Összességében szürke? Hogyan lehet a különbözőségekkel dolgozni a közösségfejlesztésben?

Műhelyvezetők: Halmai Zsuzsa és Kovács Edit

Nyári Egyetem, 2017. 07. 27., csütörtök 6. műhely

Mitől, mikor sikeres a közösségfejlesztő? Mit nevezünk sikernek a közösségfejlesztésben?  – ezeket a témákat jártuk körbe ebben a műhelyben.

A jó együttműködés érdekében fontos megismerni a másikat és fontos ezt tudatosan tenni. Meg lehet mozdítani az embereket ügyek mentén. Ne egyszeriek legyenek ezek, hanem folyamatosan lehessen kapcsolódni ügyekhez. A nagy kérdés: mitől van apátia? Cselekedni kell, csinálni kell! Rá kell nézni utólag, meg kell ünnepelni a sikert! Fontos tudatosítani, nyilvánosságra hozni és megünnepelni, kinek mi volt a szerepe a sikerben! Jellemzően, amikor a közösségfejlesztő sikeréről beszéltünk, a közösségről beszéltünk.

Párbeszéd során mutattuk be 1–1 sikeres fejlesztő tevékenységünket, majd csoportos beszélgetés során összeszedtük a siker jellemzőit és a lengyel közösségfejlesztők által kidolgozott Empowerment (bevonódás/felhatalmazás) 5 szempontja szerint csoportosítottuk.

 Az 5 szempont:

- Kohézió (tisztelet),

- Önbizalom (hit),

- Együttműködés (tevékenység minősége),

- Bevonódás (közösség és tagjai),

- Befolyás (változásra hatni).

Lejegyezte: Pető Ibolya

]]> http://adattar.net/nye/?feed=rss2&p=1724 0 http://adattar.net/nye/?p=1719 http://adattar.net/nye/?p=1719#comments Sun, 30 Jul 2017 10:11:58 +0000 http://adattar.net/nye/?p=1719 Gyűlöletpolitikák, amire a kirekesztés épül

A Civil Rádió a méltó beszédről szóló Méltóságkereső című kezdeményezésének bemutatása
www.civiltavasz.hu

Vendég: Setét Jenő, beszélgetésvezető: Péterfi Ferenc

Nyári Egyetem, 2017. 07. 28.

A mai közbeszédre jellemző a populista diktátorok, köztük a Hitler által követett kommunikációs stílus, aminek fő jellemzője: kevés üzenet sulykolva és ellenségkép rögzítése: „Ők mások, mint mi, majd mi megvédünk benneteket!” A Civil Rádióban téma volt a gyűlöletbeszéd, a Civil tavasz oldalon belül részletezik a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tapasztalatokat. A közösségi rádió mottója Solt Otília könyvének (Méltóságot mindenkinek!) nyomán a Méltóságkereső volt. Harminc közéleti ember osztotta meg a feltett kérdésekkel kapcsolatos gondolatait: „Mi az oka a gyűlöletbeszédnek?”, „Mit hogyan lehet ellene tenni?”. Összegezve az általános okok: kisebbségi érzés, bűnbakképzés, felsőbbrendűségi tudat, leegyszerűsítés, általánosítás és megosztó magatartás. Az írások, szerzőkkel együtt megtalálhatók a fent említett internetes oldalon.

Mit tehet a Civil Rádió? Magunkkal kell kezdeni, tegyünk a gyűlöletbeszéd ellen:

- nyilvános beszélgetések,

- belső rádiós mentalitás erősítése,

- nyelvészek bevonása,

- kávéházi fórumok a témában.

 Mozaikok kerültek a felszínre, a nagy igazságot ezekből próbálják összerakni. A kitűzött cél a méltó beszéd. A hallgatóságtól kér a civil rádió javaslatokat e cél megközelítéséhez.

Mindig jelen volt a gyűlöletbeszéd a magyar közbeszédben, de 1990 előtt a hatalom fékezte, 2006-ig illetlenség, bűn volt a gyűlöletbeszéd, az alkalmazói diszkriminálódtak a közéletben.

2006 után a normák felrúgása, a hatalom megragadása volt egyes politikusok célja, ehhez bevetté tették a gyűlöletbeszédet. Kialakult a szélsőjobbos rendfenntartás, ítélkezés. Ennek mai példája Ásotthalmon a „civil” rendfenntartók tevékenysége a menekültek üldözésében.

2006 után gátszakadás volt. A közéletben egyre többször megjelent a cigányozás, zsidózás, muszlimozás. A gyűlöletpolitika bevett eszköze a gyűlöletbeszéd.

A cigányok normaszegők – általánosítás –, bűnözők – leszállították a büntethetőség korhatárát –, szociális segélyből élők – leépítették a szociálpolitikát, ma szegénypolitika van –, és szegregáció van az iskolákban. Tudatos politikai magatartás volt a gyűlöletbeszéd legalizálása, a szélsőjobbról a centrumba engedése.

Boross Péter volt belügyminiszter: „A skinheadek cigányellenessége ifjúkori csínytevés”. Horn Gyula: „A cigányok rekesszék ki maguk közül a bűnözőket!” (Horn mondata is általánosító gyűlöletbeszéd.) Orbán Viktor (2009): „A cigányság körében nőtt a bűnözés.” Erre nincs adat, ez csak politikai beszéd, ami rövidtávon választási haszonnal járt a FIDESZ számára.

A politika játszik a magyar szavazókkal, az emberek vesztesnek érzik önmagukat. A gyűlöletbeszéd bűnbakot állít, ezzel kívül helyezi a problémát, a veszteség okát az embereken.

A személyes beszélgetés oldja az előítéletességet, a sztereotípiákat, ennek kellene széles platformot találni. Magyarországon a szolidaritás hiányzik az emberekből, az óvodai csúfolódással, zaklatással, már gyermekkorban beépül a kirekesztés a fejekbe. Az érzékenyítés tudatos nevelési feladat a felnőtteknek. A személyesség, a közvetlen kapcsolat, a találkozás koptatja az ellenérzést az „idegenekkel” szemben. A politika tudatosan távoli, személyesen nem ismert „ellenséget” állít célkeresztbe. Az iskolákban kialakul az elkülönülés, ami személyiségtorzító hatású. Sok helyi közösségben felszámolódtak a közös terek, a munkahelyek, szabadidős alkalmak, lakóterületek.

A gyűlöletbeszéd célja a statusquo fenntartása, a hatalom megőrzése. A gyűlöletbeszéd mindezek mellett elfedi a hatalom gazságait.

Cselekvő módok kell küzdeni a gyűlöletbeszéd ellen, meg kell szólalni ellene, az interneten sem érdemes hallgatni. A véleményvezérek felelőssége rendkívül nagy. A civil szervezetek nyissanak a lazán érdeklődők felé – tömegeket kell megszólítani! Tudatos mintaadó magatartásra van szükség, mint Hollywoodban a 60-as években: fekete színészek a jó szerepében. Magyarországon pl. a Barátok köztben kellene pozitív cigány, muszlim stb. szereplő.

Konkrét ügy: a Dialóg Egyesület Miskolc-Avason járdát szeretne építeni a közösség bevonásával. Amikor az ott élők aktivizálása érdekében végigjárták a lakókat és aláírásokat gyűjtöttek, akkor ellenállásba ütköztek, „Melyik párt küldött benneteket?”.

A sokféle civil szervezet egymással is felvehetné, a nyilvánosság számára is látható módon, a kapcsolatot.

Lezáratlan történelmi emlékek vannak hazánkban, pl. az egyházak szerepét sem beszéltük ki az 1930-as, 40-es évek gyűlöletpolitikájában.

A találkozási pontok szerepe nagyon fontos, a párbeszédek oldják a gyűlöletbeszédet.

Lejegyezte: Pap János

(előadás az azonos címmel megjelent monográfia alapján)

Előadó: Valuch Tibor
Nyári Egyetem, 2017. 07. 27., csütörtök, III. plenáris

„Az 1989–1990-es magyar rendszerváltás, az európai átalakulás részeként egy korábban elképzelhetetlen társadalmi és gazdasági átmenet lehetőségét teremtette meg. Kétségtelen tény, hogy az azóta eltelt évtizedek során alapvetően átalakult a magyar társadalom. Ebben a könyvben ennek a radikális változásnak a folyamatait és következményeit vizsgálom” – írta könyvéről a szerző, aki a Magyar Szociológiai Társaság legjobb publikációjáért járó Polányi-díját 2017-ben ezért a kötetéért vehette át.

Demográfiai mutatók:

-          amiben jónak kellene lenni, ott rosszak a mutatóink és fordítva

-          – fő tendencia a fogyatkozás, de az abortuszok és az öngyilkosságok száma csökken

-          kivándorlás: kulturális tőkevesztés

-          elöregedés (bár az új időskor-értelmezés szerint a 60-80 éves kor közötti korosztály egyre nagyobb része még aktív)

Társadalom a térben:

jövedelmi, foglalkoztatási egyenlőtlenségek,

belső migráció: városból faluba!

szegregálódás, szuburbanizálódás

Struktúra, társadalmi rétegződés:
filmajánló: Schiffer Pál: Videoton sztori
gazdasági szerkezetváltás, gyorsuló vagyoni differenciálódás
munkanélküliség–munkaerőhiány

Politika és közgondolkodás:
aktivitás–közömbösség, politikai tagoltság, „színlelt demokrácia”,
nincs kultúrája a szerveződésnek, nincsenek szakszervezetek

Jegyzet: Kustár Blanka

A könyvről még:
https://szakirodalom.atlatszo.hu/2015/08/12/lejtmenetben/
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00055/pdf/EPA00414_korall_64_218-222.pdf

Bevezetőt tart: Varga Gyöngyi, lelkész (Evangélikus Hittudományi Egyetem)

Beszélgetésvezető: Mészáros Zsuzsa

Nyári Egyetem, 2017. 07. 28., péntek, 9. műhely

Evangélikus lelkészként azért hoztam ezt a témát, mert nagyon erősen meghatározza a munkánkat a hierarchikus építmény, amely tetején az egyház férfi vezetői állnak. 1983-tól lehetnek nők is lelkészek (teológiát azelőtt is tanulhattak) – de ez a férfi dominizmus azóta is meghatározó. Nekem is meghatározó élményem az első lelkészi munkám (23 évesen kerültem Miskolcra egy evangélikus gyülekezethez), ahogy ott a férfiakból álló presbitérium testületileg panaszkodott azon, hogy női lelkészt küldtek.

Az Ószövetséget férfiak írták, alapvetően férfiaknak. A Tízparancsolatban is a nő csak az ingatlan után (és az állatok előtt) jön. Az Újszövetségben jön azért változás, Jézusról azt is szokták mondani, hogy az első feminista volt, mert azt képviselte, hogy a nőknek is helye van a nyilvánosságban.

Ha megütnek jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is. Ezt úgy szokták értelmezni, hogy légy alázatos (vagyis balek). De ha ezt kultúrtörténeti szempontból nézzük: a bal kezet nem szabadott nyilvánosan használni, azért pénzbüntetés járt. (Azt csak a WC-ben használták.) Pofozkodás: tenyérrel ütés: ha egyenrangúnak tekintem azt, akit verek. Kézháttal ütés: lealázás. De ha odatartod a másik arcod, akkor nem tud „legálisan” és megalázva megütni. Tehát ez a mondás egy polgári engedetlenségre felszólító mondat, amely arról szól, hogy állj ki magadért.

