A Civil Rádió a méltó beszédről szóló Méltóságkereső című kezdeményezésének bemutatása
www.civiltavasz.hu

Vendég: Setét Jenő, beszélgetésvezető: Péterfi Ferenc

Nyári Egyetem, 2017. 07. 28.

A mai közbeszédre jellemző a populista diktátorok, köztük a Hitler által követett kommunikációs stílus, aminek fő jellemzője: kevés üzenet sulykolva és ellenségkép rögzítése: „Ők mások, mint mi, majd mi megvédünk benneteket!” A Civil Rádióban téma volt a gyűlöletbeszéd, a Civil tavasz oldalon belül részletezik a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tapasztalatokat. A közösségi rádió mottója Solt Otília könyvének (Méltóságot mindenkinek!) nyomán a Méltóságkereső volt. Harminc közéleti ember osztotta meg a feltett kérdésekkel kapcsolatos gondolatait: „Mi az oka a gyűlöletbeszédnek?”, „Mit hogyan lehet ellene tenni?”. Összegezve az általános okok: kisebbségi érzés, bűnbakképzés, felsőbbrendűségi tudat, leegyszerűsítés, általánosítás és megosztó magatartás. Az írások, szerzőkkel együtt megtalálhatók a fent említett internetes oldalon.

Mit tehet a Civil Rádió? Magunkkal kell kezdeni, tegyünk a gyűlöletbeszéd ellen:

- nyilvános beszélgetések,

- belső rádiós mentalitás erősítése,

- nyelvészek bevonása,

- kávéházi fórumok a témában.

 Mozaikok kerültek a felszínre, a nagy igazságot ezekből próbálják összerakni. A kitűzött cél a méltó beszéd. A hallgatóságtól kér a civil rádió javaslatokat e cél megközelítéséhez.

Mindig jelen volt a gyűlöletbeszéd a magyar közbeszédben, de 1990 előtt a hatalom fékezte, 2006-ig illetlenség, bűn volt a gyűlöletbeszéd, az alkalmazói diszkriminálódtak a közéletben.

2006 után a normák felrúgása, a hatalom megragadása volt egyes politikusok célja, ehhez bevetté tették a gyűlöletbeszédet. Kialakult a szélsőjobbos rendfenntartás, ítélkezés. Ennek mai példája Ásotthalmon a „civil” rendfenntartók tevékenysége a menekültek üldözésében.

2006 után gátszakadás volt. A közéletben egyre többször megjelent a cigányozás, zsidózás, muszlimozás. A gyűlöletpolitika bevett eszköze a gyűlöletbeszéd.

A cigányok normaszegők – általánosítás –, bűnözők – leszállították a büntethetőség korhatárát –, szociális segélyből élők – leépítették a szociálpolitikát, ma szegénypolitika van –, és szegregáció van az iskolákban. Tudatos politikai magatartás volt a gyűlöletbeszéd legalizálása, a szélsőjobbról a centrumba engedése.

Boross Péter volt belügyminiszter: „A skinheadek cigányellenessége ifjúkori csínytevés”. Horn Gyula: „A cigányok rekesszék ki maguk közül a bűnözőket!” (Horn mondata is általánosító gyűlöletbeszéd.) Orbán Viktor (2009): „A cigányság körében nőtt a bűnözés.” Erre nincs adat, ez csak politikai beszéd, ami rövidtávon választási haszonnal járt a FIDESZ számára.

A politika játszik a magyar szavazókkal, az emberek vesztesnek érzik önmagukat. A gyűlöletbeszéd bűnbakot állít, ezzel kívül helyezi a problémát, a veszteség okát az embereken.

A személyes beszélgetés oldja az előítéletességet, a sztereotípiákat, ennek kellene széles platformot találni. Magyarországon a szolidaritás hiányzik az emberekből, az óvodai csúfolódással, zaklatással, már gyermekkorban beépül a kirekesztés a fejekbe. Az érzékenyítés tudatos nevelési feladat a felnőtteknek. A személyesség, a közvetlen kapcsolat, a találkozás koptatja az ellenérzést az „idegenekkel” szemben. A politika tudatosan távoli, személyesen nem ismert „ellenséget” állít célkeresztbe. Az iskolákban kialakul az elkülönülés, ami személyiségtorzító hatású. Sok helyi közösségben felszámolódtak a közös terek, a munkahelyek, szabadidős alkalmak, lakóterületek.

A gyűlöletbeszéd célja a statusquo fenntartása, a hatalom megőrzése. A gyűlöletbeszéd mindezek mellett elfedi a hatalom gazságait.

Cselekvő módok kell küzdeni a gyűlöletbeszéd ellen, meg kell szólalni ellene, az interneten sem érdemes hallgatni. A véleményvezérek felelőssége rendkívül nagy. A civil szervezetek nyissanak a lazán érdeklődők felé – tömegeket kell megszólítani! Tudatos mintaadó magatartásra van szükség, mint Hollywoodban a 60-as években: fekete színészek a jó szerepében. Magyarországon pl. a Barátok köztben kellene pozitív cigány, muszlim stb. szereplő.

Konkrét ügy: a Dialóg Egyesület Miskolc-Avason járdát szeretne építeni a közösség bevonásával. Amikor az ott élők aktivizálása érdekében végigjárták a lakókat és aláírásokat gyűjtöttek, akkor ellenállásba ütköztek, „Melyik párt küldött benneteket?”.

A sokféle civil szervezet egymással is felvehetné, a nyilvánosság számára is látható módon, a kapcsolatot.

Lezáratlan történelmi emlékek vannak hazánkban, pl. az egyházak szerepét sem beszéltük ki az 1930-as, 40-es évek gyűlöletpolitikájában.

A találkozási pontok szerepe nagyon fontos, a párbeszédek oldják a gyűlöletbeszédet.

Lejegyezte: Pap János

Ismét egy újabb közösségi részvétel esélyéről kezdődött műhely beszélgetés Kunbábonyban a Nyári Egyetem 3. napján.

Péterfi Ferenc elmondta, hogy ma, amikor uniós források állnak rendelkezésre városok felújítására, rehabilitációjára, szükségét érzik, hogy már a tervezési folyamatban a helybéliek, a városrészt használók is elmondhassák javaslataikat. Nem régiben egy kis team alakult azzal a céllal, hogy a funkcionális- és szociális város fejlesztés helyett város megújításként kerüljön definiálásra e projekt. A lelkes csapatban építész, tájépítész, közgazdász, szociológus és közösségfejlesztők ( Sain Mátyás, Bardóczi Sándor, Tarnai Mária, Pörös Béla, Péterfi Ferenc, Giczey Péter, Varga Máté, Peták Péter…) . Elképzeléseik megvalósításának forrása egy elnyert Norvég Civil Alap. Gondolataik abból  a tapasztalatból formálódott közösséggé, hogy azt látták, az eddigi hasonló felújításoknak a lakosság inkább elszenvedő alanyaivá váltak,  és ezen változtatni szeretnének.

Peták Péter azt fejtegette, hogy valós  város megújítási folyamatokban  a közösségi részvételt kell kezdeményezni főleg a jelenlegi aktualitások (pályázatok) miatt. Fontosnak tartja, hogy a tervezések kezdetén szólalhassanak meg az emberek, legyen átlátható, érthető, tér használható  minden folyamat.

