,gyed, családi pótlék, segélyek….
Munkajövedelem típusa szerint főként alkalmi, kevésbé rendszeres a romáknál. A háztartások 83%-ában volt munka jellegű jövedelem. Ezek az emberek dolgoznak.

Konklúzió:
Munka nem azonos a munkahelyi kereső munkával
Munka  és a jövedelem fogalma nagyon elválik
Háztartási munka is munka, lévén a nők ebben dolgoznak

Oktatási statisztikák, oktatási adatok: nagyon nagy különbségek vannak a roma és nem roma nők között. Nagyon sokan kiesnek az oktatásból, gender szerep (társadalmi nem)

A gettókat észre sem akarják venni az ott élők. Soha a lábukat be nem teszik, voltak helyi emberek, akik most bekapcsolódtak a kutató munkába és most tették be először a lábukat, és most a máltai szeretetszolgálathoz mennek önkéntesnek.

Hat szikszói roma nő az Út a munkába program keretén belül bekerült az iskolába, ezzel a gyerekeiknek is megváltozott a kapcsolatuk az iskolával. Szikszón a tanárok is a jobboldali hangulatban vannak, és azzal, hogy bekerültek a roma nők az iskolába, elindult valami. A szikszói roma nők egyesülete dolgozik, az árvíz kapcsán rengeteg pénzt gyűjtöttek, az egyik roma nő polgármester jelöltként indul Szikszón, és a Szirom Egyesület segítségével hálózatot szeretnénk a roma nők között.

A mélyszegénységben élők romának vallják magukat, 2003-as népszámlálás után 550-600 ezer roma él Magyarországon.

A mélyszegénységben élők közül a legtalpraesettebbek, a legjobb helyzetben lévők aktívak, oda kell menni, és időt kell invesztálni a beszélgetésekbe.
A roma nők sokkal jobban aktivizálhatóak, nagyon sok minden megváltozott körülöttünk, a gyesnek, gyednek, vagyis a “női” jövedelemeknek kulcsszerepük van a családok megélhetésében, másrészt pedig a munkák struktúrája is megváltozott (pl. a Tesco takarítónői állása női állás, férfiak alkalmi munkát kapnak csak, nem rendszerest). Megváltozott a női szerep, a nők kerülnek sokszor olyan pozícióba, hogy családfenntartók lesznek.

A rendszerváltás előtt dolgozó fiatal férfiak kiestek a munkaerőpiacról. Ezeknek a komoly hatásai a magánéletben is jelentkeznek, a dac, sértettség, a férfi szerep munka nélkül, presztizs nélkül, státusz nélkül: tipikus gettó jelenségek.

Közösségi típusú szakmák is a nők között kezdték el a munkát, ezt mutatja a szakmák történelme is. A mélyszegénységben élők körében a család szerep megfordul, (matriális) a munkanélküli férfi leépül, és a nők automatikusan veszik át a szerepet.

Babos Zsuzsánna és Sélley Andrea jegyzete

Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán

Beszélgetés az Örvény c. film kapcsán

Örvény c. film vetítése
Utána beszélgetés az alkotóval, Szekeres Csabával és ötletadójával, L.Ritók Nórával
Házigazda: Giczey Péter

L. Ritók Nóra címszavakban az előzményekről:
- Nem akartunk elitiskolát.
- Szerettük volna, ha egy jó integrációs program szerint dolgozhatunk,
ami tükrözi a helyi társadalmi összetételt.
- Egyszerűen működött a szociális érzékenységünk.
- Azt láttuk, hogy velük igazán senki sem törődik.