A Bibliában a férfi és a nő együtt az embert. Ádám együtt jelenti a nőt és a férfit. A patriarchiális társadalomban azonban a nőket a házba zárták. A nő veszélyes volt, többek között azért, mert kompromittálhatta (a nyilvánosságban) a férfit (azzal, amit róla tud a magánéletben). Jézus korában ugyan voltak még női közösségvezetők, de kb. az első század végére eltűntek a női vezetők.

Minden közösségi esemény eredendően a körrel kapcsolódott össze. Eredendően a szakrális terek is kör alakúak voltak. A templomainkban ma padsorok vannak, ahol egymás hátát látjuk, a közösség inkább közönség. A kör veszélyes a „diktátor” típusú vezetőknek.

Mit tudnak a kör alakú közösségek? Egyenlőség (ez nem egyformaság!) van a körben ülők között.

Viszonyrendszerek, amiket ismerünk: függőség; függetlenség: ahol az individuum számít – ez igazából nem is viszony; össze-függés: nem kell feladni azt, akik vagyunk, de érintkezünk a másikkal.

A női lélek, a női spiritualitásunk, az inkább kör alakú. A férfiaknál ez inkább tanult. (Vannak persze „átjárások” pl. matriarchák.)

Női, kör alakú közösségi értékek: megosztás, szolidaritás, gondoskodás, mindenkire figyelés stb.

A kör veszélyes szimbólum is lehet: befogad, de egyben ki is zár.

Én abban hiszek, hogy midig van egy láthatatlan középpont. Nekem ez a transzcendencia, másnak lehet az emberség. Ezeket a kör alakú valóságainkat a bizalom és az egymásra figyelés tartja össze.

Lejegyezte: Gyenes Zsuzsa

A feltett kérdéseket, a hallgatóság reakcióit, és a lezáró tánctanulást a videóból ismerhetik meg az érdeklődők. (szerk. Velenczei Ágnes)

Előadó: Mészáros Zsuzsa

Dátum: Nyári Egyetem, 2017. július 28., péntek

Helyszín: Nagysátor

Cél: saját közösségben hogyan tudnánk közelebb hozni azt a témát, hogy a sokszínűséget képesek vagyunk elfogadni egy közösségen belül (vajon az egyszeri élménynek lehet-e maradandó hatása? Sokféle impulzusban érdemes gondolkodni, amelyek közül nem lehet ugyan előre tudni, hogy melyik épül be tartósan is)

Lehetséges irányok (hiszen még rengeteg lehetőség van benne):

• szemléletformáló hatású nyilvános beszélgetések (LMBTQ és vallási közösségek között)
• önképzőkör, amelyben a személyes élmények és tapasztalatok megosztása révén történik a tudás átadása
• meglátogatni helyi közösségeket – fejlesztő szakemberek, az ő holdudvarukban található nyitottabb szemléletű ismerősök köréből toborozva, majd az esemény után és nyilvánosság megszervezése mellett beszélgetést kezdeményezni arról, hogy előtte – utána milyen gondolatok fogalmazódtak meg a résztvevőkben (Civil Rádió ebben és egyébként tartósan is vállal szerepet)
• tanulmányutak, amely során közösségek látogatnak közösségeket
• egyetemisták számára terepmunka-lehetőség
• sokszínű településen (etnikailag és vallásilag is) az egyes közösségeket egy asztalhoz ültetve megvizsgálni a köztük lévő kapcsolódási pontokat
• Kóstolj bele a világomba! – egymás főztjének megismerése
• Mit tudsz rólam?
• közös kiállítás (akár spontán szervezés mellett is, ahol a tárgyakon keresztül mutatjuk be magunkat – megismerve egymás kultúráját)
• közös pontok kiemelése/körbejárása: pl. ünnepek, hogyan látják a közös életterüket stb.
• storytelling est, playback színház, tánc
• közösségi kertesek tudatosodásának része lehet, ha más kertekkel közös tapasztalatcserén külső visszacsatolás érkezik feléjük (ez a téma nem tartozik a „szűken vett” témához, mindemellett már jelenleg is léteznek szervezett találkozási alkalmak)

Kik körében és hogyan terjesszük:

• Nyári egyetemezők
• ajánlani: visszanézhető felvételek
• „legyél felfedező” – miben tudunk segítséget nyújtani? (kontaktok stb.)
• KÖFE levlista
• honlapra felhívás megfogalmazása

Lejegyezte: Boda Kitti

Helyszín: Nagysátor

Előadó: Kánya Kinga

Műhely címe: Nők és gyermekek családon belüli helyzete (erőszakspirál, bűnbakképzés)

Résztvevők:

*Kánya Kinga (előadó) – (női) esélyegyenlőséggel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, tréningeken – projekteken – szervezeteken keresztül

*motivációk: a résztvevők közül többen rokoni és baráti kapcsolataikban, vagy első kézből vannak tapasztalataik a téma kapcsán; míg mások jelenlegi munkájuk (hajléktalanok, közmunkások, cigánytelepen élők) kapcsán találkoznak ennek nyílt vagy rejtett formájával. Cél: a téma jobb megismerése, szakmai lehetőségek egy ilyen helyzet kezelésére.

Felmerült témák:

*felelősség:

• amikor felismerünk egy bántalmazotti helyzetet, akkor átértékelődik a szakmai felelősségünk, hiszen egy ilyen szituációban nem lehet mindkét felet megérteni
• a felelős megnevezése felszabadító élményt jelent a bántalmazott fél számára, akit addig saját személyiségének hibái tettek „alkalmassá” a bántalmazásra
• csak akkor szabad beavatkoznunk, ha segítséget kérnek tőlünk? àsok esetben a bántalmazott nincs tudatában a bántalmazói helyzetnek, így ennek felismer(tet)ése és kimondása az első lépése a helyzetből való kilépésnek DE! fel kell tudnunk mérni saját határainkat, amin belül képesek vagyunk megteremteni és fenntartani az áldozat biztonságérzetét

*felismerése, kezelése:

• a családon belüli minták lekövethetőek más társas, munkahelyi szituációkban is
• a közvetlen környezet érzékenyítése az egyik alapvető eszköz ilyen helyzetekben àsőt, előfordul olyan is, hogy az adott csoport által közösen megfogalmazott normák kontrollálják a bántalmazó magatartást (pl. ha mindkét fél tagja ugyanannak a csoportnak)

*mi történik a bántalmazóval:

• a folyamat első fázisa az áldozatra koncentrál (azonnali krízis megszüntetése), míg a második fázisban fordul a bántalmazó felé, amelyben a cél, hogy reflexióra késztesse tettei kapcsán (amire egyébként a hatalom birtokosai kevés esetben vannak rákényszerítve)
• bizonyos esetekben megtörténik az is, hogy a bántalmazott a helyzetből való kilépés után megerősödve és öntudatossá válva visszatér a korábbi kapcsolatba DE! már a közösen megfogalmazott szabályok szerint folytatják (bár a bántalmazottnak van ’B’ terve az esetleges újabb kilépés esetére)
• az esetleges újrakezdés lehetősége előtt fontos feltárni a tényleges motivációt, amely a feleket belevitte a kapcsolatba, mert egyáltalán nem „automatikus” az, hogy az egymás iránt érzett szerelem jelenti majd a közös alapot a továbblépéshez

Mit viszünk haza?

*speciális tudást igényel az ilyen jellegű helyzet szakszerű kezelése, amiben mindannyiunknak további tanulásra van szüksége

*a tudatosság kulcsfontosságú a prevenció tekintetében, ezért is olyan dühítő, hogy a klasszikus oktatás keretében nem jelenik meg ez a téma à Kinga saját tizenéves gyerekei miatt (is) ősztől tervez indítani egy saját csoportot (jelentkezés egyéni kapcsolatfelvétel keretében)

Ajánlott olvasnivalók:

*NANE: Miért marad? és a Rendszerbe zárva c. kiadványa

*Kinga korábbi írása (pontos címre nem emlékszem) a „biztonságban végigmehetünk-e az utcán” (a „füttyögés”, mint társadalmilag legitimált jelenség káros hatásairól – utalva Puzsér néhány napja megjelent szövegére, amelyben amellett érvvel, hogy a munkásoknak joga van beszólni a szép nőknek)

Lejegyezte: Boda Kitti

Téma felvezető: Huszerl József

Nyári Egyetem, 2017. 07. 27., csütörtök, 3. műhely

Huszerl József: Volt egy féléves munkám, amikor azzal kellett foglalkoznom, hogy hogyan néz ki körülöttünk a technológiai robbanás és annak egyelőre nem előtérben lévő mozzanatai, amik még nem jutottak el az Index tech rovatba…

Az internet legnagyobb előnye az erőforrás megosztása, szétterítése. Két baj van: tele van szeméttel, nehéz kibogarászni, hogy mi a hiteles; a másik, hogy egyáltalán tudjuk-e értelmezni, amit elérünk.
Vannak triviális jelek, pl. az önvezető autó: nem merem kimondani, hogy az eszköz gondolkodjon helyettünk, de erről van szó. Most igyekszem megmutatni ennek a folyamatnak a jó és rossz oldalát.

Nagyon messzire nyúlnak a szálak, gondoljunk csak a távoktatásra, ami azt jelenti, hogy a tanárnak és a tanulónak nem kell egy helyen lennie, ez pedig gyakorlatilag a könyvnyomtatással már megvalósult, ekkor indult az új korszak.

Ez a tendencia, hogy a gépek elveszik a munkánkat, nagyon régóta jelen van. Most például hiába vagyunk mezőgazdasági ország, töredéke a munkavállalóknak dolgozik a szektorban, mert a kombájnnak már csak egy gps koordinátára van szüksége. Ezt tehát lehet tudni, hogy a technológia veszélyezteti a foglalkoztatást.

Az önvezető autót, ha önmagában nézem egyáltalán nem hülyeség, hiszen statisztikailag rengeteg balesetet előz meg, azzal, hogy egymás között kommunikálnak, de ha arra gondolok, hogy mennyi munkahelyet vesz el ez és a mezőgazdaság robotizálása már rögtön más perspektívából tekintek rá.

De vegyünk másik példát, a sakkrobotok, amivel most éppen Kaszparovot verték meg. Biztos voltam benne, hogy csak idő kérdése, hogy gyorsaságban és pontosságban meghalad minket. Már a legegyszerűbb gépre is olyan szoftvereket írtak, amelyek saját hibájukból képesek voltak tanulni. Akkor kaptam fel előszőr a fejemet, amikor a gép a GO világbajnokot is megverte. Itt sokkal nagyobb táblán játszanak és sokkal evesebb fogódzkodója van a játékosnak, korlátlan bábúval és idővel. Ez a győzelem már a matematikusokat ismeglepte. A legújabb, hogy a 4 pókerbajnokot is megverte egy gép.
Tehát vannak olyan jelek, hogy a gép okosodására a tanulás szót kell használnunk. Az a tapasztalás, ami az érzékelésünkön alapul elvileg nem elérhető a gépek számára. Most már a nanotechnológia segítségével már nem akadály. A probléma, hogy nem tudjuk ez jó-e, vagy rossz. Azt sem tudjuk, hogy meddig fog tartani. Most a 20.–21. századra nagyon felgyorsult a folyamat. Megjelent a rádió, tévé, nyomdák, de a tömegek kommunikációját az internet hozta el.
Voltak már olyan csoportok (Római Klub), akik vizsgálták ennek hatását és azt javasolták, hogy nyomjuk le egy kicsit a fejlődést és tartsuk szinten. A kérdés az, hogy fogjuk-e bírni, mint ember, mint humán, a tudatunkkal?