Péterfi Ferenc példaként említette a Magdolna negyed „állatorvosi” esetét (érdemes rálinkelni). Hangsúlyozta, a tervezési folyamatoknak több szereplősnek kell lennie. A piaci szereplők, helyi hatalom, civilek, lakosság.

Sain Mátyás körkérdést tett fel, mit gondolnak a résztvevők  a város megújítás fogalmáról.

Elhangzott:

-         A közösség által használt terekről lehessen véleményeket mondani úgy, hogy az jól használható legyen, térjenek ki a közlekedésre, intézményekre, szolgáltatások hozzáférésére.

-         Legyen fenntartható, akadálymentes, közösségi terek alakuljanak.

-         Fel lehet mérni, milyen meglévő eszköztára van a városnak, központi értéke, újragondolni azok hasznosítását és fejlesztését, bővítését.

-         A közösségek bevonásával jobban magukénak érzik a megújulás után a várost.

-         Fel kell fedezni újra a várost. Ami mindennapos, nem figyelnek rá, látni kell új szemmel. A helyi közösség kulcsszereplő a tervezés időszakában, de a megvalósítás idején is.

-         Infrastrukturális megújulás. Valódi minőségi változás csak megfelelő térben lehetséges.

-         Az ott lakók szükségleteit fel kell mérni.

-         Fizikai, technikai változás.

-         Kérdezzék meg az ott élőket, milyen városban élnének szívesen!

-         A helyi értékek megtartása mellett a hiányzó és lakossági szükségletnek megfelelő szolgáltatások, intézmények létrehozását biztosítsák és megtartó szerepük legyen.

-         Élhetőbb város alakuljon, közösségeket teremtő.

-         Arra is gondolni kell a közösségek, helyi lakók bevonása mellett, akik a térségből használják e város részt szolgáltatásaival együtt.

A gondolatok összefoglalása után megerősítette Péterfi Ferenc az egyik kulcs tényezőt: A várost a környezetével együtt kell értelmezni.

Elhangzott, hogy a korábbi évek tapasztalata alapján amit az építészek terveztek, azt az emberek használva elfogadtak. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha a közösségi tervezést komolyan vesszük. Sok esetben kimarad a fizikai környezet használható átalakítása.

Folytonos folyamatokat, belső spontán folyamatokat is figyelni, használni és azzal tervezni kell oly módon, hogy az érintetek pszichés és fizikai közérzete javuljon.

A városmegújítónak figyelnie kell, hogy milyen folyamatok vannak a városban, pld. a fiatalok ülnek esténként a padokon, nincs közösségi terük. Súlyos kérdés, ki mondja meg, mi a jó?

Rendkívül fontos a tervezési folyamatok idején, hogy legyenek irányított kérdések. Szükséges megtudni, hogy mi hiányzik a városból, de nem szabad mellőzni azt sem, hogy mit szeretnek a városban, amit megtartani és azt fejleszteni kívánnak. Mindez taktikai szempontból is fontosnak tűnik.

Péterfi Ferenc bemutatta Schnierer Katalin fiatal közgazdászt, aki diplomamunkáját az autómentes városról írta, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen kizárják az autókat a városi közlekedésből, hanem jelentősen csökkentik forgalmukat. Reklámozásról ír, és hogy miként érhető el ez a cél, hasznosságukat méltatja, hasonlatokkal él Nyugat Európai országok eseteiről.

A beszélgetés áttért a városi közlekedés javításának gondolataira és a jelenlegi autó függésre.

Kitértek a megszólalók arra, hogy a tervezőknek a parkolók elhelyezését körültekintően kell elhelyezni. Végig kell gondolni  közösségi bevonással  mindazt, hogy mi közelíthető meg gyalogosan, kerékpárral, hol lehet autóval leállni úgy, hogy egyszerűbb legyen a gyalogos megközelítés. Többen foglalkoztak azzal, hogy miként lehetne csökkenteni az autós forgalmat a városokban. Pld. a közintézmények megközelítése gyalogosan, kampány a levegő tisztaságáért, parkolók építése és több út lezárása az autós forgalom elől. Az autózás egy pszichés dolog is, és egy erős elzárkózás. A legrövidebb útra is autóval indulnak el. Nem sétálnak vagy kerékpároznak kiváltva az autót, nem akarnak többet látni, találkozni, esetleg megállni emberekkel.

Kampányolni is lehetne az autózás csökkentéséért.

A városmegújítás idején különös gonddal kell megtervezni a közlekedést, törekedve arra, hogy jó érzés legyen gyalogolni. E folyamatban is ha ott a közösségi részvétel, még a felelősség megoszlása is előtérbe kerül.

Péterfi Ferenc állítja, hogy a közösségnek módja van az életét meghatározó változtatásokra. Ha lenne párbeszédre, mérlegelésre fórum, az könnyítő lépés lenne. A csoportjuk legfőbb motivációja az, hogy miként lehet bevonni a lakosságot a tervezésbe, a városmegújításba.

Judit egy kisebb történetet mesélt el, ami Budapesten a VIII. kerületben történt. Az egyik lakótömb környékén megnőttek a pici gyerekek, akiknek volt játszóterük. A kamaszok e helyett kosárlabda pályát szerettek volna, amit a szülők kijártak az önkormányzatnál. Amikor ez kitudódott, ugyanabból a lakótömbből 52 aláírással mentek be az önkormányzathoz, hogy ne engedélyezzék ezt az építkezést, mert nagyon hangos lesz. A tiltakozás ellenére mégis elkészült kb. 6 éve a pálya. Közben semmilyen felújítást nem végeztek itt, mára már elhasználódott, s lebontották. Lassan újra játszóteret kell építeni. A folyamat ismétlődni fog. A tervezés idején csakis az ott élők véleményének meghallgatásával érdemes tervezni. Nem jobb lenne, ha játszótér is és sportolásra alkalmas pálya is épült volna?

A másik példája arról szólt, hogy akik nagyobb városokban dolgoznak, munkahelyeik körül vannak kis éttermek, presszók, boltok, s a közelsége miatt oda járnak. Az idő múlásával a köszönésen túl szóba is elegyednek, néha elegendő a keresztnéven szólítás. Ez nem a vendég, vásárló megtartására fontos csupán, hanem az emberi közeledés. Ugyancsak vannak lakótelepi közösségi kezdeményezések is. Ők karácsonyi ünnepséget rendeztek.

Érdekes gondolatot vetett fel az egyik fiatal részt vevő. Vajon erősebb-e a közösségi élet azokban az országokban, ahol jelentős a kerékpározás? Bizonyára!

Egy másik példa volt, hogy egy 6000 lelkes kisvárosban úgy döntött a képviselő testület, hogy a város központjában körforgalmat építtet. Nyertek is erre forrást, de erős tiltakozás kezdődött a lakosság részéről, mivel a városnak egyik ékességét, a főút melletti két oldali gyönyörű gesztenyesor megcsonkításával készülhet el, ráadásul nem teszi indokolttá a forgalom. Szobrokat, világháborús emlékművet kell áttelepíteni. A körforgalom építését leginkább azzal magyarázta a testület többsége, hogy ezzel megoldódik a vízelvezetése e központi településrésznek, megfelelő lesz a közlekedés. Egy képviselő aláírás gyűjtésbe kezdett népszavazás kiírására. Sokan elbátortalanodtak, féltek aláírni munkahelyek féltése miatt. Kb. 10 aláírás hiányzott ahhoz, hogy a helybéliek döntsenek egy  számukra nagy  értéket jelentő ügyről.