Kérdés: Mi lett a történet szereplőivel?
Válasz: A beteg kisfiú ingázik kórház és iskola között, csontvelő-átültetésre vár. A kórházi ágyról nem jelentik ki, ezért nem tudja az utazási költségtérítést megkapni az OEP-től. Az anyuka nem tud írni, nem tölti ki a kedvezményeket kérő papírokat. Az iskolakerülő kislányt sokáig tartották a családjában, mert csak a testvéreivel együtt lehetett volna állami gondozásba adni. Később találtak a Minisztériumban egy embert, aki el tudta intézni, hogy csak ő kerüljön intézetbe, a testvérei nem – egy felfedezett paragrafus alapján. Emiatt a helyi gyámügyesek ellenségnek tekintik, de a kislánynak jobb lett így. Felmerült a szexuális inzultálás gyanúja, ezek után kétséges, hogy jó lett volna-e, ha otthon marad. Ez a gyerek lelkileg megélt már annyit, hogy ez megoldás számára. A kicsik még nem érettek arra, hogy elszakítsák őket az anyjuktól.

IlikaVercseg Ilona kérdése: Ez egy iskolán kívüli foglalkozás? Ezek a rajzok az általános iskolában készültek?
Válasz: Egy anyuka adta a művészeti iskola módszertani részét.

Kérdés: Szerintetek hogy lehet segíteni, milyen lépések kellenének?
Szekeres Csaba reflexiója: szerinte a legnagyobb probléma, hogy a segítőknek összehangoltan kellene dolgozniuk, ez nem működik. A titok: Nóra személyisége. Hogy miért nincsen nála 8 órás munkaidő, az ő módszerét, hozzáállását hogy tudja működtetni, hogy lehetne ezt konkrétan mások számára módszerré tenni? A legnagyobb probléma, hogy egyedül van. A segítség a probléma szintjén: munka kéne, gyerekekkel foglalkozni kéne, szükség van ételre, ruhára, megtanítani dolgokat: pénzbeosztás stb. Ezekre meg lehet tanítani, de az odafordulás mikéntjét nehéz elsajátítani. Ebből fakad a konfliktus, ami most kialakult. A gyámügy számára ez hivatali baki volt, ha egy gyerek megy, megy az összes többi is. Jóhiszemű baki, aminek senki nem nézett utána. Minisztérium szintjén utánanéztek, és kiderült egy hiba, a dominósor elindult és bűnöst keresett. A bűnöskeresés odáig fajult, hogy nyilván Nóra a bűnös. Érdekes, hogy miért nem a lényegi hibára figyelünk oda, miért arra, hogy ki tehető felelőssé, elveszik a valós felelősség. Egyik lehetséges mód: sokat kellene beszélgetni ezeknek az embereknek egymással (segítők, Nóra, háziorvos, védőnő stb.) Legyenek közös fórumok, ahol nem közös bűnbakkeresés folyik, és emberként, nem pedig munkaköri leírásként lehet beszélgetni. El kéne indítani egy tanulási folyamatot, amelyben az adományozás mikéntje fejlődési lehetőséget jelent. Alapítványok és pénzek – pl. pályázatírója legyen a falunak (Told) vagy legyenek, akik segítenek, hogy a megfelelő adományok a megfelelő helyre kerüljenek. Az adományozás (karácsonyi) során két ütemben adtak ajándékot, és mire a másodikat kiosztották, az elsőket ellopták. Vagy pl. tavaly megkérdezték egy családon belül a gyerekeket, mire vágynak. Két kislánynak sose volt olyan babája, amit kocsiban tologathatnának. Megvették nekik a segítők. Nem tudtak vele mit kezdeni, hiányzik a beteljesített álom örömének élménye náluk.
Szekeres Csaba vágy, hogy meg tudjuk tanítani az ottani segítőket arra, amit Nóra csinál. Emberi odafordulásra van szükség, embernek, nem problémának nézni a másikat.

Nóra: a helyi intézményrendszer nem képes lebonyolítani pl. az élelmiszerosztást. Ők (Nóráék) bonyolítják ezt. Nincs rá kapacitás. A gyámüggyel megromlott a kapcsolat, a többivel működik. Keresi, hol rontotta el. Megsértették az egyenlő bánásmód törvényét. Fogorvoshoz küldte a kislányt, az orvos nem tömte be a fogát.  Nóra ismételten elküldte a gyermeket, és kérte: adja írásba, hogy nem tömi be a fogát. Ezek után megfelelően ellátta a gyermeket.
A szemléletbeli különbség a gond, Csaba kívülálló, de emberként meg tudja érteni, ha azt mondja a segítő: ennyi az erőm, nincs tovább. De amikor látod, hogy éheznek, akkor nem tudod azt mondani, hogy majd holnap esztek.