Zimbardo elkezdett 3 jelenséget vizsgálni: több lány diplomázott, mint fiú, a lányok 23–33 év között sokkal sikeresebbek és nagyobb valószínűséggel önállósodnak. Kutatásából az jött ki, hogy nem a kütyük túlzott használata az ok, hanem ez a következmény. Egyik oka a hagyományos férfiszerepek feloldódása, a szerepvesztés pedig a virtuális világ felé tolja őket. Ez a jelenség a fiaim baráti körén is gyönyörűen vizsgálható. Az már csak egy másik szegmense a problémának, hogy a szerepkeresés még egy létbizonytalan környezettel is párosul, sokkal tovább tart az útkeresés.

Gergely Attila pár éve tartott előadást a változtatás képességéről társadalmi szinten. Ma már iszonyatos nehézség, hogy a 6 éves gyereket a 20 évvel későbbi valóságra kéne felkészíteni. Egyelőre még kísérletet sem teszünk rá, hogy ezzel az irammal előre gondolkodva tartsuk a lépést. A foglakoztatási válságra reagáló alapjövedelem kérdésével pl. még alig foglalkozunk.

Egy másik probléma, mait említettem már, a hitelesség kérdése. Nem elég, hogy nem tudom követni a folyamatot, de amit látok azt se tudom megfelelő iramban dekódolni, sok mindent csak el kell hinnem. Ma már egy tankönyvben sem tudok bizalommal tájékozódni.

Hozzászóló: A közösségi médiában például megfigyelhető a „mindenki szolgáltathat tartalmat” vívmánynak következményei. Ennek megvolt a lehetősége, élte vele, kierjesztették, de a hatást csak most tudjuk mérni és visszaforgatni a technológiába. Most például az amerikai elnökválasztási kampány után a franciaiban már sokkal hatékonyabban sikerült kizárni.

HJ: A kérdés, hogy a váltásra fel vagyunk-e készülve, javunkra tudjuk-e fordítani, elindul-e az öntisztulása a folyamatnak. A probléma, hogy a közösségi média jelenleg az ablaknyitás helyett buborékot von köréd. Nem vagyunk felkészülve, hogy ebből a buborékból kilássunk, ezért nagyon hatékony az álhír terjesztők lavírozása, akik jól keresnek a google-hirdetések elhelyezésével. Ezzel a nagy mennyiséggel a Facebook se tud mit kezdeni, nem ültethet oda több ezer embert szűrni, csak géppel tudja ezt végezni, az viszont nem fedhet le mindent.

H: Az ember alapigénye, hogy kontextusba tudja magát helyezni. A jelenlegi technika megengedi, hogy információt szerezzek és továbbadjak, de csak felszínes kapcsolatok kialakítására alkalmas, nem tudok az emberi oldalra reagálni. Ez a fajta elszeparálódás amúgy is gyors, ezt felgyorsította az internet világa, annak ellenére, hogy ha nem közgazdászok és informatikusok formálnák a szerkezetet, meg lehetne nyitni a mélyebb, kapcsolatformáló hatását.

HJ: A kérdés az egyén felelősségének a felismerése, hogy mikor következik be. Azt már felismertük és folyamatosan ki is használjuk, hogy a gép mire képes, például holt időben, amikor én nem használom, akkor az én gépem saját feladatait végez, ami aztán egy nagyobb munkába kapcsolódik be. Ezt meg tudnánk tenni emberi kapcsolatok oldaláról is, erre például jó példa a Coachsurfing, az Uber stb.

H: Igen, de ha megnézzük, az Uber is egy olyan emberi technikát váltott fel, tette át online felületre, amit régen a stoppolás jelentett.

HJ: Még egy témáról beszéljünk, amit már érintettünk, ez a távoktatás lehetősége és a tudáskoncentráció jelensége és kihasználása a technológia segítségével. Vannak már olyan példák oktatási intézményke programjaiban, amelyek olyan módon találnak tudást, ami könnyen elérhető és befogadható. Ezeken a helyeken hihetetlen potenciál rejtőzik.

Hozzászólások: túraútvonalak feltérképezése, közlekedés infók, közösségi közlekedés olyan területek, amelyek egyszerű applikációkkal tették lehetővé a tudás megosztását egyéni felhasználókra támaszkodva.

HJ: Az például gyakori jelenség, hogy nagy tömegben a rádióhálózatról működő telefonok használhatatlanná válnak a leterheltségről. Japánok kifejlesztettek egy szoftvert, amely segítségével a telefonok blutoothjára kapcsolódva mozgó hálózatot tudtak létrehozni. Ez például gyönyörű megoldása egy problémának, ráadásul egy már létező rendszer egyik aspektusának eddig fel nem használt lehetőségével.

Ez egy olyan példa, amit itt már korábban említettünk, hogy miként lehet az emberre támaszkodva emberivé tenné a technológiát.

Lejegyezte: Aradi Fanni Sarolta

2014. július 25. 10.50 – 12.30

Közmunkás Mozgalom a Jövőért

Vojtonovszki Bálint: Arra kaptam felkérést, hogy bemutassam a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport működését, hogy ismertessem az elmúlt 2 év eseményeit.

Szombathy Károly: Szombathy Károly vagyok, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport önkéntes aktivistája. Volt közmunkás, tehát van tapasztalatom a közmunka lényegéről.

V. Bálint: Dióhéjban elmondom, hogy mi a története a Közmunkás Mozgalom a Jövőértnek. Feladatom az volt, hogy segítsem és támogassam az alakulóban lévő csoportot. 2012 márciusában kezdtem el dolgozni a Magyar Szegénységellenes Mozgalomban. Ugyanabban az évben március és szeptember között megközelítőleg 150-200 közfoglalkoztatottal beszéltem, akár az utcán, akár intézményben dolgoztak. Szeptembertől már heti rendszerességgel szerveztünk találkozókat, melyekre kezdetben 1-3 közmunkás jött el. A cél az volt, hogy találjunk olyan közmunkásokat, akik képesek és hajlandóak önkéntesen érdekvédelmi munkát végezni. Hamar kiderült azonban, hogy a célcsoport vagy érdektelen vagy alkalmatlan az aktivizmus vállalására. A legtöbb estben azonban a vállalás következményeitől féltek, vagy nem alkalmasak az ilyen típusú feladatra.

A tagok mindegyike rendelkezik közfoglalkoztatotti tapasztalattal, így mindannyian közvetlenül érintettek. Főleg olyanokat kerestünk meg, akik 2011 után vállaltak munkát, mert akkor történtek a szigorítások, a jelenlegi problémák akkor jelentkeztek. Fontos a csoport tevékenységében, hogy olyan emberek vegyenek benne részt, akik közvetlenül érintettek a közfoglalkoztatásban. Heti találkozókat tartunk, melyeken törekszünk a lehető legdemokratikusabb lebonyolításra. Mert hiába küzd a legdemokratikusabb elvekért egy csoport, ha önmaga már a kezdetektől nem törekszik arra, hogy demokratikusan működjön, akkor az nem fog megvalósulni. Itt alakítjuk meg a munkacsoportokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy politikai munkát végezünk és természetesen politikai állásfoglalásunk is van, de szigorúan pártfüggetlenek akarunk maradni. Ez nem jelenti azt, hogy tagjaink ne szimpatizálnának egyes pártokkal. Valamint munkánk miatt természetesen politikusokkal is kapcsolatban állunk. Tehát ez egy nagyon nehéz politikai terep, amire a közmunkás aktivistákkal vállalkoztunk.

Sz. Károly: A közmunkáról általában. Akár 200 ezer embert is érinthet, de ez csak választások előtt, választások után, ez akár a felére is lecsökkenhet. Nem folyamatos, csupán időszakos munka- és kereseti lehetőséget biztosít. Budapesten jelenleg 3900 főt foglalkoztatnak. Többnyire fizikai munkát, utcaseprést végeznek, rendes munkaviszonyban dolgozó embereknek bérének 70%-át kapják. Ugyanazért a munkáért, kevesebb fizetést. Szerződéssel gond van, szigorú kizárási feltételek vannak. Ha valakit kirúgnak, akár 3 évre is elveszíthet minden segélyjogosultságot. Kötelezik őket, hogy akármit megcsináljon, ha megtagadják, elbocsájtás, amivel az előbb említettek lépnek életbe. Veszélyes munkavégzéshez nem kapnak munkavédelmi eszközöket, pl. kötelezik arra, hogy a szemétbe turkáljanak kesztyű nélkül, fertőzésveszély. Utca közepén kell autóforgalomban seperni. Megalázó bánásmód. A vezetők a visszaélnek a hatalmukkal, nem biztosítanak munkaruhát, vécét, kézmosást. És nem segíti az elhelyezkedést, sőt így nem tud állást keresni, nem tud elmenni egy bemutatkozó interjúra. Élő példa erre a képzés, a téli napocskarajzolgatás, hogy megalázó módon kötelezték az embereket, akár több diplomával is egy olyan képzésre, ami nem alkalmas semmire.

A csoportban végzett tevékenységekről: Igyekeztünk képzéseket biztosítani a közmunkásoknak, saját berkeinkben is, illetve részt vettünk nyilvános akciókban. Saját tagokat próbáltunk toborozni.

V. Bálint: Közmunkás aktivistáink jelezték, hogy nem jó a heti találkozó és a helyszín, mert féltek, hogy munkahelyükről kirúgják őket érdekvédelmi tevékenység miatt és akkor úgy járnak, ahogy azt előbb Karcsi elmondta. Fontos azt megjegyezni, hogy Magyarországon több tízezer ember van most teljesen ellátatlanul, a szociális rendszerből kizárva, ilyen és ehhez hasonló okok miatt. Ezért egy hétvégén piknikeket szerveztünk ahol kialakult egy keménymag és elkezdtük kiépíteni a stratégiánkat. Kialakult, hogy már eleget gondolkoztunk, most már csináljunk valamit! Mindenképpen demonstrálni akartak, így 2013. február 6.-án maroknyian, láthatósági mellényben a Belügyminisztérium elé vonultunk. Azóta egyébként kapcsolatban állunk a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Igazgatóságával. Levélváltásaink során először leírták, hogy a közfoglalkoztatásra azért van szükség, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni, majd egy későbbi levelükben azt is, hogy azért van szükség rá, mert nincs elég piaci munkahely. Nem ismerték fel a két válasz közötti ellentmondást. Ez volt az első demonstrációnk. Egy demonstráció önmagában nem ér semmit, de annyit elértünk, hogy azóta válaszolnak az e-mailjeinkre.