Szó esett a Gödöllőn kezdeményezett Tesco építéséről. Többszöri kemény tiltakozásba kezdtek különböző csoportok, erős volt az egyetemisták tiltakozása is. Azt viszont nem is akarták figyelembe venni, hogy a lakosság várta a Tesco megépítését. Nos ez is egy olyan példa, amikor egy csoport tiltakozik, bizonyára fontos érvelésekkel, de a többségi akaratot nem veszik figyelembe. A Tesco épül Gödöllőn.

Péterfi Ferenc hazai esettanulmányok gyűjtésére ösztönzött. Megerősítette, hogy munkájuk a definiálás (városmegújítás) mellett olyan dokumentum elkészítése, mely a lakossági bevonást erősíti meg. Most pedig igenis aktuálissá vált az EU-s pályázatok követelmény rendszere miatt is, ill. ez egy kiváló megerősítése munkájuknak. A másik fontos dolog, hogy ezzel a szakpolitika is változhat jó irányba. Tudjuk, hogy milyen erős lobby tevékenység zajlik minden beruházás kezdetén, s a végzés idején, a dokumentum létrehozásával ebben is pozitív változások történhetnek. Munkájuk során még ez évben kezdenek el egy sorozatot „Tervezz bátran!” címmel, mely 3 vidéki városban történik majd pár napon át.

A részt vevők szóltak arról, hogy a város megújítások idején a szereplők közötti manipulálások milyen formáival lehet találkozni. Pld. tudatos rávezetés a tervező által jónak ítélt elképzelések elfogadtatására. Vagy fordítva, a megrendelő csekély szakértelem nélküli elhatározásának mindenáron keresztülvitele. EU-s pályázatok esetén mondva csinált, „hamisított” jegyzőkönyvek, jelenléti ívek gyártása, stb. Általában mindig visszatérnek az első eredeti elhatározáshoz, melyet mindenféle okkal, látszat magyarázattal indokolnak.

Megjelent a beszélgetés során az érték hangsúlya. Az az érték, amit a helyiek is annak ítélnek, és azt óvják, felújítását, bővítését javasolják. A lakosság a tárgyalásos folyamatokba is lépjen be. Miről szól ma a beruházás? Pénzről! Nem az értékről! A jólét, a közérzet forintosítottá vált.

Említésre került a politikai szándék is a pénz nyelve mellett. Az érdek: kinek az érdeke a fontos? Egyes vezetőké? A beruházóké? A városé? A várost használóké? Az oda érkező idegeneké? Esetleg az ott élőké?

Hatástanulmányok készítésének fontosságáról is szó esett, a pozitívumok, negatívumok magyarázatának, javításának, hangsúlyozásának kérdése, de minden esetben a helybéliek bevonásával és nem csak a kezdetekkor, hanem az egész folyamatban való részvétellel.

Volt, aki fontosnak tartotta, hogy meg kellene tanítani az embereket a képviselő testületek által összehívott közmeghallgatásokon való részvételi fontosságra, véleményalkotásra.

A városmegújítások során lehet közvélemény kutatásokat is tartani, azonban ennek is vannak ártalmai. Ilyen kutatások során általában nem gondolják át a kérdésekre adott válaszokat, hírtelen rámondanak 1-1 választ, ebből kialakul egy torz kép, de ez csak későn derül ki.

Péterfi Ferenc azzal zárta le a beszélgetést, hogy terjesszük a csoport javaslatait, kapcsolódjunk be új gondolatokkal, gyűjtsünk hazai eseteket, írjuk le, a közösségfejlesztők a lakossági részvételt segítsék. Az est során folytassuk az elmélkedést.

B.A.E.

ÁPR hete

Definíció

Chuck Hurt – Citizensnetwork, US-SK, a hálózat feje – 18 országban (eg Lengyelország, Grúzia)

Kampányhét – részvételi demokrácia, jó példák, akciók

Hogyan?

A média szerepe, nyilvánosság, összefogás

Közös arculat és website, mindenki a maga módján járulhat hozzá – 200 esemény forrás nélkül, média tematizálás, befolyásolás: eg Mecsek tűzgyújtás;

Felmérés minden évben: ld. A honlapon árh.közösségfejlesztés.hu

Már a honlapon a felhívás – közösségi kezdeményezéseket támogató hálózat (ld brossúrák)

Blog is, ahol minden fel lesz töltve a hétről, kapcsolódó infok, szervezetek, aktuális, képek, akciók…

Témák, potenciális partnerek:

-     Ifjúsági kezdeményezésekre felvetések, Nagy Ádám NCA – ifjúsági törvény (ld. www.ifjusagitörveny.hu)

-     Szociális minisztérium – szakmai hálózat téámogatója – esélyegyenlőség témája

-     Bevonnák az Esélyek Házát – Táncsics Zita: adatbázis, szervezetek aktivizálása, közös szervezés, helyi média, önkormányzatok érzékenyítése – ezekkel járulnának hozzá

-     Válság megfogása, fenntarthatóság

-     Chuck felvetése: rendszerváltás 20.évfordulója

-     Council of Europe – EU Week for Local Democracy – önkormányzatok, ilyen hónapot szervezni

-     Híd építése az alulról és a fölülről építkező kezdeményezések között, mit várnak az emberek típusú felmérés

Vélemények?