Kérdés: milyen céllal készült a film?
Filmként. Nézze-lássa, aki tudja. Moziban lesz szeptembertől, két fontos célja van: az egyik, hogy kiknek szól Azoknak, akiket érdekel, hogy hol élünk. Tapasztalata szerint sok embert érdekel, a visszajelzések is ezt mutatták, nem szakmabeliektől is.
Másik cél: szembesíteni saját magunkat saját magunkkal. Aki tud bármit is tenni, az tegye meg. Nem Told az egyetlen, csak emblematikus példa, ha ott el tud indulni valami, máshol is tudjuk használni.

Péterfi Ferenc: Hányan csináljátok?
Láttok-e olyat, akik innen kikerülnek és a külső segítség partnerei tudnak lenni? Létre kellene hozni olyan viszonyt az ottaniakkal, amikor ők is elkezdik alakítani az életüket. Van-e abban tapasztalat, hogy aki az iskolából kimegy, a kooperációra érzékeny lenne?
Válasz: az adományozás rendkívül kényes dolog. Lealacsonyító lehet. Ami a gyereknél az alkotás, az a szülőknél a szükségletek kezelése, pl.: a házuk kimeszelése, csempézés stb. Mi  megvesszük az anyagokat, ők elvégzik a  felújítást.
A gyerekek másfajta szemléletet kapnak. Jó lenne, ha az általános iskola is építene a munkánkra. Ez a pozitív hozzáállás visszahat a családra, de jelen kell lenni (fényképezés stb.), hogy érezzék: érdemes csinálni. Eredmények pl. hogy csökkentek az iskolai hiányzások; kirándulás, táborozás beindult.

Szekeres Csaba: a film után volt egy alapötlet, hogy egy szakmai mag szülessen, olyan emberek mennének Toldra, akik segíteni tudnak ebben a tanulási folyamatban. Megismerik a problémákat, válaszokat adnak rá, tervet állítanak fel, ami a kooperációra épít. Nóra egyszemélyes, jó lenne egy tőle független szervezet, akik meglévő vagy leendő pályázatokat tudnak elérni, ezeken keresztül ezt az utat meg tudják nyitni.

Nóra: sokféle modell létezik, sok úton lehet elindulni. Az intézmények adminisztratív szabályok kereteiből nem tudnak kilépni az. Ne ügyekben, hanem családokban, problémákban gondolkodjunk, gerjesszük egymást. Hiányzik az együtt-gondolkodás kialakulása.

Szekeres Csaba: Aki indíttatást érzett a dolog kapcsán, kedvet érez egy pályázat kapcsán Toldnak segíteni, pályázatíróként melléállna, az elérhetőség Péternél. Hétfőn a Minisztérium bevonásával Told ügyében lesz egy megbeszélés.

Giczey Péter: Az Életfa Biharkeresztesen pályázatot nyújt be, három mélyszegénységben élő közösség felzárkóztatására, a helyi erőforrások felkutatására. Told lesz az egyik akcióközösség. Ha nyer a pályázat, optimista becslés szerint jövő tavasszal beindul.

Péterfi Ferenc: Egy másik program módszertani központként próbál meg segíteni. Nemcsak itt, hanem országosan is.

Szekeres Csaba: van-e tapasztalat más településekről?
Vercseg Ilika: külföldi tapasztalat, katalóniai nyomortelep újjáélesztése. Ezek a segítő emberek papírhoz azért ragaszkodnak, ez nyújt védelmet, ezt a csődtömeget nem tudják megoldani.
Katalónia: kormányzat és megyei kormányzat alapított egy 10 éves programot. Utána 20 segítőt alkalmaztak, nem gyám, védőnő, stb. hanem a program alkalmazta. Szociális munkásként, vállalkozásfejlesztés, szövetkezetfejlesztés. Az volt a dolguk, hogy beszélgessenek az emberekkel, kidolgozza a saját, gyakorlatias megoldását. Mindenki tudott valamit hozzátenni.
5 év után felülvizsgálták, majd több évre meghosszabbították.
(Magyarországon volt hasonló kezdeményezés?)
Magyarországon nem tud hasonlóról. Közösségfejlesztői feladat, nem optimista. Szakemberekkel beszélni tud, a közösségfejlesztés nem biztos, hogy működik. Másik vonal a képessé tétel. Nagyon lassan, kétségbeejtő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. A segítő rendszer diszfunkcionális.