Sz. Károly: A következő politikai akciónk: a választások előtt megkérdeztük a pártoktól kérdőívek kiküldésével, hogy mit tennének a közmunka programmal. Nagyon kevés válasz érkezett. A DK például a választási kampányra hivatkozva azt kérte tőlünk, hogy ne zavarjuk őket. A 16 megkérdezett pártból csak ők, valamint a Jobbik, az LMP és a Cigánypárt válaszolt.

V. Bálint: Ami a legfontosabb volt az akcióinkban az a tanulás. Igyekszünk felvilágosítani a közmunkásokat a politikai viszonyokról. Közösen értelmezzük a programokat, hogy felkészülten tudjanak dönteni a választásokon. Menet közben számomra fontos volt, hogy a Jobbikkal szimpatizáló közmunkások felismerték, hogy ha a Jobbik kerülne hatalomra, az nekik rossz lenne. Ez azért fontos, mert ettől a civil szervezetek félni szoktak, hogy segítsenek az embereknek a politikai tisztánlátását fejleszteni. Nem úgy, hogy megmondjuk nekik, hogy kire szavazzanak és nem úgy, hogy kimossuk az agyukat, hanem csak olvassuk el közösen a programot és véleményezzük. Ez fontos volt.

Sz. Károly: Megpróbáltunk koalíciót építeni a pártokkal.

V. Bálint: Igen, az LMP volt a legnyitottabb, Széll Bernadett többször is találkozott velünk. Valamint képviselő jelöltjükkel is volt kapcsolatunk. Továbbá az MSZP közmunkás szakszervezetével egyeztetünk, illetve szakértőkkel, jogvédő szervezetekkel találkozunk és a Város Mindenkié csoporttal is szerveztünk már közös akciót (piknik).

A Város Mindenkié munkacsoporttal piknik – videó http://www.youtube.com/watch?v=hOpPPzslXWU#t=17

V. Bálint: Tavaly nyáron volt egy akciónk, amellyel a közmunkás képzések hiányára szerettük volna felhívni a figyelmet. Erre az önkormányzati válasz a megalázó „napocskás” képzés volt. Egy konkrét politikai válasz a követelésünkre. De akkoriban egész Budapesten nem volt ilyen képzés.

Szomorú tény, hogy 2014-ben egész Budapestre, ahol nagyon sok tízezer álláskereső ember van, van, mindössze 401 támogatott képzési hely van. Dajkától, hivatásos gépjárművezetőig mindenestül. Ez azt jelenti, hogy nincs rendszerszintű kiutak a közmunkából, még Budapesten sem, ami ugye az ország legfejlettebb régiója.

Sz. Károly: Volt egy sikeres akciónk. Folyamatosan biztatjuk a közmunkásokat, hogy mondják el panaszaikat és megpróbáljuk orvosolni. Így mondták el, hogy a 8. kerületben foglalkoztatási gondok vannak, megkerestük a foglalkoztatás vezetőjét, aki hajlandó volt leülni a panaszosokkal. Erről online közvetítettünk a facebook oldalunkról. Elmondható, hogy jól állt a dolgokhoz, és érdemi eredményt lehetett elérni.

V. Bálint: Adminisztratív hiba történt. A szerződésben szereplő 5.-e helyett rendszeresen 10.-e után kapták meg a fizetésüket az emberek, emiatt tömegesen veszítették el albérleteiket, valamint rúgták ki őket a fizetős hajléktalanszállókról. Sikerült nyomást gyakorolnunk a Budapest Esély Nonprofit Kft. vezetésére – ők is látták ezt a problémát, de nem volt érdekük, hogy orvosolják – és sikerült elérnünk, hogy a fizetéseket időben kiküldjék. A jó kapcsolat megmaradt a 8. kerületi közfoglalkoztatóval, amíg el nem vették tőle a 8. kerületi közfoglalkoztatást. Így most kezdhetjük elölről a kapcsolatépítést egy volt rendőrezredessel. Úgyhogy minden reményem… Lehetett e mindent érteni vagy van e kérdésetek a csoportunkkal kapcsolatban?

Knyihár Éva (Bubu): Nekem van. Jól tudom– a kulturális közfoglalkoztatottak szabadsága kapcsán döbbentem rá –, hogy más munkajogi szabályok vonatkozna a közfoglalkoztatásra? Van munkaszerződésük, s mégis más? Ettől le vagyok döbbenve. Nem azonos elbírálás alá esnek ezek az emberek?

Hozzászóló: Nem tudom megmondani a törvényszámot, nekem volt két kulturális közfoglalkoztatottam és tudom, hogy van egy plusz törvény ezekre a közprogramosokra.

V. Bálint: Ebben a törvényben van kimondva, hogy a közfoglalkoztatottakra a munkaügyi törvény 2/3-a nem vonatkozik. Például más a szabadságolás rendszere.

Sz. Károly: A fizetés kevesebb, a szabadság kevesebb, a betegállomány kevesebb, tehát mindenféle hátrányos megkülönböztetés, s nem a végzettségüknek megfelelő munkakört kapják és nem a végzettségüknek megfelelő munkabért.

V. Bálint: Ők havonta két szabadnappal rendelkeznek. Ez fontos. Olyan, mintha minden közfoglalkoztatott 18 éves, gyermektelen munkavállaló lenne, közben általában nem 18 évesek és nagyon sokan nem gyermektelenek, ez 2011 óta.

Sz. Károly: A közmunkások kétharmada legalább szakmával vagy érettségivel rendelkezik, és mégis segédmunkásként foglalkoztatják őket.

V. Bálint: Budapesten magasabb végzettségűek átlagban a közfoglalkoztatottak, mint országosan.

Hozzászóló: Kulturális közfoglalkoztatottnál pedig minimum volt az érettségi.

V. Bálint: Az nagyon fontos, hogy a Fidesz nem hülye. A közfoglalkoztatottak sem egy massza, ott is az „Oszd meg és uralkodj!” elv érvényesül. A kulturális közfoglalkoztatottak, mivel végzettséghez kötött a foglalkoztatásuk, ezért magasabb bért kapnak és ezért nekik relatíve több a vesztenivalójuk. Ezért sokkal nehezebben toborozhatóak például egy ilyen aktivistacsoportba. De vannak ilyen tagjaink is.

Nyers Szilvia (Pécsről): Milyen képzéseket szerveztetek?

Sz. Károly: Részt vettünk különböző tanfolyamokon, a Civil Kollégium közösségszervező tanfolyamán, voltak nemzetközi képzések, amiken részt vettünk és indultak saját képzéseink angol és német nyelvtanulás, számító-gépkezelői képzés, amik segítenék a későbbi elhelyezkedési lehetőségeket.

V. Bálint: Ezek nem akkreditált képzések voltak. Számos önkéntest sikerült erre a hálózaton keresztül találni. A számítógépes képzés sokat segít a munkavállalásban, valamint az aktivizmus nagy része az interneten zajlik. Van külön médiaképzés is, hogy jobban sikerüljenek a sajtótájékoztatók.

Velenczei Ági: Végeztetek ugye felméréseket, mennyire találtatok eltérő dolgokat? Mértétek-e a továbbiakban, hogy hol mit kellene lépni? Tehát a nagypolitikán túl a helyi dolgokban.

V. Bálint: A Magyar Szegénységellenes Hálózat végzett egy nem reprezentatív kérdőíves kutatást végeztünk 550 interjút készítettünk országszerte. Főleg Baranya, Tolna, Észak- és Kelet-Magyarországon, de Budapesten is készültek kérdőívek. Mely kérdőívezésből és 47 interjúból állt. Legfőbb problémákként a munkaeszközök hiányát emelték ki, valamint, hogy a romákkal több visszaélés történik. Megoszlott volt, hogy véleményük szerint értelmes, vagy értelmetlen munkát végeznek. Ebből látszik, hogy óriási a helyi vezetők felelőssége ebben. Budapesten egyre javul a tendencia. Több helyen van már védőruha, védőital, öltöző. Van eltérés a közfoglalkoztatók között.

Tracey Wheatley: Nekem nem világos a cél.  Próbáljátok reformálni a közmunkát? Vagy a közmunka elképzelés ellen vagytok? Tudom, hogy nagyon ellentmondásos ez az egész, azért kérdezem. A másik, hogy egy dilemmát osztanék meg veletek: nagyon sok önkormányzattal beszéltem, és ők beszámolnak arról, hogy a közmunkaprogram egy olyan siker, amiért jó munkaerőt tudtak felvenni. El tudtak olyan dolgokat indítani, amire e nélkül nem lett volna lehetőségük. Tehát jó példák is vannak, hogy a szociális föld (START), a helyi mezőgazdasági termékek a helyi étkeztetésbe kerülnek, és a faluban harcolnak a lehetőségért. Nem tudok mit válaszolni, mert úgy érzem, hogy ez a közmunkaprogram nem igazságos. Azt a választ kapom, hogy harcolnak a faluban az emberek azért, hogy bekerülhessenek a programba. Van nektek erről jó víziótok, javaslatotok hogyan lehetne jobban csinálni, mit válaszolhatnék ilyenkor?

Hozzászóló: Nekem is az a kérdésem, hogy van e erről felmérés, hogy a társadalmi hasznosulása ezeknek a programoknak milyen?

V. Bálint: Budapesten teljesen más. Állandóan változik a csoport véleménye, hiszen folyamatosan szakértőkkel konzultálunk. Mostani álláspontunk szerint a közmunka rendszer lehetne jó, de egyelőre csak nagyon kevés embernek az. Jó szociális segítség lehetne például függőknek. Saját véleményem szerint azonban be kéne szántani az egészet. A közmunka sokszínű, vannak hasznos programok is, de egy eszközzel akarja megoldani az egész ország foglalkoztatási problémáját és nem veszi figyelembe a területek közötti eltéréseket.

Sz. Károly: Vidéken jó megoldás a szociális szövetkezet, ahol helyi erőforrással és helyi pénzből próbálják megoldani a saját problémájukat.

V. Bálint: Közgazdász szempontból ezt is szkeptikusan kell szemlélni, mert nem biztos, hogy egy ilyen megoldás kivezet a közmunkából.

Az is egy komoly probléma hogy az államigazgatásban rászoktak arra, hogy kirúgják minimálbéreseket, majd visszaveszik őket közfoglalkoztatottaknak. Ez jó a szervezetnek és jó az államnak, mert egyre nő az a tömeg, amire közvetlen hatása van és kiszolgáltatott, de nem jó az embereknek. Ez viszont ott fönt senkit sem érdekel. Mostanában még az is elterjedt, hogy sorszámozzák a közterületen foglalkoztatottakat. Ez nagyon megalázó. Ráadásul a rendszer ostoba, mert általában külön szám van a közterületi dolgozó kukájának, külön száma van neki és egy külön szám van, ahol alá kell írnia a papírokat. De ezt fontos volt felülről bevezetni.

Sz. Károly: Ez egy újabb megalázási mód, hogy mint a focistákat, beszámozzák. Elől hátul.