1. demokráciával a szélsőségek és kirekesztés ellen, a bakancsos emberek és rendpártiság ellenpontja lehetne, fiatalok bevonásával
2. választások előtti SZDSZ plakátra gondolva – szavaztak az emberek, nem mentek abba az irányba
3. állampolgári jogok gyakorlatához szükséges intelligenciával sok ember nem rendelkezik, erős polgári osztály nélkül nem lesz demokrácia, ki kell mászni a kis letargiából, Szolnok megyében az Esélyek Háza közalkalmazotti attitűddel rendez érdektelen eseményeket, erre megy el sok közpénz, kipipálták, nincs folytatása, sajnos nem a szakmaiság domináns, muníció is kell, nem csak munka, nyilvános párbezséd kell, amíg nincsnek egzisztenciuálisan független emberek, bajban vagyunk. – Együttműködés? Megyei civil asztalok: áltevékenység a civil kerekasztal kistérségi szinten, nincs alattuk semmi, demokráciapótló „kerekasztal”, Alulról kéne építkezni.
4. Látszatmunka? Esélyek Háza keletkezése kaotikus volt, de a vezetőtől függött mi lett belőle ebből a felülről szervezett hálózatból. Keresgélnek, nem tudják mi a feladatuk. Az együttműködés azért lenne jó, mert adna nekik egy jó ötletet, mit csináljanak. Egy próbát megérne. Csongrádban lenne esélye. Persze sok munka lenne, de érdemes kísérletezni. Az ifjúsági dolog: mi rájuk építjük a programunkat. De a háttér bizonytalan, nincs törvény, nincsenek stratégiák, az alapdokumentumok hiányoznak.
5. Spirituális közgazdaságtan konferencia: anyagok Mo-ról alapján azt a következtetést vonta le, hogy nincs identitástudat Mo-on. Kellene egységes identitás, és közös jövőkép megfelelő elvek mentén, hogy hogy képzeljük el hogyan akarjuk megvalósítani, csak azután lehet programokat létrehozni, tehát vissza kell menni.
6. A törvény pótcselekvés: a szocializáció az elsődleges munka, az nincs. Visszaéltek a listákkal,
7. önkormányzatnáél dolgozom – nem lehet dokumentumok hiányában lépni, kell az állam felelőssége is!
8. a szülők segítése elsődleges lenne, hogy normális mintákat és értékeket mutathassanak a felnövekvő generációnak
9. igen, kétoldalú a dolog, mindenkinek meg kell tenni a maga feladatát.
10. válaszolnunk kell a felkérésekre, s azzal is tisztában kell lenni hogy ez nem egy hosszú távú fejlesztési folyamat, hanem, egy  kampányhét, mindig jobb, ha valamivel beszállnak. Nem csak ezekkel a témákkal lehet foglalkozni, a kérdés az, milyen ruhát öltsön ez a kampányhét, ez egy lehetőség, hogy minél többen tegyünk ezért.
11. sem a bakancsosok, sem a szkafanderes rendőrök ne. A rendszerváltás 20 évfordulója + fiatalság, fiatalok a közösségért: mert akik akkor születtek épp abban a korban vannak, akik tehetnek valamit most. Tanítsuk meg őket, ébresszük rá, hogy tehetik itt a lehetőség.
12. én az állampolgár lennék: rész tét egész – nem világos, mit és meddig kell tennem: mi az üzenet? Egy hétig? 1 aláírás? 1 db egyértelmű üzenet kellene. Majd utána a célcsoport agyával gondolkozni, és partnereket keresni.
13. átmegy, hogy a ÁRH erősítése a cél, jó, hogy behoztad az állampolgári szempontot.
14. konkrétabban adjatok üzenetet
15. a szervezetek eseményeket szerveznek, akciókat, on-line tevés lehet,
16. kell egy vezérfonál
17. rendszerváltás 20. évfordulója – polgári jogaink gyakorlása, éljünk vele, emberi jogaink, éljünk vele, ünnepeljük a lehetőséget. Választások, etc
18. 2010 ÁPR hete: szegénység EU-i éve (civilek kezdeményezése volt)
19. Nagy Ádám személye?
20. 20 éves RV után első választók, felelősség a választásban, ráébresztés
21. igen ez egy fogható cselekvés
22. hogyan tud az átlagpolgár tenni? Konkrét ötlet. Mi egy naptárat készítünk, amelyben mindennapra van egy konkrét ötlet.
23. Te mit teszel a demokráciáért? Mint állampolgár hogy lehet megszólítani? Mit teszel? Összegyűröd a PET palackot. Hangsúlyozni, hogy minden nap lehet tenni valamit. Én is tettem valamit. A másik: Te mit teszel a közösségedért  azon túl ami a saját érdeked?? Önkéntes alapon szerveződő dolog. Azzal dolgozunk együtt, akivel akarunk. Minőséggel dolgozunk. Izgalmas a 20 éveseket megszólítani. Minden évben „közbizalom kérdőívet adunk ki, miben veszel részt, egyesület, klub, jótékonyság, látogatod az önkormányzati gyűléseket? Etc konkrét kérdések. Ezzel árnyaljuk a képet. Érdekes lenne egy ilyen gyűjtés. World café módszer aztalonként más téma, ahol 1 beszélgetésvezető… apró dolgok a privát életen túli „köz” közjó, Mi közöd a közhöz? Nehéznek tartom megfogni a szocializációt. Ki kell találni, hogyan helyileg kitalálni.
24. a média hatalma – média hír is: a rendszerváltás gyermekei
25. 20 éves jubileum a jövő évi önkormáényzati választásokkal – közéleto disputa – kifejezetten a helyi problémákat számbavevő disputák, s hogy az ottélők konkrét érdekei mit kínálnak aszreint polgármester – részvételre buzdító sorozat
26. arh.kozossegfejlesztes.hu lapon a kérdőív: citizenship survey alapján jött létre, több kérdés a társ tőkével kapcsolatban is, plusz aktív állampolgári aktivitást méri; nagyon rossz eredmények, bizalomválság a kulcsintézményekkel szemben, s nem érzik, hogy tudnak változtatni, ráhatni. Citizensnetwork részéről új téma merült fel…
27. olyan kérdőív kell ami nem csak a civil részvételt méri, hanem a társadalmi részvételt
28. nem is a felmérés eredménye a lényeg, hanem a kitöltés folyamata: aki kitölti, rádöbben
29. az önkormányzatokat is meg kellene szólítani – mert különben ellenségesek, a képviseleti demokrácia elleni támadásnak élik meg.
30. helyi demokrácia EU-i hete lehetne egy ilyen bevonási lehetőség, majd ezután lépni az ÁRH felé
31. önkormányzat bevonása Udvarhelyen, élménypedagógia, kérdések polg mesternek nekiszegezve, utána a fiataloknak nagy felelőssége van a megvalósításban: mit tudtunk elérni 20 év alatt mit tesznek máshogy a változásért
32. kemény dió megszólítani a polg mestereket, hivatali mechanizmus nehéz, szept 22-én autómentes napppal összekapcs az ARH rendezvényt – így nagyobb tömeg megmozgatása, és a 3 szektor együtt
33. részvétel kapuja, CM-t nem akarják tematizálni
34. nehéz a fiatalokat megszólítani – extrém spotos eseményt sezrvezünk, ahol kitöltetjük a kérdőívet
35. kihez küldjük a levelet? Civil referens, civil tanácsok – fontos hogy eljusson a testület elé, javaslat vagy indítvány formájában, bár nehézkes lehet így is

Konszenzus:

a 20. évforduló lesz a téma, 20 éves fiatalok

Témajavaslatokat adni, partnerekre javaslatokat adni a helyieknek

Önkormányzatokat valamilyen módon jobban serkenteni

Az angol anyagokat lefodítani, eljuttatni az önkormányzatoknak. Tervezési szakasz: javaslat az ÖK-knak: bezséljék meg helyben.

Tervezzünk nevű fül: itt belépve témák hozzászólások, jobb oldalon „Edit”, majd mint egy Word dokumentumot, bővíteni lehet – majd „Save” gombbal elmenteni

2009. július 24.

TRIALÓG

Molnár Aranka, Dialóg a közösségekért Egyesület

Giczey Péter, Életfa Egyesület

Benedek Gabi, beszélgetésvezető

Mi nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtünk: témában és időbeosztásban egyaránt J

Aki kimaradt, komolyan lemaradt L Alább egy kis bánatcsillapító.

Origó a 2005-ös Nyári Egyetem. Itt ültek össze egy sör mellett Aranka és Péter, ahol megszületett a gondolat a szomszédos régiók közösségfejlesztő egyesületei között. A Dialóg és az Életfa mellé kapcsolódott Nógrádból B.Szolnoki Ildikó, Szabolcsból a Közös Nevező Egyesület…

Célok lettek:

-         közös terepmunka –) távlatibb tervek között szerepelt a TÁMOP 5.5.1-re való felkészülés, aztán jött a „nagyNorvég” 24 településen egyszerre indulhatott volna feltárás a Kárpátok Alapítvánnyal való együttműködésben…

-         nem akartak létrehozni egy újabb szervezetet, hiszen min. három van benne… de közösen, együttműködve akarnak indulni a forrásokért

-         nemzetközi kapcsolatok szerzése: Svédországba mennének szociális szövetkezeteket nézni, Hollandiába pedig közösségfejlesztő szervezeteket, központokat… ésígytovább pl. kiküldeni külföldi szemináriumokra fiatal érdeklődő, kollégákat, akik ha visszajöttek egy hétvégi szeminárium keretében elmesélik, megtanítják amit tapasztaltak, tanultak.

