A Civil Rádió a méltó beszédről szóló Méltóságkereső című kezdeményezésének bemutatása
www.civiltavasz.hu

Vendég: Setét Jenő, beszélgetésvezető: Péterfi Ferenc

Nyári Egyetem, 2017. 07. 28.

A mai közbeszédre jellemző a populista diktátorok, köztük a Hitler által követett kommunikációs stílus, aminek fő jellemzője: kevés üzenet sulykolva és ellenségkép rögzítése: „Ők mások, mint mi, majd mi megvédünk benneteket!” A Civil Rádióban téma volt a gyűlöletbeszéd, a Civil tavasz oldalon belül részletezik a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tapasztalatokat. A közösségi rádió mottója Solt Otília könyvének (Méltóságot mindenkinek!) nyomán a Méltóságkereső volt. Harminc közéleti ember osztotta meg a feltett kérdésekkel kapcsolatos gondolatait: „Mi az oka a gyűlöletbeszédnek?”, „Mit hogyan lehet ellene tenni?”. Összegezve az általános okok: kisebbségi érzés, bűnbakképzés, felsőbbrendűségi tudat, leegyszerűsítés, általánosítás és megosztó magatartás. Az írások, szerzőkkel együtt megtalálhatók a fent említett internetes oldalon.

Mit tehet a Civil Rádió? Magunkkal kell kezdeni, tegyünk a gyűlöletbeszéd ellen:

- nyilvános beszélgetések,

- belső rádiós mentalitás erősítése,

- nyelvészek bevonása,

- kávéházi fórumok a témában.

 Mozaikok kerültek a felszínre, a nagy igazságot ezekből próbálják összerakni. A kitűzött cél a méltó beszéd. A hallgatóságtól kér a civil rádió javaslatokat e cél megközelítéséhez.

Mindig jelen volt a gyűlöletbeszéd a magyar közbeszédben, de 1990 előtt a hatalom fékezte, 2006-ig illetlenség, bűn volt a gyűlöletbeszéd, az alkalmazói diszkriminálódtak a közéletben.

2006 után a normák felrúgása, a hatalom megragadása volt egyes politikusok célja, ehhez bevetté tették a gyűlöletbeszédet. Kialakult a szélsőjobbos rendfenntartás, ítélkezés. Ennek mai példája Ásotthalmon a „civil” rendfenntartók tevékenysége a menekültek üldözésében.

2006 után gátszakadás volt. A közéletben egyre többször megjelent a cigányozás, zsidózás, muszlimozás. A gyűlöletpolitika bevett eszköze a gyűlöletbeszéd.

A cigányok normaszegők – általánosítás –, bűnözők – leszállították a büntethetőség korhatárát –, szociális segélyből élők – leépítették a szociálpolitikát, ma szegénypolitika van –, és szegregáció van az iskolákban. Tudatos politikai magatartás volt a gyűlöletbeszéd legalizálása, a szélsőjobbról a centrumba engedése.

Boross Péter volt belügyminiszter: „A skinheadek cigányellenessége ifjúkori csínytevés”. Horn Gyula: „A cigányok rekesszék ki maguk közül a bűnözőket!” (Horn mondata is általánosító gyűlöletbeszéd.) Orbán Viktor (2009): „A cigányság körében nőtt a bűnözés.” Erre nincs adat, ez csak politikai beszéd, ami rövidtávon választási haszonnal járt a FIDESZ számára.

A politika játszik a magyar szavazókkal, az emberek vesztesnek érzik önmagukat. A gyűlöletbeszéd bűnbakot állít, ezzel kívül helyezi a problémát, a veszteség okát az embereken.

A személyes beszélgetés oldja az előítéletességet, a sztereotípiákat, ennek kellene széles platformot találni. Magyarországon a szolidaritás hiányzik az emberekből, az óvodai csúfolódással, zaklatással, már gyermekkorban beépül a kirekesztés a fejekbe. Az érzékenyítés tudatos nevelési feladat a felnőtteknek. A személyesség, a közvetlen kapcsolat, a találkozás koptatja az ellenérzést az „idegenekkel” szemben. A politika tudatosan távoli, személyesen nem ismert „ellenséget” állít célkeresztbe. Az iskolákban kialakul az elkülönülés, ami személyiségtorzító hatású. Sok helyi közösségben felszámolódtak a közös terek, a munkahelyek, szabadidős alkalmak, lakóterületek.

A gyűlöletbeszéd célja a statusquo fenntartása, a hatalom megőrzése. A gyűlöletbeszéd mindezek mellett elfedi a hatalom gazságait.

Cselekvő módok kell küzdeni a gyűlöletbeszéd ellen, meg kell szólalni ellene, az interneten sem érdemes hallgatni. A véleményvezérek felelőssége rendkívül nagy. A civil szervezetek nyissanak a lazán érdeklődők felé – tömegeket kell megszólítani! Tudatos mintaadó magatartásra van szükség, mint Hollywoodban a 60-as években: fekete színészek a jó szerepében. Magyarországon pl. a Barátok köztben kellene pozitív cigány, muszlim stb. szereplő.

Konkrét ügy: a Dialóg Egyesület Miskolc-Avason járdát szeretne építeni a közösség bevonásával. Amikor az ott élők aktivizálása érdekében végigjárták a lakókat és aláírásokat gyűjtöttek, akkor ellenállásba ütköztek, „Melyik párt küldött benneteket?”.

A sokféle civil szervezet egymással is felvehetné, a nyilvánosság számára is látható módon, a kapcsolatot.

Lezáratlan történelmi emlékek vannak hazánkban, pl. az egyházak szerepét sem beszéltük ki az 1930-as, 40-es évek gyűlöletpolitikájában.

A találkozási pontok szerepe nagyon fontos, a párbeszédek oldják a gyűlöletbeszédet.

Lejegyezte: Pap János