Nóra: A pályázatokat párhuzamos kifizetések jellemzik. Az állam lemerevedett, egy sikertelen intézményi rendszert működtet, miközben pénzt áldoz a megoldásra a pályázatokkal. A program csak addig működik, amíg a pályázat pénzéből futja. A jó megoldások mind le vannak írva, de a gyakorlatban nem alkalmazzák.

Vercseg Ilika: Azt kellene elérni, hogy a projekt-bűvöletből jöjjünk ki, helyi fejlesztői alapok létrejötte alakuljon ki. Hajlandó lenne a kistérségben dolgozni.

Péterfi Ferenc: Magyarországon nincs ilyen, de vannak kis részdolgok, egyik sem komplett. Biztos, hogy ezt egy országos program nem tudja megoldani, érdemes lenne sugallni, hogy központilag ez nem megoldható. Helyben, megyében, településen felelős. A program első két évében általában még semmi nem történik, csak azt tanulják, hogy kell együttműködni.

Szekeres Csaba: Csak hozzá kell adni, nem megcsinálni. Idegenlégiósokkal kell elkezdeni. Ha valaki itt (a közösségfejlesztők közül) késztetést érez, szívesen verbuvál egy csapatot katalán mintára.

Vercseg Ilika: Járható út, bár sok pénz kell hozzá. Az a szörnyű, hogy ebben a politikai akarat nincs meg.

Velencei Ági: hiányérzet fogalmazódott meg benne, Olgáról beszélve. Borzasztó helyzetben vannak ezek az emberek, ő találkozott hasonló helyzetben lévő fiatalemberrel is. A rendszerbe az van bekódolva, hogy nem kap folyamatos lelki tréninget, amitől tovább tudna menni.

Ligeti Juli jegyzete

Mi a teendő az állampolgári részvétel fokozása érdekében?

Mi a teendő az állampolgári részvétel fokozása érdekében?

PAVILON: Mi a teendő az állampolgári részvétel fokozása érdekében?

SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
http://www.polgarz.hu

Giczey Péter a nap házigazdája és a SZÖVETSÉG ügyvezetője köszönti az érdeklődőket és rövid bevezetőben utal a kiosztott Ajánlások a részvétel fejlesztéséért  címet viselő kiadványra. Bemutatja Vercseg Ilonát, a SZÖVETSÉG elnökét, és beszél a kiadvány aktualitásáról.

Az előszó tartalmazza, hogy 2004-es megalakulása óta a SZÖVETSÉG a részvétel fokozásáért szállt síkra, majd 2008-ban a benne együttműködő szervezetek elhatározták szakmapolitikájuk kidolgozását, melyben rögzítik azokat az elveket és tennivalókat, amelyek kiindulópontjai a részvétel növelésének a társadalomban.

Giczey Péter szólt az elmúlt év műhelymunka-sorozatáról, és a tagszervezetekkel közösen a Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért (CNNY)munkacsoport tagjaként végzett munkáról, aminek legutóbbi eredménye a Nyolcadik Jelentés a Nemzeti Stratégiai Anyagok Tervezésének Nyilvánosságáról című, Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért alcímű, Nizák Péter szerkesztette kiadvány.

Eredményként említette a már kiírt, de mostanra felfüggesztett TÁMOP 5.5.1.A/10/1 – „Horizontális célkitűzések megvalósulását elsegítő helyi közösségi kezdeményezések, programok támogatása” (FELFÜGGESZTVE!)
pályázati kiírás megszületését. Beszámolt arról is, hogy azóta ígérettel bírnak egy létrehozandó Projekt Előkészítő Munkacsoportról, amelybe a civilek bevonása és meghallgatása is várható.