-         Erősíteni egymást, támogatni

Hamar jött…:

-         HEFOP –) közösségi munkás és önkéntes koordinátorképzés

Itt már elkezdett tétre menni a játék, nem csak gyűléseztek, „jópofiztak”, hanem határidőre végeztek és koordináltak szakmai munkát. Elkészült a tananyag. Siker.

-         szervezetfejlesztés –) egy év Benedek Gabi segítségével egy éven keresztül, ahol megszületett a folyamatosság, a „maradjunk együtt”

-         a „nagynorvég” lehetősége: itt nagyon szimpatikus volt, hogy csak szakma lett volna, az adminisztrációt a Kárpátok Alapítvány vitte volna.

Olyan helyeken gyűléseztek, mint…

-         Telkibánya

-         Sajógalgóc –) az intézményesülés, vagyis a „rendszerszerű” gondolkodás és működés mérföldköve

-         Hajdúszoboszló –) ott derült ki, hogy nem nyert a „nagynorvég”, ezt közösségben lehetett csak elviselni

-         Kéked

-         augusztus 28-29. Telkibánya –) a tervezés következő mérföldkő időpontja

Mit tanultunk:

-         együtt még a kudarcot, a shokkot is könnyebb elviselni

-         az együttműködésben gyakran a személyiségeknek nagyobb szerepe van, mint a szakmának. Vitatkozni kell, megegyezni… csiszolódni, pattogtak az élek, lakva ismertük meg egymást… ha ért a szakmához a facilitátorunk, akkor könnyen kilép a szerepéből, nem hallgat ó… ö J

Most jön:

-         A mélyszegénységet meg kellene közelíteni a közösségi munka eszközeivel.

A hazai közösségfejlesztői gyakorlat kerülgeti ezt a témát… pedig vannak benne eszközök, lehetőségek.

–) sokan leírták pl. Ladányi is, hogy a mélyszegénységből összehangolt szakmai segítséggel, de alapvetően csak a közösségi munka eszközeivel lehetne elmozdulni a mélypontról, mozgósítani az elfekvő erőforrásokat. Amúgy meg már mindenfélét próbáltak, eredménytelenül (pl. egyéni esetkezelés), csak ezt nem, a közösségi munkát. Ráadásul ebben kereshetőek a szakma gyökerei is. Ugye?!

Ami a probléma, hogy mi középosztálybeli gádzsók vagyunk… és nem a bőrünkön érezzük a mélyszegénységet.

-         TÁMOP 5.1.3: A mélyszegénység kezelése közösségi és szociális módszerekkel

• 1. komponens: Módszertani Központ
• 2. komponens: Helyi cselekvések támogatása

Köfe tojózik az ügyön, nem vállalja be… de se a Dialóg, se az Életfa nem mehet el egy ilyen lehetőség mellett, se szakmailag, se emberileg. Kell egy erős szervezet, aki bevállalja a partnerséget (270m keret kezelése). Ötlet: Autonómia… főpályázó. A dolgok alakulásában vissza kellett fordulni a Köféhez, hiszen aki részt vesz az 1. komponensben, az nem tud majd részt venni. Az pedig a közvetlen helyi munka, tehát az amire a TRIALÓG eredetileg alakult.

Nem véletlen, hogy nem 24 hó, hanem 3, a módszertani központ esetében 4 év. Az se, hogy intenzív jelenlétet igényel és főállású fejlesztőket.

MTV- Záróra, Szósz, Magyar nyelv szava

közösségi média

Mi kis rádiónk című filmben egy gyömrői bácsi a főszereplő. Egy közösségi rádióként működő adó, aminek szerepe pletyka központ. Működtetése 1-2 helyi nyugdíjassal valósult meg, saját finanszírozással. Az adó 5-szöri elkobzás után is ragaszkodott az öreg az Alkotmány adta jogaihoz.

Ezek a kis helyi médiák nagyon hatékonyan töltik be a nyilvánosság közösségi értékrendjének megfelelő funkciókat. Ezzel szemben a megjelenő Internet is nagyszerű lehetőségeket nyújt. Igény a közösségi médiára van, de van ahol működik (egyenlőre kevés helyen) és van ahol elbeszélnek az emberek egymás mellett. Külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a civil médiakészítés, hírszolgáltatás eredményes. Magyar nyelv éve kapcsán került szóba, hogy bürokratikus nyelven beszélnek a riportalanyok (megfeleltetési kényszer hatására) plussz az emberek nem szoktak hozzá, hogy a médiának nemcsak fogyasztói, hanem szereplői is. természetes nyelvven megszólalni szokatlan még Magyarországon. Az USA-ban azért működik, mert ott hozzászoktak óvodás, iskolás koruktól kezükbe került a kamera, megszólaltatták egymást és megkérdezték egymástól a véleményeket. A társadalmi kontroll hatását növelné itthon is a helyi médiázás.

A közszolgálati TV és a kereskedelmi csatornák működése nem látható, hogy merre tart, az látszik, hogy átalakulás van folyamatban. A BBC európai példaként emlegetve az állam által finanszírozott csatorna, az Egyesült Királyság elvárásainak kell megfelelnie és nézettségben veri a kereskedelmi TV-ket. Viszont a skandináv televíziózási gyakorlattal ellentétben – ahol az állam kevésbé lép fel megrendelőként – szakmai szempontból kevésbé bátor és eredeti. Például egy dokumentumfilm kapcsán érezhető, amely film feldolgozza a világ segélyszervezeteinek működését, a skandinávok merészebbek és felvállalták a filmben az éhínség körüli tévhitek. Emiatt elindult egy harc, a BBC beperelte a film miatt a skandináv vetélytársai, amely pert feltehetően a segélyszervezetek finanszíroznak.

A nyilvánosság nagyon meggondoltan kezelendő, függetlenül a méretektől. Érzékeny a határ a szórakozás a tudósítás és a beavatkozás között. A meggondolatlan médiagyakorlat a hibás extrém módon tárgyal bizonyos indulatokat, témákat, amik szélsőséges érzelmekhez vezetik az állampolgárokat ( valóság és egyéb show – k ).

2002.11.04. – én indult az este című műsor, aminek célja annak idején higgadt és elemző beszélgetések műfaját megteremteni. 2006 – tól ez nem működött. A TV ostrom után a riport alanyok nem válaszoltak a kérdésekre, bezárultak a kommunikációs csatornák. Vagy „ válaszolnak”, de nem a kérdésre.