Blogról rövid film: Bumbi Laci, aktivistáról, aki azóta kisfaluban, vidéken kapott állást.

http://www.youtube.com/watch?v=ontAv9OMTNk

V. Bálint: El kellett költöznie, hogy állást kapjon. Nem targoncázik, nem szerez gyakorlatot. Ez is egy felvetődő kérdés, hogy az átképzéssel szerzett munkakörben mért nem lehet támogatott álláshoz juttatni a közmunkást. Rövid az időnk, így gyorsan elmondjuk, hogy az elmúlt két évben mit tanultunk. Az elmúlt években nemzetközi találkozókra jártunk, képzéseket tartottunk, valamint külföldi vendégeink is voltak. Kunbábonyba is jöttünk már, tagjaink tisztában vannak azzal, hogy mi az a közösségszervezés, így könnyebb velük dolgozni. A képzéseink sokaknak segítenek és a résztvevőkből gyakran aktivisták is lesznek. Mert akik már részt vesznek a képzéseken, keresnek valamit és akarnak cselekedni. A számítógépes képzés segítette az aktivistáinkat is és az emberek elhelyezkedési esélyeit is javította. Sikerült egy blogot csinálnunk, ezt én készítettem és egy facebook oldalunk is van, aminek főleg Karcsi a szerkesztője. A bloggal kapcsolatban a legsikeresebb akciónk az volt, amikor panaszokat gyűjtöttünk. Bejött országszerte egy tucatnyi probléma és az látszódott, hogy országosan a problémák nagyon hasonlóak, tehát alapvetően itt rendszerszintű gondok vannak. Így sikerült kapcsolatba lépni vidéki aktív közmunkásokkal. A következő lépés az lenne, ha sikerülne belőlük létrehozni egy hálózatot. De nagy a távolság attól, hogy valaki megírja e-mailben a problémáját, addig, hogy ő elkezd helyben aktívan dolgozni. Merthogy nagyon sokan félnek tényleg, és nem ok nélkül.

Hozzászóló: Mondtad, hogy a problémák bejöttek. Próbaperekkel próbálkoztatok e már?

V. Bálint: A TASZ és a NEKI(Nemzeti Etnikai Kissebségi Jogvédő Iroda) és a Társaság A Szabadságjogokért jogászai várják azokat a nevüket vállaló közmunkásokat, akik hajlandóak pert indítani. Nekem komoly morális aggályaim vannak ezzel kapcsolatban. A szabadsággal kapcsolatban alkotmánybírósági beadvány van, a fizetéssel kapcsolatban is, 2 éve. Úgyhogy várjuk az Alkotmánybíróság válaszát.

Sali: Működésről meséljetek, hány tag, és hogyan működtök? A demokratikus működés hogyan alakul?

Sz. Károly: Facebook oldal, blogos oldal, ahol tájékoztatást adunk folyamatosan. Nincs állandó létszám, tekintve, hogy jönnek-mennek a közmunkások. Most online 400 kedvelő.

Velenczei Ágnes: Tudjuk e segíteni a munkátokat, az ismertségeteket növelve, ha akik közülünk fent vannak pl. a facebookon, az oldalatok, tevékenységetek megosztásával kapcsolódunk be?

Sz. Károly: Igen ez nagy segítség lenne.

V. Bálint: Közmunkás Mozgalom a Jövőért, erre kell rákeresni a facebookon. Visszatérve Sali kérdésére, azt hiszem ő azt kérdezte, hogy hogyan zajlik egy heti találkozó? Mitől lesz demokratikus egy szervezet működése? A csoport közösen alakította ki a belépés szabályait, a döntéshozatal szabályait. Az én feladatom az volt, hogy felvázoljam a különböző alternatívákat és közösen beszéltük meg az előnyöket, hátrányokat. Konszenzusos döntéshozatal az általános, kivéve, ha egy konkrét személyt jelölünk egy konkrét feladatra, illetve speciális szabályok vonatkoznak a külföldi tanulmányutakra való jelölésre. Igyekszünk addig folytatni a megbeszélést, amíg mindenki elfogadhatónak tartja a végeredményt. Új tag úgy lehet valaki, ha 6 találkozóra eljön, ekkor kap kitűzőt. Rendszeresen tartunk csapatépítő elvonulásokat is. Pont augusztus végére tervezünk egyet.

Sali: Hány munkacsoport működik?

V. Bálint: Nyáron nehezebb őket motiválni, de egyébként 4 munkacsoportunk működik: terep, média, érdekvédelmi és forrás. Jelenleg két munkacsoport működik. A média és az érdekvédelmi nagyon összefügg, ezért azt összevonjuk. És van a forrás munkacsoport, aminek feladata az anyagi függetlenség biztosítása. Volt online kampányunk is ahol körülbelül 10 000 Ft-ot és különböző tárgyakat gyűjtöttünk. Aztán volt egy főzésünk is.

Sz. Károly: Nemtudom mennyire ismeritek ezt a lehetőséget. http://szimpla.hu/hirek/kozoslabos Megpályáztuk és megnyertük a Szimpla Kert akcióját is, ahol egy nap főznünk kellett és a bevétel, az anyagköltséget leszámítva, a miénk lett. Ez egy jól sikerült akció volt, mert főztünk, dolgoztunk egy fél napot és az esemény 5-6 havi működési költségünket fedezte. Ismét pályáztunk és reméljük, hogy nyerünk.

V. Bálint: Most megmutatom a piknik videóját.

A Város Mindenkié munkacsoporttal piknik – videó http://www.youtube.com/watch?v=hOpPPzslXWU#t=17

Tanultunk egymástól A Város Mindenkiével, ők megmutatták a szituációs játékukat, amiben az ember egy hajléktalan ember bőrébe bújhat bele egy társasjáték keretében. Mi meg stratégiaépítő játékot mutattunk nekik, amit a jövőben magunk is fel akarunk használni.

Amit még el akartam mondani a csoport működéséről, hogy folyamatos dolgom az, hogy egyre több feladatot adjak át a csoportnak. Így lett Károly a média munkacsoport koordinátora, de többi munkacsoportjainkat is már közmunkások koordinálják, ebben önkéntesek segítik őket. Az érdekvédelmi munkacsoportban a tagokban mostanában tudatosult és mondták ki, hogy az országos ügyekre nem tudunk hatással lenni, de helyi ügyeket meg tudunk oldani. Ha valakinek problémája van önkéntes jogászokkal, nyomásgyakorlással tudjuk segíteni. Hosszú távú célunk most az országos hálózat építése. Tudatosan kezdtük a nemzetközi kapcsolatainkat is kiépíteni. Többször találkoztunk Andor Lászlóval, ami eddig nem volt túl sikeres. Tehát az országos hálózatépítés felé akarunk elmozdulni. Ehhez persze tisztázni kell azokat a kérdéseket is, amiket Tracey vetett fel.

Sz. Károly: Azért is nehéz, mert meg vannak félemlítve az emberek a faluban. Főleg ott, ahol nincs más munkalehetőség a faluban meg az 50 km-es környékén. Ha nem kap közmunkát, akkor annyi neki, nincsen semmilyen bevételi forrása.

Kovács Annamari: Gratulálunk!

Lejegyezte: Sélley Andrea

2014. július 25. 10.50 – 12.30

 Műhely 1: Családi és társadalmi szocializáció, egymás mellett élő generációk

Műhelyvezető: Kovács Edit, felkért hozzászólók: Vercseg Ilona, Balogh Mihály

 Vercseg Ilona: Mihály meséld el röviden, hogy is volt ez a Civil Kollégiummal!

Balogh Mihály: 1973-mal kezdem, amikor Varga Tamással megismerkedtem. Tanácselnök voltam Kunszentmiklóson, amikor ők az Egyetemisták a Közművelődésért program keretében összepofozták a helyi művelődési házat. Kérdezte, van-e elhagyott iskola a környéken.

V. Ilona: Balogh Mihály itt a legfontosabb helyi érték. Felolvasnék 2-3 idézetet. Gondolkodjunk el… van, aki ezt nemzetkarakterológiának hívja

Kulturális imprintingek

„Te kemény lélek, te lágy képzelet!

A valóság nehéz nyomait követve

Önnönmagadra, eredetedre

Tekints alá itt!”

József Attila: Elégia

Bruck Gábor kommunikációs szakember – Friderikusz 2014. február 4.

Friderikusz: Mit tud Orbán, mit tud a Fidesz, hogy ennyire sikeres abban, hogy a feketét fehérre fesse?

Bruck: A harc fókuszában egy kulturális harc van. A kötcsei beszéd címe, hogy megőrizni a létezés magyar minőségét, azt jelenti, hogy azt gondolja Orbán, hogy a létezésünknek van egy olyan magyar sajátossága, ami minden más nemzettől megkülönböztet minket, és ezt meg kell őrizni. Belépni a demokráciába azt jelentené, hogy talán ettől a magyar minőségtől eltávolodni. Ahányszor ő megnyom egy kulcsszót, a jobboldali szavazó azt érzi, hogy ez egy olyan megvédendő kulturális kód Magyarországon, ami fölülír minden problémát – a trafikügyet, a maffiaállamot, azt, hogy államosították a nyugdíjakat, bármilyen problémát. Amikor arról van szó, hogy megvédeni ezt a magyar minőséget, az mindent űberol. Minden alkalommal, amikor igazi botrány tör ki, Orbán elkezdi: megvédeni a magyarok nyugdíját, megvédeni az EU-val, Brüsszellel, a bankokkal szemben a magyarok érdekét, a rezsicsökkentés. Ez a lényeg. Van tehát egy olyan kulturális kód, amit ő ért, amibe bele mer menni, amire mindig hivatkozik

Friderikusz: és nem csak ő, hanem a közeg -.

Bruck: elhangzik az a mondat például, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Valljuk be, hogy ez egy orrba vágó mondat. A jobboldal azt érezte, hogy most megadta a kulcsot, hogy miért győzünk mi. A baloldal azt érezte, hogy akkora sebet kapott, hogy most magyarázkodhat fél évig. Mert van ez a kulturális kód. Az egész harc arról szól, hogy túl tudunk-e jutni ezen a magyar narratíván, ezen a magyar nemtudommin, vagy megőrizzük.

…

Friderikusz: Miért van tehát hatalmon Orbán?

Bruck: Mert a magyarok még mindig inkább Orbánt választják, mint a demokráciát.

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A PÁRDUC

Részletek a Chevalley és don Fabrizio c. fejezetből (253-272.o.)

Budapest, 1975. Európa Könyvkiadó. 392 oldal. Ford. Füsi József

„ (A piemontei) Chewalley még jóformán le sem ült a karosszékbe, máris előterjesztette küldetése célját: – Miután Szicília az anyaországhoz szerencsésen hozzácsatoltatott, helyesebben szólva, Szicíliának a szárd királysággal való szerencsés egyesülése végbement, a torinói kormánynak az a szándéka, hogy néhány előkelő és kiváló szicíliainak a királyság szenátorai közé való kinevezését előkészítse és szorgalmazza… amint ez természetes és kézenfekvő… azonnal hercegséged nevére gondoltak… (254. o.) … Amennyiben a benne (ti. a szenátusban) felajánlott helyet el méltóztatik fogadni, Szicíliát a választott képviselőkkel egyenlő jogokkal és ranggal képviselheti, s hallatja szavát ennek a gyönyörű földnek, amely most megjelenik a modern világ panorámájában oly sok sebével, melyeket gyógyítani, és oly sok igazságos vágyával, melyeket meghallgatni kell … (257.o.)