Az Ajánlások a részvétel fejlesztéséért kiadványról szólva ismerteti, hogy ez két részből áll. Az első részben a Szociális Szakmai Szövetség felkérésére 2009 tavaszán elkészült tanulmány olvasható az országos Közösségi Munkás Hálózat létrehozásának szükségességéről és hasznáról. Ezt a tanulmányt – Képzés és képessé tétel alcímmel – Giczey Péter, Péterfi Ferenc és Vercseg Ilona készítette.
A kiadványban történő közreadásnak célja vitát indítani arról, hogyan tudna ez a hálózat hozzájárulni a cselekvők körének jelentős bővítéséhez.
A második részben a műhelysorozat produktuma olvasható: ajánlások a képessétételre az államigazgatástól az állampolgárokig. Arra az eredményre jutottak, hogy a legfontosabb kiinduló feladat a képessé tétel, ehhez támogató jogszabályi környezet kialakítása szükséges. Az államigazgatás részéről az ellenállás indoka az, hogy a részvétel bevonásával végzett munka energia-, idő- és anyagi erőforrás-igényes.
A szociális munkás képzésben abba az irányba kell elmozdulni, hogy legyenek olyan gyakorlatok, ahol a részvétel technikái is tanulhatóak.

Vercseg Ilona beszélt a döntés előkészítésében való részvétel fontosságáról, a máshol jól megvalósuló tanulókörök demokrácianövelő szerepéről. Kiemelte, hogy annak a megmutatása, felkutatása fontos, hogy mivel tudna az egyén hozzájárulni ehhez.

Beszámolt az elindult Add tovább! mozgalomról:
http://addtovabb.kozossegfejlesztes.hu/

Már az oldalon is találhatóak jó példák, de a kormányzat feladata lenne, hogy a kreatív, cselekvő kezdeményezéseket szintetizálja, és tudomásul vegye, hogy az igazi civil szervezet közszolgáltatást nyújt és ennek megvalósulását anyagilag is támogassa. Az előző nemzetközi Nyári Egyetemen elhangzott példája a demokráciáról: a demokrácia az, amikor az oroszlán és két nyúl beszélget arról, hogy mi legyen ebédre.

Hozzászóló: Mindig vannak kellő számban kreatív emberek, akik akarnak tenni.

Horváth Judit: Abszolút közösség-hívőként az utóbbi időkben nyert szomorú tapasztalatomat akarom megosztani. Hallgatóim körében, amikor a jó és rossz csoportélményeikre kérdezek rá, szinte csak rossz csoportélményeket tudnak felhozni. A másik nehézség, amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy rengeteg dologra nincs most fedezet. Nincs fedezete a segítő szakmáknak, nincs pénz szupervízióra, iskolai pszichológusra. A munkanélküliség pedig a feleslegesség érzését szüli. Ezek együtt a kiégést erősítik.

Az Ab Ovo Egyesület képviselője: Még csak fél éve kezdtünk a szervező munkába és rengeteg igennel találkoztam, ami megerősít. Azt gondolom, hogy ezekre az igenekre érdemes építeni.

Péterfi Ferenc: felolvassa a Negyedik Köztársaság levelét, amiben az abban részt vevő fiatalok markáns véleményt fogalmaznak meg a jelenről és önmagukról, szerepvállalásukról.