Romlott a párbeszéd a nyilvánosság összességében. Az elmúlt 20 évben elveszítettük, illetve nem teremtődött meg az a folyamat, hogy dokumentumok feldolgozásra kerüljenek, elérhetővé váljanak. Nem tudjuk megmutatni, mit történik most itt ebben a súlyos időszakban, ezért az utókornak elvész, nem tudnak majd ebből tanulni, építkezni. Tegyük a felelősséget az államra ? Talán nem is érdeke az államnak, hogy ezt lássa az utókor ? CIVILEK FOLMEZZETEK!!! Viszont feladat, hogy a civilek kapjanak útmutatást, ösztönzést, netán forrást. Ugyanis nem szabad lebecsülni ezt a gyorsaságot, aminek szemtanúi vagyunk. Ha nem örökítjük meg az eltűnt közösségeket, kultúrákat, akkor azok elvesznek. A minőségi televíziózás lehet, hogy csak rétegek kiszolgálása, de mindenképpen feladat. Viszont ez a piacnak ellentmond. A médiatörvény, amely lehetővé tette a kereskedelmi televíziózást piaci szereplővé tette a közszolgálati TV – t.  Ezzel ő is kénytelen volt beállni a piaci versenybe, a nézettségen keresztül.

Felmerülő kérdések

Hol lehet véleményt nyilvánítani a televíziózásról ?

Hol lehet szót emelni a tudatos népbutítás ellen ?

Sokan meglepődnek a kisebb településeken, hogy ez, ami ömlik a televízióból, ez az érték.

Válasz:
Úgy lehet ezen változtatni, ha az emberek megválogatják, mely csatornákat nézik, és ha találnka egy igényes, minőségi műsort, akkor arról beszélnek, KÖZBESZÉD tárgyává teszik. Ha nem az olcsóságot tűzzük ki magunknak, és elkapcsolunk az olcsó műsorokról, az jelzésértékű.

2010. a szegénység és kirekesztés elleni európai év kommunikációs kampányára készülve

Előadó: Márton Izabella (a Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója)

Beszélgetés-vezető: Herpainé Márkus Ágnes

A mostani beszélgetés témáját úgy próbálták kitalálni, hogy egyrészt illeszkedjen a Nyári Egyetem témájához, másrészt megmaradjanak a Hálózat fontos elemei, amiről érdemes szót ejteni. A ma reggeli előadás sok eleméhez kapcsolódik ez a beszélgetés. Fő témája: hogyan jelenik meg a szegénység a közbeszédben, a tömegkommunikációban tudjuk-e ezt befolyásolni, milyen módszerekkel tudunk tenni valamit

Márton Izabella.

www.hapn.hu/

A Magyar Szegénységellenes Hálózat céljai:

1. Érdekképviselet, a mindenkori kormányzat befolyásolása, tevékenységének nyomon követése, hogy olyan döntések, jogszabályok valósuljanak meg, amelyek javítanak a szegénységben élők helyzetén, megelőzzük a szegénység növekedését
2. A társadalmi tudatosság növelése, a szegénységgel kapcsolatos közgondolkodás befolyásolása, intenzíven együttműködve a médiával
3. A szegénységben élő emberek részvételének, önszerveződésének segítése

Két kiadvány:

„Vágóképek rögzítve 2009.” című kötet, egy 2007 óta minden évben megjelenő jelentés-sorozat egyik eleme.  A „Legyen jobb a gyerekeknek” elnevezésű nemzeti stratégiát, amelyet 2007-ben az Országgyűlés elfogadott, a Hálózat megpróbálja nyomon követni, hogyan valósul meg. Módszer: évről évre minden régióban 10-10 szegénységben élő családot interjúvol meg, és az elhangzottak alapján áll össze a jelentés.

A másik kiadvány a „FAIR” program (Független Adósság-megelőzési és Adósságrendezési Információs Rendszer). Ez egy most futó projektünk, melynek keretében képzést nyújtunk szociális szakemberek és szegénységben élő emberek számára pénzügyi, gazdálkodási ismeretek terén, és az ismereteket saját közösségeikben továbbadhatják, illetve bankokkal próbálunk együttműködést kialakítani, hogy a szolgáltatásaikat próbálják elérhetőbbé tenni a szegénységen élők számára, együttgondolkodni  pl. az etikus hitelezés mibenlétében.

Körkérdés:

az elmúlt egy-két hétre (napra) visszamenőleg milyen hírek jutnak eszünkbe szegénységgel kapcsolatosan?

A felötlött hírek:

-         alternatív csatornán kapott hír: felhívás a hajléktalan embereknek képzésére októberben, saját önreprezentációról, képviseletükről, az utcán élő emberek fejlesztése a cél

-         a szegények bankja – elég nagy sajtója volt.

-         a Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezése az aluljárókban élő hajléktalan emberek felé történő közelítés megváltoztatására és a balesetveszély elhárítása

-         az etikus hitelezés, a bedőlt hitelekről sok híradás van, más kérdés, milyen olvasatban, bűntudatot keltve. A 400 %-os THM és fenyegető hírek arról, hogy nagyon rossz lesz, elszegényedés, nyomor.

-         A Biztos Kezdet pályázat eredményhirdetése, a gyermekszegénység leküzdésére szóló magyarországi öt kísérleti kistérségről, amivel készülnek a TÁMOP-os pályázatra

-         Indexen: monoki polgármester – kártyára utalják a segélyeket, erre a kormányzat mindjárt reagált.

-         júniusi Beszélőben volt egy interjú Havas Gáborral a szegénységről, visszatekintés elmúlt húsz évről

-         nyaralással kapcsolatban nincs a szegény családoknak lehetősége 2 hónapra megoldást találni, a nyárra

2010  A szegénység és társadalomból kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz.

Mit jelent az európai év?

Attól európai, hogy az EU különböző döntéshozó szervei közösen döntöttek erről.

Különböző stratégiai keretdokumentumok születtek, a célokról, megvalósításukról, a hozzárendelt költségvetésről.

Magyarország esetében 160 MFt-ról van szó, a pénz 50 %-át adja az EU 50 %-át Magyarország.

Minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy saját programot, ezt Magyarország már kidolgozta, benyújtotta, Brüsszel már el is fogadta. Nagyrészt (kb. 90 %-ban) a Szegénységellenes Hálózat anyagából áll ez a program, amelyet civilek alkottak meg, és a megvalósításban meglátjuk, mennyire tudnak részt venni, mi most ezért lobbizunk.

Fontos és evidens, hogy az év nem arról szól, hogy megoldjuk a szegénység problémáját, hanem inkább arról, hogy szó legyen a szegénységről, járuljunk hozzá a társadalmi szolidaritáshoz. A programban három fő területet jelöltünk meg:

1.)    kormányzati felelősség és szerepvállalás erősítése – elérni, hogy meghonosodjon a törvényhozásban a jogszabály elfogadása előtt megvizsgálni: hogyan fog ez hatni a szegénység helyzetére.
Másik fontos terület: megnézni, milyen források állnak rendelkezésre a szegénység csökkentésére. ami egyébként van, de talán nem arra használják, amire kéne.

2.)    társadalmi tudatosság formálása, előítéletek csökkentése, szolidaritás fejlesztése.

3.)    szegénységben élők részvétele – az egész program kialakításában részt vettek társadalmi részvétel erősítése

Az egész felfogható egy kommunikációs kampánynak, stratégiának. Fő cél a paradigma-váltás elérése a szegénységről szóló közbeszédben. Ne a pénzügyi érvek uralják a szociális kérdésekről folyó közbeszédet, vitákat, hanem szociális és társadalmi szakemberek, az ő  érveik.