Salina herceg:

„Öregek vagyunk, Chevalley, nagyon öregek. Legalább huszonöt évszázad óta hordjuk a vállunkon a különféle eredetű kultúrák terhét, amely mind kívülről jött, egyik sem sarjad belőlünk, egyiket sem teremtettük magunk … (259.o.). … A szándék helyes, Chevalley, de elkésett … legnagyobbrészt a mi hibánkból. Ön az imént egy fiatal Szicíliáról beszélt nekem, amely most megjelenik a modern világ csodáinak panorámájában, én inkább olyannak látom, mint egy százéves öregasszonyt, akit kocsin hurcolnak körbe a londoni világkiállításon, de nem ért meg semmit, s fütyül mindenre, a sheffieldi acélöntödékre éppúgy, mint a manchesteri fonodákra, és csak arra vágyik, hogy megőrizze féléber állapotát párnái és az ágy alá tett éjjeliedény között … Az álom, kedves Chevalley, az álom, ezt akarják a szicíliaiak, s mindenkit meggyűlölnek, aki fel akarja ébreszteni őket, még ha a legszebb ajándékokat hozzák is nekik, és magunk közt legyen mondva, erős kétségeim vannak a tekintetben, hogy az új királyág túlságosan sok ajándékot tartogatna nekünk a batyujában. Minden szicíliai élet-(260.o.)megnyilvánulás át van itatva az álommal, még a leghevesebbek is: érzékiségünk valójában a feledés vágya, lövöldözéseink és késeléseink: halálvágy; a kéjes mozdulatlanság és a halálvágy: ez a mi lustaságunkat jelzi … Ebből következik, hogy aki közülünk legalább félig éber, rögtön elhatalmasodik rajtunk, ebből, hogy híresek vagyunk százados elmaradásunkról a művészi és intellektuális megnyilvánulásokban, az újdonságok csak akkor ragadna el bennünket, amikor másutt már letűnőben vannak, s már nem képesek vitális áramlatokat létrehozni, és ebből származik a mítoszok mai keletkezésének hihetetlen jelensége is, ezek a mítoszok tiszteletet érdemelnének, ha valóban régiek volnának, de nem mások, csak baljós törekvések arra, hogy visszamerüljünk a múltba, mely csak azért vonz bennünket, mert már halott. (261.o.)

… azt mondtam, a szicíliaiak, holott hozzá kellett volna tennem Szicíliát magát mint környezetet, éghajlatot, tájat. Ezek azok az erők, amelyek együtt s talán minden idegen uralomnál és szokatlan vérkeveredésnél jobban alakították a lelkét … (262.o.) …Én egy szerencsétlen nemzedékhez tartozom, mely a régi és az új idők mezsgyéjén egyik lábával abban, a másikkal ebben áll, s mind a kettőben rosszul érzi magát. A tetejébe, ahogy lehetetlen volt észre nem vennie, híján vagyok minden illúziónak, s mi hasznomat venné a szenátus, egy tapasztalatlan törvényhozónak, akiből hiányzik a képesség, hogy önnönmagát ámítsa, holott ez elengedhetetlen követelmény annál, aki másokat vezetni akar? Nekünk, a mi nemzedé-(264.o.)künknek, meg kell húzódnunk egy sarokban, és onnét nézni, hogyan hánynak bukfencet és cigánykereket a fiatalok e díszes ravatal körül. Maguknak most éppenséggel fiatalokra van szükségük, mozgékony fiatalokra, akik eszükkel inkább a hogyan, mint a miért felé fordulnak, és akik eléggé ügyesek ahhoz, hogy álcázzák, akarom mondani összehangolják pontos egyéni érdeküket a közös társadalmi eszményekkel. (265. o.) …

….

Chevalley:

- Herceg, de hát valóban komolyan elhárítja magától annak minden lehetőségét, hogy megkíséreljen könnyíteni és javítani annak a népnek anyagi szegénységén és vak erkölcsi nyomorán, mely az ön népe is? Az éghajlatot le lehet győzni, a rossz kormányok emlékét el lehet törölni, a szicíliaiak meg akarnak majd javulni, de ha a becsületes emberek visszahúzódnak, az út szabad marad az aggály és távlat nélkül való emberek… előtt, és akkor újra úgy lesz minden, mint régen, századokon át volt.

…

Salina herceg:

… magának mindenben igaza van, csak abban az egyben tévedett, amikor azt mondta: „A szicíliaiak meg akarnak majd javulni.” (267.ol)

…

A szicíliaiak sosem akarnak megjavulni, azon egyszerű oknál fogva, mert tökéletesnek vélik magukat, hiúságuk erősebb a nyomoruknál; minden idegen beavatkozás, akár eredete miatt, akár ha szicíliaiak részéről történik, szellemi függetlenségből, felborítja az elért tökélyről való ábrándozásukat, és azzal a kockázattal jár, hogy megzavarja gyönyörteljes várakozásukat a semmire, legalább tíz különféle fajú nép taposta meg őket, és ezért hiszik, hogy valójában birodalmi múltjuk van, mely pompázatos temetésre jogosítja őket. Komolyan gondolja, kedves Chevalley, hogy maga az első, (268.o.) aki reméli, hogy Szicíliát becsatornázhatja az egyetemes történelem áramába? Ki tudja, hány muzulmán imám, Ruggero király hány lovagja, a svábok hány írástudója, hány Anjou báró, Katolikus Ferdinánd hány reformátor képviselője agyában fogant meg már ugyanez a szép őrültség? És ki tudja ma már, hogy kik voltak, mik voltak? Ki emlékszik rájuk? Szicília aludni akart, mindezen ébresztő szózatok ellenére, és miért is kellett volna meghallgatnia őket, ha gazdag, ha bölcs, ha civilizált, ha becsületes, ha mindenkitől csodált és irigyelt, vagy, egy szóval kimondva: tökéletes? …

- most minálunk is mondogatják … hogy a dolgok romlott állapotában, itt és máshol is, a feudalizmus a bűnös, vagyis én, hogy így mondjam. Lehet. De feudalizmus volt máshol is, mindenütt, idegen invá-(269.o.)ziók szintén. Nem hiszem, hogy az ön ősei, Chevalley, vagy az angol squires (lovagi rend) vagy a francia urak különbül kormányoztak volna a Salináknál. Az eredmény mégis különböző. A különbség okának a felsőbbrendűség ama érzetében kell lennie, amely minden szicíliai szemében ott villog, és amelyet magunk büszkeségnek nevezünk, holott a valóságban: vakság. Nagyon sajnálom, de politikai síkon, hogy így mondjam, egy ujjamat se nyújthatom. Megharapnák. … (270. o.)

Kovács Edit: Akkor most mindenki beszéljen, Misi meg tudja, hogy mikor jön.

Láng Attila: Öngyarmatosítás. Bulgária soha nem volt gyarmatosítva, de a nép megteremtette magának. Kétpólusú folyamat: értelmiség nyugatra jár, megtanulják a „helyes” viselkedés és ezt a hozzáállást hazaviszik. Ugyanez a reformkorban itthon. Ellenreakciót váltott ki: kitalálni egy saját eredetmítoszt, ami arról szól, hogy mi már az ősidőkben is a legjobbak voltunk. Mindkettőnek az a gyökere, hogy egy másik kultúrához egy teljesen igenlő, magát alárendelő viszony, a másik meg az ellenpólus. Az hiányzik mindkét oldalról, hogy a meglévő külső erőket organikusan befogadni, építkezni belőle úgy, hogy integránsan váljon, sajáttá. Nem feltétlenül a kultúra szintjén, mert az nem jelent semmit.

V. Ilona: A kultúra igenis jelent valamit. Egy cselekvési rendszer, amit éltetünk és továbbadunk.

Péterfi Ferenc:  A mester szakon, amit indítunk, beszéltünk arról, hogy a segítő szerep oktatásának mi lenne az alapja. A közösségfejlesztő feladata, hogy felszínre hozza és dinamizálja a meglévő belső forrásokat és továbbítsa a külvilág energiáit lehetőséget teremtve ezek összekapcsolására.

Benedek Gabi: Az ugye egy újabb fejlemény hogy nem kultúráról beszélünk, hanem kultúrákról. Az is egy érdekes munka hogy fejlesztőként ezekhez a kultúrákhoz valamilyen konstruktívabb viszonyt alakítsunk ki. Én is ismerem azt az élményt, hogy elveszítjük a saját kultúrával való kapcsolatot, de közben, ha nem tudunk kifelé figyelni, akkor az lezárja ezt a rendszert. Le kell adni a határokból ahhoz, hogy egy másik szinten tudjon az egyén vagy a közösség kapcsolódni, ami valami más.  Az is kérdés, hogy ez a mostani rendszer hogyan jöhetett létre Magyarországon, hogy az emberek ezzel a komplexitással szemben keresnek egy biztonságos narratívát, az hogy egy kultúra adott, ami a miénk.

Varga Máté: Szicília az ugye egy sziget, de Magyarország is az. A citizen networkon keresztül itt Közép-Európában a tagok valamilyen nyelven megértik egymást.

Mészáros Zsuzsa: Beavatkozás–nem beavatkozás probléma. Amikor látod kívülről, hogy mi történik, de nem avatkozom be, mert kényelmetlen, rosszul hat vissza rám.

V. Ilona: De a herceg nem azért nem avatkozik be, mert baja lehet belőle, hanem esélytelennek tartja.

M. Zsuzsa: De kérdés, hogy felment-e a beavatkozás alól az, hogy esélytelennek látod?

L. Attila: Az is kérdés hogy hogyan érted a beavatkozást. Ha az a helyzet, hogy önmagukat felvilágosultnak tartó értelmiségiek úgy állnak hozzá, hogy a hülye nép nem tudja, mi kell neki, én meg igen. És mint az elefánt a porcelánboltban, végigdöngetünk az országon, és nem működik. A másik az lehet, ez a fejlesztés típusú működés, hogy egy ötlet vagy modell lényegét megtartva az adott helyzetre alkalmazzuk. Pl. a részvételi demokráciának nincs nagyon hagyománya Magyarországon, de pl. ’56 kapcsán felidézhetjük a tanácsok létrejöttét és működését.

Hozzászóló2: Probléma, versus forrásalapú fejlesztés. Azt nézni, hogy mi adott, a hiányosságok feltérképezése helyett. Ha a problémákkal kezdünk el foglalkozni, akkor egy külső választ adunk rá.
Ha viszont az erőforrásokat nézünk, akkor az teret adhat arra, hogy a meglévőket erősítsük, akkor ez organikus tud lenni.

Giczey Péter: Több kultúráról van szó. Szicília vagy Bulgária esetében a nemesség egy részének kultúrájáról beszélünk. Mit tudunk a jobbágyok, a főnemesek, kultúrájáról, más gondolkodásmódokról?  Kérdés: milyen kultúrákat tudunk itthon beazonosítani? Népi–urbánus vita, értelmiségi–nem értelmiségi vita. Beavatkozás mikéntje: fáklyák legyünk, akik kivezetik a népet a sötétségből?