A levél felolvasása ellentétes gondolatokat ébreszt, aminek kibeszélésére már nem marad idő.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes

A nyomor széle – blogbemutató

A nyomor széle – blogbemutató

igazgyongy_alapitvany,jpgA nyomor széle – Blogbemutató
Vendég: L. Ritók Nóra

Személyes élményem a bloggal kezdődött. Az interneten akadtam rá egy fantasztikus emberre, L. Ritók Nórára, amikor éppen egy elkeseredett hangú beírását olvastam a blogon, az általuk segített és szép sikert elért kislány életének kilátástalanságáról. Azóta levelezünk egymással és ismerkedem a heroikus küzdelemmel, amit folytat. Ezért is választottam, hogy az ő programjáról készítek jegyzetet. Amit kaptam, egy folyamatos küzdelemben edződött ember, akiből, ahogy a gyerekekre terelődik a szó, árad a gyöngéd szeretet.
Nóra elmesélte, miket csinálnak, milyen keretekben és hogyan került sor a blog indítására.
11 éve hozták létre az Igazgyöngy Alapítványt és 10 éve az iskolát.
http://www.igazgyongy-alapitvany.hu/index.php?page=eredm0506.php

Elindították az iskolát, ahol először a jelentkezők jobb körülmények között lévő gyerekek voltak. Menet közben ébredtek rá arra, hogy nem akarnak elitiskolát. Szerettek volna egy jó integrációs program szerint dolgozni, ami tükrözi a helyi társadalmi összetételt. Működő szociális érzékenységük felismertette velük, hogy ezekkel a gyerekekkel és szüleikkel igazán senki sem törődik. Így hármas feladatot tűztek maguk elé, amiben máig dolgoznak, ezek pedig:
- művészetoktatáson keresztüli motiválás,
- családi problémakezelés,
- intézményi kooperáció

Miközben ezt a munkát végezte, folyamatosan szükségét érezte minden lehetséges formában a tapasztalatok publikálásának. Él benne a remény, hogy ezáltal egyre több embert lehet a valóságra ráébreszteni, és hasonló cselekvésekre sarkallni a szörnyű élethelyzeteket konzerváló intézményi rendszerekkel szemben.

Osztályfőnökök Országos szakmai Egyesülete
http://www.osztalyfonok.hu/rovat.php?id=480

Bukdácsoló esélyegyenlőség rovatát rendszeresen írja, ennek alapján kérte fel az fn.hu szerkesztője a http://nyomorszele.blog.fn.hu elindítására.
Ezt 2009 novemberében kezdte el, eleinte szabad reagálásokat vállalva. Az alábbi önmeghatározással az oldalon:
Nap, mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.

Szomorú tapasztalata lett hamarosan, hogy beírásaira olyan mocskolódó válaszok születnek, amiknek sem ő, sem az oldal fenntartója nem kívánt teret biztosítani. Így egy hónap után ezt volt kénytelen megjelentetni:

A blog gazdája, az fn.hu átmenetileg nem engedélyezi kommentek írását ehhez a bloghoz. Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Megértésüket köszönjük! Ha meg akarja osztani gondolatait a témával kapcsolatban velünk, az alábbi e-mail-címre írhatnak: nyomorszele@sanomabp.hu

Nóra mesélt a faluról, Toldról, ahol az integrációs modellt kidolgozni és megvalósítani kívánják. Egy 400 lelkes település, amelynek a fele cigány és májusban 15 embernek volt összesen munkája. Utalt az eztán bemutatandó, általa is inspirált Örvény című filmre, mesélt a filmben megmutatott életekről, a sztereotípiáknak a megismertetés által szükséges lebontásáról. Arról, hogy a sok gyerek nem csupán szándékos vállalás, hanem az orvoshoz való eljutás távolságból fakadó anyagi nehézségének, a fogamzásgátlás anyagi korlátainak következménye is. Hogy az ügyintézésben, állampolgári jogaik gyakorlásában az írástudatlanság és a távolban lévő hivatalokhoz való eljutás anyagi nehézsége, sokszor lehetetlensége akadályozza ezeket az embereket. A hivatalok pedig hamar rájuk sütik, hogy nem érdekli őket, nem törődnek vele. A hivatal emberei nem érzik feladatuknak az itteni emberek helyzetének valódi megismerését.

Szerencsére örömteli dolgok is övezik ezt az utat. Beszámolt arról, hogy a blog írásának megkezdése óta több támogatást is kaptak, amivel segíteni tudják az embereket, adományokkal, gyerekeknek szervezett programokkal is.

Lejegyezte: Velenczei Ágnes