Kommunikációs kampány fő üzenetei:

-         A szegénység nem örök

-         A szegénység nem válogat – különösen igaz ez most, a gazdasági válság idején

-         Akik szegénységben élnek, azoknak is van, sőt sokszor nekik van leginkább értelmes és releváns mondanivalójuk a saját helyzetük javításával kapcsolatban (aki szegény, az nem hülye).

Gondolatébresztőnek is jó lehet, a 2010-es évvel kapcsolatos kommunikációról gondolkodva – fontos lenne megtalálni a közös érdekeket, a különböző társadalmi csoportok mozgatására. Az ország kevésbé mozgatja meg az egyéb társadalmi csoportokat. A szegények érdekei egyúttal a teljes társadalom érdekei is.

Lehetnek olyan felvetések, amelyek mentén a középosztályt is megmozgatják. Nemcsak a meanstreem (főáramlatú, kiemelt) média, a pici helyi közösségek szerepe nagyon fontos, itt milyen érvek, vélemények kapnak nyilvánosságot. Ha az előítéletes gondolkodás az uralkodó, akkor magasabb szinteken is hiába próbálunk bármit elérni.

Herpainé Márkus Ágnes kiegészítése:

A Szegénységellenes Hálózat komoly hangsúlyt fektet arra, ne a szegényekről beszéljünk, hanem a szegények beszéljenek. Ők mondják el a problémáikat. Ez összecseng a közösségfejlesztők közelítésmódjával.

Sok kilátástalan élethelyzetű ember él a világ végén. Fontos, hogy lehetőséget kapnak nyilvánosságra (Magyarországon, de akár az EU-ban). Hihetetlen élmény látni azokat, akik 2-3 évvel ezelőtt még csak a problémájukról tudtak beszélni, mára már elkezdtek hinni magukban, változásokat kezdeményeznek, szervezetet alakítanak, egyetemre jelentkeznek. A Hálózatnak ez nagyon nagy értéke.

Egyszerűbb lenne legyártatni néhány óriásplakátot, kampányfilmet, de ezzel semmit nem csinálnánk, Izabella által említett ötletek sokat segítenének a helyi közösségek, civil aktivitásoknak. Most itt tartunk. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.

A tömegkommunikáció. hogyan kommunikál a szegénységről. Az okokat mennyire látjátok valósnak, mit gondoltok az eddig elhangzott ötletekről?

Jobbágy Mária:

Egyetért, hogy az érdekérvényesítés problémás.

Érez ebben valami ellentmondást, bár nagyra becsüli az ötletet, de van abban valami paradox, hogy azok a kormányok, akiknek a működése révén a szegénység ilyen méreteket öltött, azok most egy 160MFt-os összeggel csinálnak kampányt. Egy olyan ügyben, ami elfogadhatatlan, mert maga a működés hibás. Ellentmondás, hogy a tévé, rádió eközben milliárdokról beszél. Tegnap éppen a 96MFt-os végkielégítést hallgatta a csőd szélén álló BKV elment vezetőjéről. Van egy nagyon erős disszonancia, attól tart, ezzel akarjuk elintézni a rossz működést és tendenciát. Ez a világ minden pontján jelen van. A mértéktelenség. A szegénység ilyenfajta kezelése fontos, de nincs lényegi változás, amikor ilyen disszonáns dolgok vannak – 8-10-100 milliók kidobása az ablakon, havi 7,5 milliót kereső bankelnök azt mondja, nincs ingyen ebéd. Vannak vérlázító dolgok, ez a társadalmi igazságosság leköpése.

Civilek ebben tudnak segíteni. Ez nem önhiba. Aki nem látja át ezt a rendszert, nincs információja (tudatlanság, tájékozatlanság bizalma), rábízza magát a szakemberre. Pénzügyi szerződések szövege érthetetlen, a szisztéma olyan, hogy nem jöhetsz ki belőle nyertesen. A másik oldalon, a médiában meg az van, hogy te vagy a bűnös, mert külföldi nyaralásra költöd a pénzed, holott megélhetésre veszik fel az emberek.

Forprofit szervezetekkel is dolgozik, megrázó élményben volt része egy egyesületi fiatalembernek, aki eljutott egy állami gondozottak otthonába karácsonykor. Utána megrendült, másképp látta a dolgokat.

Az Art Missio Alapítvány képviselője elmondta a programmal kapcsolatban, hogy lehet ez az összeg kevesebb is. Ők 2008-ban akartak pályázni (Kulturális Párbeszéd éve volt), és megtudták: az államnak nem kötelező hozzátenni a maga 50 %-át, ők sem kapták meg, a pénzügyi technokrácia eluralkodott a kérdésen, közölték, hogy nincs rá pénz, maradt 80 MFt, aminek a felét rögtön elosztották egy kommunikációs cégnek, a maradék részből 3-4 projektet támogattak kb. 1-1 MFt-tal, ami semmire se volt elég. A Kultúrpont iroda úgymond kommunikációs támogatást nyújtott. Azért sok sikert kíván.

Más: nagyon tetszettek a megfogalmazott célok.  Ő is úgy látja, hogy pénzügyi emberek beszélnek, fontos lenne a közkeletű félreértéseket megcáfolni. Ilyen az uzsoráról szólni, fontos lenne bemutatni, hogyan működik a rendszer.

Vercseg Ilona:

Az uzsorával kapcsolatban megdöbbenésére, igazán a szegényekkel foglalkozó emberek elmesélték, csak a középosztálybeli emberek gondolják, hogy az uzsorásra haragszanak.  Nagyon kell ezzel vigyáznunk, hogy mit tudunk helyette nyújtani, hogyan lehet kiváltani ezt az intézményt.

Rendek Sándor

A közvetett segítségre akarja felhívni a figyelmet. Nem ért egyet azzal, hogy áthárítunk mindent a kormányra, mi vagyunk a mai magyar társadalom, tőlünk olyan, amilyen. Rendkívül fontosnak tartja az általános civil társadalom megerősítését. A képzetlenség, fegyelmezetlenség, szervezetlenség – ez a szegénység 3 okozója, ezen kell nekünk változtatni.

A feladatunk összefogni, társadalom-erősítő, közös munkában, hálózatszerűen.

Herpainé Márkus Ágnes

Két véglet: a társadalom 10 százaléka fizeti meg a profitot termelő és újrafelhasználók hasznát  – helyi szinten próbáljunk meg változásokat generálni. Mindkettőnek van igazsága, de a szegénység kialakulásának ez két végletes értelmezése.

Bihariné Asbóth Emőke

Gyermekszegénység elleni programban dolgozik, rossz tapasztalatai vannak. Nagy probléma, hogy mitől válik egy projektgazda féltékennyé, nem nyit, bezárul. 5 nagy EU-s projekt működik a térségében, nem hajlandók egymással szóba állni, mindegyik  a szegénység ellen működik, hasonlók a céljaik. Talán szakmai féltékenység. Nem egymás mellett eldolgozni, azonos célokat más módszerekkel megoldani, ez lenne a jó. Hiányzik a tudatosítás, megnyílás, megértés.

Fellegi Borbála

Példa a párhuzamosan futó projektek között kialakult feszültség kezelésére, kerekasztal a döntéshozók, projektvezetők, résztvevők számára. Cél, hogy ne dolgozzanak el egymás mellett. Tanulság: ha nem egy kampány van, ott veszélyt érezhetnek, mit fog a másik ezen nyerni, ezen feszülnek be a partnerek. Egy külső képviselő jobban össze tudná hozni a hosszú távú projektek résztvevőit, összehangolná a munkájukat. Ennek komoly társadalmi-kulturális gyökere van, nem hisszük el, hogy közösen tudunk dolgozni.