K. Edit: Visszavenném a szót, a kérdés az, hogy itt helyben milyen példát látunk? A beszélgetés azon a szinten mozgott, hogy hogyan kommunikálunk, ha nyitottak tudunk lenni. Ezzel megérkeznénk a Kiskunság környékére.

B. Mihály: Az én válaszom az, hogy közösséget nem bomlasztok, de nem is fejlesztek. No, mondjuk rádióztam a kunszentmiklósi rádióban. Ezzel a hanggal. Volt egy hölgy, aki betelefonált és azt mondta, hogy ebbe a hangba bele lehet szeretni. Hát nem. Most kitaláltam valamit. Hogy hogy lett ebből a könyvsorozatból könyvsorozat. Kunszentmiklós helytörténete izgatott mindig. 25 éve küszködtem azzal, hogy Petőfi és Kunszentmiklós kapcsolata. Mert meg kellett írni ezt a fejezetet és akkor egyszer elvitt a mentő és gondoltam, hogy meg kell ezt a könyvet csinálni még időben. Megkerestem tízegynéhány barátomat, akiknek nem jelentett gondot a zsebükbe nyúlni. És 600 ezer forint felett már tudtam, hogy ezt a könyvet meg lehet csinálni. A polgármestert latinra tanítottam. És akkor ezt a pénzt leadtam az önkormányzatnak. És létesült egy helyismereti kiadói alap, ami az én szakmai döntéseim alapján működik. Aki vett egy könyvet az a négyszeresét fizette és ebből beindult az üzlet, neki meg reklám. Csináltunk egy képregényt is Petőfi és Kunszentmiklós kapcsolatáról. Zolnai Imréné Tánczos Mária, Mancika néni naplója. Rengeteg naplót írt, ugyanarról a történetről 3-4 verziót lehetett megtalálni. Kiadtuk ezt a könyvet, nagyon szép sikere volt. Egy szakdolgozatot is találtunk Kunbábonyról, Mikolesz Erzsébet: Kunbábony néprajzi és szociológiai ismertetése. Ennek az Erzsikének én szakfelügyelője voltam az egészségügyi szakközépben, rásózták a könyvtár rendberakását, és ott én voltam a szakfelügyelője. Megszerkesztettem, írtam egy bevezetőt és mindkét könyvben van egy szótár is. Mindkét könyvben van egy magyar–magyar szótár. Muszáj volt ezt a szótárat elkészítenem, mert ma egy adatközlő él, az Erzsike anyukája.

K. Edit: Az ugye még nem derült ki, hogy interjúk vannak a könyvben helyi emberekkel.

B. Mihály: Mindjárt kiderül. Belevágok a közepébe, megtámadom itt a Zsókát. Tanulókört kéne szervezni rá. Hogy lássuk, hogy mi az, amit meg lehet belőle tanulni. Mi az, amit át tudunk menteni a mai korba. Állítom, hogy ezt a könyvet több helyi földműves parasztember olvasta, mint értelmiségi. Mert Mancika egy ismert ember volt itt.  Ez a könyv már visszahozta az árát, 310 ezer forintba került, támogatói bevétellel együtt már 350 ezer forintot hozott vissza.

M. Zsuzsa: Nekem egy fixa ideám volt, hogy ebből a könyvből minden bábonyi családhoz jusson egy. És akkor ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy egy ilyen könyv annak fontos, aki helyi, vagy annak, aki irodalmár, szociológus. Ez összefügg a beavatkozás kérdésével.

Hozzászóló3: Volt olyan visszajelzés Kunbábonyiak leszármazottaitól, hogy ha nem lett volna ez a könyv, akkor nem ültek volna le a nagymamával beszélgetni. Ez mindenképpen fontossá tesz egy ilyen könyvet.

Balogh Flóra: Az én történetem a családdal kezdődik. Apukám anyukája ő nagyon sok történetet mesélt. Sok volt köztük a kemény, háborús történet. És lehet, hogy nem voltam az unokájaként minden pillanatban eléggé érett hozzájuk, de mégis nagyon hálás vagyok, hogy ezeken a történeteken keresztül valahogy magamhoz is közelebb kerültem a családon keresztül. Mert a személyes történeteken, azoknak a fontosságán keresztül megtudhatunk valamit, saját magunkról és a közösségünkről is.

V. Ilona: Fontos, hogy az ember tudja, hogy milyen történetekből jön. Idős korában ez jobban érdekli az embert, amikor már nem élnek azok, akiktől ezt meg tudhatják. Nekünk semmi más dolgunk nincs, mint megtalálni a kincset a porban, azt felemelni, és visszaadni nekik. Visszatanítani a kultúrát.
B. Gabi: Tanulókört indítani egy ilyen könyv kapcsán az a lehető legjobb megoldás. A saját gyerekeim kapcsán gondolkodom azon, hogy mikor kell ezeket a helytörténeti dolgokat beadni. Arra gondoltam, hogy talán nem annyira gyerekkorukban. Pont abban a korban, amiben mi vagyunk, akkor nyer értelmet a gyökerek felfedezése.

B. Mihály: Az fontos, hogy nem arról van itt szó, hogy Balogh Mihály: Kunbábony története. Hanem, hogy egy parasztasszony egész életében írt. Vagy 16 parasztember beszél az életéről. Én szerintem ezt a maiaknak el kellene olvasnia.

V. Ilona: Lehet, hogy nem az hogy olvasókör, mert az olvasás az nem mindenkinek megy készségszinten. Jobb lenne, ha emberek felkészülnének, és előadásokat tartanának. Például lehet, hogy valakit érdekel, hogy mi az, hogy kinn háló gulya.

M. Zsuzsa: Nem érzem azt a fajta lelkesedést az átlag emberben, hogy érdekelné, mi volt a gulyásokkal – nem biztos, hogy ez a jó út. Az a tapasztalatom, hogy amikor hirtelen össze kellett gyűjteni mindenféle régi tárgyakat, képeket itt helyben, az annyiban felelt meg a mai kor szellemének, hogy mindenkinek hirtelen sürgölődnie kellett valamit. Ez egy aktív részvétel, aktívabb, mint elolvasni egy fejezetet egy ilyen könyvből.

Léka Zsófi: Itt még nagyon sokan élnek olyan emberek, akik közvetlenül tapasztalták ezt a fajta életet. Ha csinálunk egy ilyen tanulókört, akkor mi tőlük nagyon sokat tudunk tanulni.

L. Attila: Fontos, hogy a hagyomány aktualizálása nem egy ártatlan gesztus, hanem mindenképpen egy szelekció alapján történik. Nem tudod a hagyományt egyként megőrizni.

B. Mihály: Nem a levegőben lógna ez a beszélgetés, hanem az itteni emberekkel megbeszélnénk, hogy ugyanaz a dolog ma, hogy van, és miért úgy van.

L. Attila: Igen, de ez akkor sem értelmezés nélkül történik.

B. Mihály: Rendben, de az is veszélyes, amit te csinálsz. Az interneten keresel. Ugyanúgy folyamatosan választanod, szelektálnod kell.

Hozzászóló: Az együttélés kultúrája nekem a legfontosabb ezekből a régi történetekből. Amikor egy közösség, amivel azonosulok nem fogad be, mert engem kizárva definiálja magát, az nagyon szíven üt. Ha pl. valaki, aki zsidó származású, de keresztényként él, próbál visszakapcsolódni a hagyományokhoz, a magyarkodó közeg, hogyan zárja ki őt? Az együttélés kultúrájáról sokat lehet tanulni ezekből a történetekből.

B. Gabi: Jó volt az, hogy Attila megszólalt, mert nem ártatlanok azok a történetek, amiket lefekvéskor mesélünk a gyerekeknek. Nem ártatlan dolog, ahogy a hagyományt oktatjuk, mert egyszerre kell bevinni a kisgyerekbe a régieket is és az újakat is, mind a kettőnek esélyt kell adni.

Hozzászóló: Gyüre keresi a gyökereit. A kocsmában beszélgetnek, hogy voltak e ott zsidók, elvitték őket 45-ben? Megtalálták a zsidó temetőt teljesen elhagyatott. Van olyan település, amelyik próbálja a középkori gyökereit felfedezni, de az elmúlt 50 évnek a történetivel egyáltalán nem is foglalkozik.

K. Edit: Igen az időnk ezzel lassan lejárt, persze akinek van kedve még beszélgetni, az maradjon, de közben vár az ebéd.

Lejegyezte: Kallós Viola és Láng Attila

2014. július 24. 17.10 – 18.40

Melegen ajánljuk – A szociális tűzifától a biobrikettig

Vezeti Sélley Andrea

Sélley Andrea (Sali): Bevezetőjében elmondja, hogy ismét az önrendelkezés témaköréről beszélünk. Most a mélyszegénységben élők energiafüggetlensége a téma. Sok eszköz van, ami közelebb vihet ehhez, most néhány példát szeretnénk bemutatni.

Peták Péter (P. Péter): Jó téma. Először is tisztázzuk a fogalmat! Energiaszegénységről akkor beszélünk, európai definíció szerint, ha a jövedelem 10%-ka, vagy annál több megy el fűtésre. Magyarországon az alacsony jövedelmek és a magas árak miatt ez intenzív problémát jelent. A háztartások bevételeinek sokszor 35–40%-ka erre megy.
Voltak próbálkozások a probléma enyhítésére már korábban is.
2003–2009-ig ilyen volt a gázártámogatás. Ez magában foglalta a távhő-szolgáltatást is. Miközben sok pénzt költöttek erre a programra, nem sikerült elérni azt a kb. 1,4 millió háztartást, akik nem gázzal vagy távhővel fűtenek. Sajnos, a jelenlegi rezsicsökkentés sem alkalmas erre, hiszen a tűzifát például nem sárga csekken fizetik az emberek. Ráadásul a fa és a szén egyre drágább, ami még nehezebb helyzetbe hoz sok, egyébként is nélkülöző családot, jellemzően épp a legszegényebbeket.
Eközben a falopás egyre nagyobb méreteket ölt. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal adatai szerint 3–400 000 m3 fa tűnik el évente. A fatolvajlás büntetése pedig egyre szigorúbb. 5–6 évvel ezelőtt 20 000 forintos értékhatár alatt szabálysértés volt, aminek a büntetési tétele 30 000 Ft/m3 volt. Később ezt bűncselekménnyé minősítették, és 2 hónap szabadságvesztéssel, illetve visszaesőként 3 hónappal volt sújtható. A 2013-as Btk. szerint pedig akár 2 év elzárás is lehet érte a büntetés.
A szociális tűzifával sok a visszaélés. Eleve nem egyszerű az intézése. Csak és kizárólag önkormányzatok pályázhatnak az erre fordítandó pénzre. Ehhez önrészt kell vállalniuk, illetve vállalni kell a szállítás és kiosztás költségeit. A kiosztást helyi szinten szükséges szabályozni a Szociális törvénnyel összhangban. 2011-ben 858 millió forint keret volt meghirdetve rá, és 456 önkormányzat nyújtott be erre pályázatot. 2012-ben a keretet 1 milliárdra emelték, a beérkezett pályázatok száma pedig meghaladta az 1100-at. A forráshiány miatt, volt olyan, hogy a pályázott 100 m3 helyett egy önkormányzat csak 2 m3-ert kapott. 2013-ban ezért duplájára emelték a támogatásra fordítható összeget.