Janó:

Régóta követi a Hálózat működését. Ha nincs is pénz, ötletek vannak. Látott egy gerilla-marketing szerű akciójukat. Zsíros kenyeret osztogattak. Rengeteg tévé volt jelen, az újságírók sorakoztak, hatalmas nyilvánosságot kapott.

Vercseg Ilona:

Lassan és nehezen reagálunk, a bajok közben iszonyatos gyorsasággal mélyülnek. Saját felelősségünket keresi, és az nagyon vaskos. Bár megvan az igyekezet, hogy megakadályozzuk a kirekesztést, bevonjuk az embereket. Nem értünk hozzá, nem tudjuk őket megszólítani, ahogy kell.

Ahhoz, hogy nálunk is társadalmi kérdés legyen, nyomásgyakorlást kell csinálnunk (együtt más szervezetekkel), hogy el tudjuk érni, hogy  (a szegénység minden gazdag országban relativizálódik, de nő) egy fő társadalmi ügy legyen, A szakmáinknak meg kell változni. Mit jelent a jó segítés? Krízishelyzetben: a takaró, az étel, de minden embert, akiben még remény van (ma ilyenek, akiket elbocsátanak az állásukból). A szociális munkáshálózat hatalmas, több ezer ember. Erős intézményeket tart fenn. Valami mozdulás azért mégiscsak van, de ami ma Magyarországon van, ahhoz mi is hozzátettünk, nagyon sokat.

Abban talán még nem vagyunk elkésve, hogy ezeket a munkákat civilekként csináljuk, és ne állami függésben. Hollandiában és Angliában csapdában vannak, akik állami szektorban dolgoznak. A társadalom szolidaritásával bajok vannak, és semmilyen program nem fog változást elérni, csak ha a helyi közösség akarja és támogatja.

A szolidaritás, ahol nekünk mindent meg kell tennünk, korlátokat ki kell tágítanunk.

Hosszú távú, öt-tízéves programokra volna szükség. Abba kell hagyni a projekt-szemléletű életet.

Jobbágy Mária

A társadalom passzivitásában van egy rejtett félelem is, nem tudjuk, ki lesz a következő, sokakban jelen van a nehogy „én is idekerüljek” félelme. Lehet, hogy ezzel is érdemes foglalkoznunk. Ha olyan akciókat szervezünk, amely a közösségmegtartó ereje miatt növeli annak az esélyét, hogy egy közösségi háló megtartja, a szolidaritás-érzést erősíti.

Nagy Andrea

A szociális szakmából hiányzik a küldetéstudat, az egyénekben sincs ott, nincs is hitük abban, hogy tehetnek valamit.  Megkeseredettség van a szakmában. Táncba kellene hívni az ellátórendszert – akciókra, oda nem kell pénz, csak elszántság. Legalább meg kell próbálni a lehetetlent. A saját megyéjében szívesen vállal feladatot. Ne kérjünk lehetetlent, mozgalomként használjuk az intézményrendszert, ha nincs pénz, jön a civil kurázsi.

Herpainé Márkus Ágnes

Azok az emberek, akik a Hálózatban felvállalják, hogy beszéljenek magukról, felvállalják a szegénységüket, ők igazán hitelesek.

Zárásképpen 3-4 gondolatot emelt ki:

- A hozzászólások nagy része megnyugtatóan visszaigazolta a legfontosabb elemek létét, mi az, amit biztosan változtatni kéne a szegénységről és arról szóló közbeszédben.

- a kampány fő üzenetei fontosak, a tevékenység, nem a vége, hanem az eleje a folyamatnak.

Készítette: Ligeti Julianna

Nem sablon, csak egy példa.

AR civil szervezet felmérésének eredménye: Székelyudvarhelyen nem javasolt Közösségi Alapítvány létrehozása, túl megosztott a helyi közösség.

Kívülről jövő külföldi ember, külföldi (Békehadtest) tapasztalatokkal – bizalom.

Az első kezdeményezéshez a forrás ő hozta – erősebb a helyi emberek lelkesedése.

Következő lépés: vállalkozók megnyerése az alapító tőkéhez.

Összefogás érzés: mindenkinek van valamije, amit beletehet a közös kosárba.

„Ön dönt” kampány.

1 millió Ft-ból 3 pályázat támogatása. A támogatható pályázatok száma nyilvános volt. Helyi sajtótermék ismertette a pályázati lehetőséget és a pályázati ötleteket. Kivágható szavazólapokon szavazhatott a közösség. Vállalkozói felajánlás: bolthálózatában szavazó urna + a szavazó cetliket a végén kisorsolták, értékes ajándék nyeremény. 700 szavazat. A közösség döntött a támogatható pályázatokról.

2%-os kampány a figyelem civilekre irányítása érdekében. Rendezvény, ahol a civilek bemutathatták tevékenységüket az adók 2%-ért.

Adományszervezés: támogatók klubjának megszervezése. Pénzért klubtagság, de nem merev a hozzájárulás összege.

Az alapítvány működését a vállalkozók körében ismertették, együttműködési lehetőségeket tártak föl, pl ösztöndíjprogram az értékes képzett munkaerő visszacsábítására. Közös érdek.

A vállalkozók rendszeres találkozóinak megszervezése.

Az aranytartalék az a forrás, aminek kamataiból lehet projekteket támogatni.

Kérdés: csak adománygyűjtés és továbbosztás, vagy önálló projektek megvalósítása az alapítvány tevékenységi köre. Ők az utóbbit választották. Vannak saját projektjeik, kampányaik.

A beérkező források 1-5% elkülönítve aranytartaléknak, ebből később önálló projektek támogatása.

Vannak külső, célirányosan közösségi alapítványokat támogató források (pl WINGS). Ezek törzstőkét vagy működtetést támogatnak. Ehhez kell stratégia.

Önkéntességről szóló képzés során rengeteg ötlet került felszínre. Ebből 3 projekt valósult meg. Működő civil szervezetek adták a keretet az ötletek megvalósításának, de csakis a keretet. Csak befogadók voltak, a megvalósítást az ötletgazdák végezték.

PL városi kaláka: játszóterek felújítása. Az önkormányzat adta az anyagot és eszközt, a civilek szervezték a munkaerőt, a vállalkozók felajánlásaiból ellátás.

Közösségi Partner: ez egy megjelölés, amelyet az adakozó vállalkozó használhat. A lakosság figyelmét felhívták, hogy az ilyen megjelölést használó vállalkozók termékeit, szolgáltatásait vásárolják, mert így egy része visszakerül a közösbe.

Vidéki kezdeményezéseket támogató alap: Helyi vendéglátó a megszálló vendég által fizetett összeg 1%-át a közösségi alapítványnak utalja. A vendég számláján is megjelenik az alapítvány, így ő is adakozhat.

Emlékstúdió: Amatőr filmesek stúdiója. A helyi média népszerűsítette, hogy mindenki elmondhatja  nekik a településhez kapcsolódó történetét, ők rögzítik, csokorba szedik.

Jó ötlet alap: folyamatosan gyűjtik a megvalósítani érdemes projekt ötleteket.

Üzenet: legyetek kreatívak!!!!