Sali: Abaújban volt olyan példa is, hogy egy önkormányzat azért nem indult, mert nem tudta volna igazságosan szétosztani a támogatást.

Varga Máté (V. Máté): A Bodrognál is tudok ilyen esetről.

Szitai Béla (Sz. Béla): Mi is megpróbáltuk Borsodbótán, de nem sikerült. Elakadt a dolog a polgármesteren. Meghívtuk egy eseményre (az is csak kerülő úton sikerült), ő el is jött, ígéretet tett, hogy megalkotja a helyi jogszabályt. Erre időt kért, de a két hét letelte után sem tett semmit. Újra megkerestük, felajánlottuk a segítségünket, azóta sem történt semmi. A polgármester szerint nincs erre pénze a falunak. Ha kellene, mi a kisebbségi önkormányzat pénzéből is adnánk erre, csak legyen már valami. Egyébként a szomszédos településen, Farkaslyukon működik a program, ez főleg akarat kérdése.

Oláh Roland (O. Roland): Farkaslyukon mennyi tűzifát kaptak?

Sz. Béla: Családonként ½ m3-ert.

O. Roland: ½ m3 nem valódi megoldás. Megéri ez a konfliktust, amit minden bizonnyal okozni fog a kiosztás rendszere?

Sz. Béla: Szerintem nálunk működne. A kiosztás rendszerének kialakítása a fontos. Nálunk megvannak a prioritási sorrendek. Elsőként a nagycsaládosoknak adnánk, utána a kisnyugdíjasoknak, és a további sorrendet is ki lehet alakítani igazságosan. Inkább az a probléma, hogy az önkormányzat vett erdőt. Nem éri meg neki szociális fát adni, mert akkor nem fogjuk megvenni tőle a tűzifát. Az lenne a fontos, hogy fogjanak össze a települések, és akkor képesek lennénk nyomást gyakorolni.

V. Máté: Más típusú segélyeket is lehetne adni.

P. Péter: A fatolvajt démonizálják, miközben semmi segélyt nem adnak.

Sz. Béla: Nálunk volt, hogy egy szál fával kaptak el valakit, és megbüntették. Én jogvédő is vagyok, próbáltam segíteni neki ebben a helyzetben, de csak azt értem el, hogy azóta, engem is vegzálnak.

P. Péter: Próbáltatok aláírást is gyűjteni, jól tudom?

Sz. Béla: Igen, de a polgármestert az sem hatja meg.

Mester Attila (M. Attila): Közben meg sok helyen ipari méretekben megy a falopás…

Sali: Van még valakinek hozzászólása a szociális fa témához? Vagy áttérhetünk más dolgokra, más lehetőségekre?

Sz. Béla: Utánanéztünk a biobrikettnek is.

M. Attila: A biobrikett sok helyen jó megoldás lehet. Papírból és mezőgazdasági hulladékból készül. Tulajdonképpen újrahasznosítás, eléggé munkaigényes, tehát közösségformáló ereje is van. Többféle préssel is készíthető, ezeket viszonylag egyszerűen el lehet készíteni. De a biobrikett csak egy lehetőség a sok közül. Toldon például nem volt fa, ott ez teljesen célszerű volt, és működött is. Ahol viszont van fa, ott másban is lehet gondolkodni. A biobrikett fűtőértéke egyébként vetekszik a fáéval. Toldon napi 1000 brikettet készítettek. 1 ember 1 nap alatt elő tud állítani annyi brikettet, amivel aztán 4 napig tud fűteni. Nagy hátránya viszont, hogy a hulladéktörvény nagyon el van tolva. Ami egyszer már hulladék, azt nem veheted ki onnan, ha nincs hulladékkezelői engedélyed. Hulladékpapír tehát nem jöhet szóba, csak mielőtt valaki kidobja. Adományként például el tudunk fogadni papírt.

Sali: Ez a papírbrikett ez elég népszerű, nem?

M. Attila: Igen, de ismétlem, nem kell mindenkinek brikettálnia! Egy erdő közepén például teljesen felesleges. Ott lehet gondolkodni más megoldásokon. Lehet rakétakályhát építeni, ami a fűtés hatékonyságát növeli. Vagy lehet kis ágakat, gallyakat tüzelni, ilyesmi.

O. Roland: Nálunk elég sok az erdő, de az emberek számára mégis problémás a fához jutás. Beszélgettem emberekkel, hogy mennyi fára van szükségük. Mondták, pl., hogy 8–10 m3 szezononként. Kérdeztem, honnan van rá pénzük. Aztán kezdtek mismásolni, hogy, háááát, nem fizetnek ám mindenért. A fának komoly feketepiaca is van. Lehet területtisztításból is olcsóbb fához jutni, de még így is nagyon drága. Gondolkodtam, mit lehetne még kitalálni. Aztán megtaláltam Vas Zoltánt. Ő Siklóson dolgozik hulladék fából, kis ágakból. Gondolkodtam, van-e ennek létjogosultsága. Arra jutottam, hogy a víztársulásnál tisztításból keletkezik rengeteg hulladékfa-nyesedék, amit meg lehetne szerezni valahogy. A víztársulás vezetője teljesen segítőkész volt, azt mondta, egy telefonba kerül, és megmondja előre egy hónapra is, mikor hol fognak dolgozni. Aztán megszűnt a víztársulás
Az volt még nagy kérdés, hogy van-e erre fogadókészség. Nehéz az embereknek elmondani, hogy ez mennyire jó. Pedig 2–3 havi munkával kis ágak kötözésével elő lehet állítani az egész télre szükséges tüzelőt.

Sali: Ez mindig kérdés nálunk is. Mi a nyesedékbe kapaszkodtunk. Az Észak-erdő nem enged be minket a területére, de sikerült találnunk egy helyi vállalkozót, aki megengedi, hogy összeszedjük a hulladék fát. A szociális munkás segített a szállításban és a munka megszervezésében is.

V. Máté: Mit csinált a szociálismunkás?

Sali: Megszervezte a dolgot a polgármesterrel.

M. Attila: Fontos néha végiggondolni, hogy hol vannak a kompetenciahatárok. Sokszor be kell vonni más embereket is, ha nem érezzük magunkat egy feladatban kompetensnek. Ez nálunk is téma. Bagon például brigádokat szerveznek a brikettálásra. Be van osztva, hogy ki mikor megy. Egyébként a legegyszerűbb brikettáló a sziloplaszt kinyomója
Mégis azt mondom, hogy a dolgokat össze kell rakni! A szociális tűzifa + brikett + kiságköteg együttesen már elég lehet. Ezekből össze lehet rakni akár a függetlenséget is. Rendszerben kell gondolkodni! Pl.: Mennyi fa kell? Mennyi kellene, ha szigetelnénk? Nem csak a fa mennyisége a kérdéses. Pécsett például csináltunk egy tömegkályhát, annak sokkal jobb a hatásfoka, mert nem megy ki belőle a meleg a kéményen. Ez is egy tényezője a fűtésnek. Annak, hogy meleg legyen.

Sz. Béla: Költözzünk inkább Hawaiira!

P. Péter: Szociális tűzifából maximum 5 m3-ert lehet osztani családonként, ezért, persze, fontos a hatékonyság is. De ott az is gáz, hogy csak az önkormányzat pályázhat, a jogkörök nagyon szét vannak aprózva.

Sain Mátyás: A hagyományainkban sok minden van, amihez vissza lehetne nyúlni. Ott van például a sparhelt. Vagy a búbos kemence, amit kukoricaszárral is meg lehet rakni.

Sali: Azt akarod mondani, hogy nem kell már feltalálni a spanyolviaszt?

S. Mátyás: Igen. Erről beszélek. Természettudományos csatornákon is látni néha jó példákat Afrikából, ahol alig van fa.

M. Attila: Igen. Van például a rakétakályha. A tűznek a természetét kell megérteni, hogy könnyen munkára tudjuk fogni. Van a hő, a füst, és a hamu. Tudunk vele játszani, hogy melyikből mennyi legyen. Ehhez nem kell high-tech eszközökkel dolgozni. A megfelelő technológia a lényeg, ez lehet low-tech is.

S. Mátyás: Mi is csináltunk egy egyszerű rakétát bográcsozáshoz, mert kevés volt a fa, és a tábortűzhöz meg sok kellett. Így sokkal kevesebb is elég.

Közbeszóló: Mi kaptunk 60 bála szalmát, majd azzal próbálunk kísérletezni. Brikettálni.

S. Mátyás: Törökkoppányban van ilyen példa, nézz majd utána!

M. Attila: Nem egyszerű dolog ez, mert a szalma üreges, nehéz brikettálni, mert visszarúgja magát, vagy nagyon porrá kell törni. De azért próbáld ki!

Almási Tamás (A. Tamás): Nem akartok inkább szigetelni vele?

Kimentünk, Roland bemutatta a gallykötegelőt.

O. Roland: Az, az alapelv, hogy a venyige hamar elég, kilobban, így kimegy a hő. Ha kötegeléssel összehúzzuk, lassabban fog égni, és sokáig fűt. Én 2 év tapasztalatából mondhatom, hogy közel egyenlő a fűtőértéke a fáéval.
A kötözésben én drótpárti vagyok, de lehet kenderkötéllel, vagy mással is. A drót azért jobb, mert kötözés után, ha száradnak a gallyak, még összébb lehet húzni a köteget, és akkor még tovább ég. Emellett a drótot ki lehet venni a hamu közül és újra felhasználható.
A vesszőket méretre kell vágni aszerint, hogy mekkora kályhába szeretném betenni. Segíthettek tördelni, mert csak 1 metszőolló van. Azért hoztam ennyi cuccot, hogy aki akar, az éj leple alatt még csinálhat kötegeket. Ezen fogjuk sütni holnap a kemencés lángost. Összerakjuk a köteget a keretbe, összedrótozzuk kézzel, fogóval meghúzzuk, és kész is.
Mégsem lesz holnap kenyérlángos, mert nedves a rőzse. De azért jó lett, ugye? Meg lehet emelni, mennyire súlyos. Olvastam egy házaspárról, ők 6–700 ilyen köteggel kifűtenek egy telet két cserépkályhában.

Sali: Van itt egy rakéta, erről is beszélhetünk kicsit, ha szeretnétek.

M. Attila: Ez egy rakétatűzhely. Az a lényege, hogy jól körbe legyen szigetelve, így irányítani tudjuk a hőleadást. Ezt mi helyben talált anyagokból készítettük. Cserépből és agyagból. De lehet, és az talán a legegyszerűbb, hogy egy vödör, a közepébe egy kályhacső, és a kettő közé a szigetelés, ami lehet perlit, vagy fahamu.

Almási Tamás és Mester Attila még szakmai vitát folytattak egy darabig a szigetelésről, tömegről, irányításról, de a hallgatóság már szétszéledt…

Azért lett kenyérlángos is másnap. 

Leírta: Kling Ferenc